Most nem én írok...

...hanem a Koncz. Amikor egyik első cikkét olvastam a neten - ha jól emlékszem, a légi mentőkről szólt, meg valahogy a halálról és az életről - úgy éreztem, nem egy átlagos indexes cikk. Azt hiszem, írtam is neki és válaszolt is. Ez évekkel ezelőtt történt.
Azóta írt sok másról, többek között autókról is.

Tegnap olvasgatom megint az újságot és beleakadtam legújabb cikkébe (elhiszem, hogy nincs időd, de mégis, olvasd el szerintem), ami egy kicsit másként szól a Karácsonyról, mint a plázák és a multik akciós szórólapjai.
Amikor olvasni kezdtem, azt hittem, Apukája motorja van a képeken. És a Nagypapám Pannóniája jutott eszembe.

"Nem kell se felhúzós vasút, se meséskönyv, se új hócipő, még tollas-rojtos indiánruha se kell, pedig azért még levelet is írattam anyámmal a nem létező amerikai rokonoknak."

30 éves volt.
Én is harminc vagyok. Legutoljára a Keresztfiammal játszottunk repülőset. Ő még nincs 2 éves. Az aggódás egy új színt kapott tegnap. Új színt, de ezek a szép színesek a Jóisten kezében vannak. És egy szó van a kifestőre írva: Gondviselés.

És talán, ami most a legfontosabb számomra, ha éppen nem vagyunk 1 hullámhosszon Apukámmal; csak be kell nyitnom az ajtón a másik szobába. És még lehet jobb.

Tisztelt Koncz Úr!

A légi mentős cikknek nem emlékszem már minden sorára, csak arra, hogy valamit látni selytetett az örök életből. Ezzel a motoros cikkel újra megajándékozott. Karácsonykor.

Köszönöm!

Játszani jó!

Így kezdődik az egyik cikk azon az autós net lapon, amit gyakran olvasok. A témája talán minden más játék autós témánál közelebb áll hozzám és ahogy elnéztem, az írója is hasonló korú lehet, mint én.

A LEGO-ról szól, vagyis, többről szól, mint a lego. A 3221-es vontatóval indul az egész... A cikk kapcsán - már nem is tudom, hányadszorra - kellett szembenéznem a múlttal és a jelennel, újragondolnom a játékhoz való viszonyomat. És itt most nem csak arról van szó, hogy mit szólnak mások. Hiszen 15 éve is voltak, akiknek bökte a csőrét, ha lassítottam egy játékbolt kirakata előtt. Ma meg be is megyek. Hál' Istennek, mikor Keresztfiamnak választottam egy barátságos dobozt, jól megnézhettem a többit is :-)

Ez a cikk hihetetlen jól összefoglal mindent, amit lego kamionnak hívnak. Legalább is, amit így első körben érdemes tudni, hiszen, ha érdekel, úgyis neki indulsz a neten...

Néhány link, mint például a szerény 5571 Giant Truck, vagy a másik nyerges (5580), amit egy-egy rendrakáskor kikerestem a régi lego füzetekből.

Újabbak a 3180 és 7642 gépei.

alszik

a blog

Jenci próbál kicsit a Családdal lenni.

"hogy felemeljelek"

Egyszer már írtam Imre bácsiról itt a blogon. Időnként eszembe jut, amit nyilatkozott a róla is szóló könyvben. Leterített egy srácot és amikor be kellett volna vinnie a végső megsemmisítő ütést, a kezét nyújtotta. "Hogy felemelje". Felemelni valakit egy küzdősportban, érted?

(ugye, azért látod, hogy ez nem a nyugoggyálemerkapszegyet beállás? Nézz a szemébe..)

Ma mentem egy megbeszélésre és láttam az úton egy kisbuszt, amin ez a felirat volt. Zen Bu Kan Kempo. És milyen kisbusz volt? VW. És milyen színű volt? Kék. De jó!

Szóval, Imre bácsi, Isten éltessen, tudom, hogy jó kapcsolatban vagytok.

ugyanazakétgyertya

Hétvégén Máriabesnyőn voltunk a Közösséggel lelkigyakorlaton. Szép volt, mély és valóságos. Gyakorlatilag fél nappal a hazaérkezés után leszakadtam a Mennyországba robogó vonatról, mint egy szenes vagon. De még aznap Isten elfogadta egy felajánlásomat és ennek nagyon örültem!
Amiért most írok: a lenti képet pénteken csatoltam. Csak úgy a neten találtam. Ez a kép ott készült :)
Ültem a kápolnában, lassan fedeztem fel a részleteket, hiszen itt még sose jártam. És egyszer csak ismerős lett a két gyertya az oltáron. Isten oltárán. Elkezdtem komolyan venni ezt az egészet. Újra.

2 gyertya

Mindenki azt hiszi, hogy ha sok fényre van szüksége, akkor nagyon sok lámpát kell kapcsolni hozzá.
Böjte atya tudta, hogy ehhez neki (meg Istennek) elég két szál gyertya is. Újrakezdéséről elmélkedik. A teljes cikket itt találod. Csak annyit mondok, hogy megér néhány percet..

Annyiszor hallom körülöttem az emberektől, hogy ilyen meg olyan kicsi vagyok, meg nem vagyok méltó, meg hasonlók. És tök igazuk is van. Így van. És akkor mi van?!
Csaba testvér olyan szépen leírja, hogy ő Isten munkatársa. Együtt vesznek részt a világ tovább teremtésében.Teológiából hamar megbuknék, asszem, ha belemennénk részletesebben, de én tényleg elhittem, amit Jézus mondott: hogy én Benne vagyok (hiszen mindenkit magába ölelt a kereszten és szerintem azóta is minden nap így tesz) Ő pedig énbennem, hiszen meghívtam a szívembe, magamhoz veszem az áldozásban. Szóval nem apróznám el annyiból, hogy akkor most ki a frankó, és ha Ő igen, akkor én meg nem. Szüksége van rám, nekem pedig Rá; nagyon.

Küzdelemek vannak most. Biztos régen is voltak, de hát ki emlékszik azokra már.
Elhomályosítja a jelen fáradságos fájdalma. És elszim tényleg, hogy a k ü z d e l m e t kell választanom?! Elhiszem tényleg, hogy n e m r o p p a n o k össze?! Elhiszem tényleg, hogy minden pillanatban g o n d o s k o d i k rólam, amikor már azt hinném, hogy mégis hiába.

Ezt Böjte atya tollából a Szentlélek olyan szépen vetette papírra.

Semmi sem lehetetlen

Istennél semmi sem lehetetlen (Lk 1,37)
Ez a decemberi Életige.
Olvasom, mondom oké.
Hallom másoktól, mondom oké.
Anyukám olvassa nekem a papírról, mondom oké.
Egy ifi testvérünk írja a közösségi listán, hogy ez tartotta benne a lelket egész nap, mondom oké.
Egy másik ifi testvérünk nem érte el a metrót, de a vonata pont annyit késett, hogy mégis fel tudjon rá szállni, mondom oké.

De hogy egy abszolút "lehetetlen", fizikailag képtelen történést is valósággá alakít Isten a maga módján, az kész!!

Ilyenkor úgy érzed, hogy fontos vagy Neki. Hogy csak rád figyel, téged szeret, pedig vannak még annyian itt a földön. Például te. Dehát vééégteleeeeen...

szerinted?!

Szerinted leesett a hó ma reggel?
És szerinted még a nyári gumi volt a céges autón?

Nagybátyámat azzal keserítettem egész nyáron, hogy nem szereltem át a nyári gumikat az Astrán. A cégesen meg éppen hogy a nyárik maradtak fent...

Jövök reggel dolgozni, Kelenföldön már rendesen csúszott, fékút 1000, kanyarban kidobja, nem egyszerű.
Finn barátom, Antti mondta egyszer, hogy biliárdozás közben 3 lökéssel előre gondolkozik. Hát így voltam ma reggel a kocsiban én is. 3 háztömbbel előre kellett gondolkozni...

Most már a télik vannak fent. Pirelli. Csodát nem csinál, ésszel kell menni, de konkrétan harap. Próbáltam.

Szuper!

Köszönöm a Jóistennek, hogy vigyáz(ott) rám!!

aztamarha

Ezt a képet ma találtam itt.

Meg ezt is:

És ha már itt tartunk, egy hasonló kép :)

Van olyan, hogy az APEH fizet neked?

Van.

Jézus

Meredek így elsőre címnek, de tényleg Róla fog szólni ez a bejegyzés.
Először a frissebb élmény:
Múlt vasárnap volt a közösségünkben a kis elsőáldozásra készülők bemutatása, meg a Biblia átadása. Én is kezes vagyok. Beszélgettünk egyet és még fogunk is párszor, remélem. Tényleg tud újat mondani egy gyerek, ha meghallgatod, még akkor is, ha van köztetek 20 év korkülönbség. Nagy élmény volt a kis srác szemére meg a lábára felrajzolni a keresztet. Nagyon érdekes belegondolni, hogy van egy része a történetnek, amit a büszke szülők, rokonok és a művészvénájú testvérek lefényképeznek a mise alatt, után, de van egy másik szál a történetben, ami láthatatlan és sokkal fontosabb: Jézus TÉNYLEG ott van.

Nem hiszed?

Mondják ezek a gyerekek, hogy milyen Igét választottak, meg elmesélnek egy tapasztalatot, hogyan élik ezt. Ilyeneket, hogy: jégkorongon nekemjöttek hárman és megvertek, de én nem ütöttem vissza. És a másik hármat kiállították utána.
Hát, barátom, nem mindíg születik az életben ilyen gyorsan igazságos ítélet, de azért tök jó, hogy van egy keresztény kis hokisunk...
Vagy a másik: a torna öltözőben átadta a helyét a padon egy osztálytársának, pedig ő ért oda hamarabb. Peeersze, tök alap - mondhatnád, ha nem tudnám, hogy milyen csaták mentek a helyekért nálunk is. Ennél jobban talán csak az emeletes ágyakért küzdöttünk osztálykiránduláson.
A lányok általában az anyukájuknak segítenek, vagy a testvérükkel játszanak, esetleg nem ütnek vissza, amikor az bántja őket. Pici dolgok, de marha fontosak. Főleg, mert 20 év múlva ők fognak feladatokat vállalni egy élő közösség tagjaiként.

A másik két, vagy három hete történt. Haza estem, elkezdtem vacsorázni és ilyenkor kétszer annyit eszek fele annyi idő alatt, mint egy normális ember.
Toltam be a pirítóst, úgy éreztem, majdnem éhen halok, mikor eszembe jutott, hogy Jézus mondta: aki eszi a testem és issza a vérem, örökké élni fog. A kenyérre és a borra gondolt, amiben Ő tényleg benne van. Mennyiszer hallani, ahogy kereső emberek megkérdezik, hogy akkor ezek most kanibálok?
Valahogy az jött nekem, hogy Jézus rám is gondolt, amikor ezt mondta. Jencikém, ha egyszer olyan fontos leszek neked, mint ez a pirítós, akkor nagyon jó lesz. Neked. Szóval, amire rájöttem, az "újra enni". Régen esküvőkön voltam úgy, hogy azt hittem, legalább egy hétig nem leszek éhes. És amikor valami nagyon szuper dologgal telik meg a szívem, nem úgy érzem, hogy itt a Mennyország? Enni viszont minden nap kell leszámítva, amikor valaki méregtelenít, diétázik, vagy böjtöl. De érted? Jézus a pillanatra, a közös pillanatra hív meg. Erre jöttem rá vacsora közben.

ugye, van?

papíron a fenti kérdést fel sem tehetném, mert HISZEK, de...

történt valami, ami elgondolkoztatott dolgokon, megint...





biztos, hogy valami egészen fantasztikus dolog ez, ami körülvesz, amiben élek, csak én vagyok olyan hülye és korlátolt, hogy nem vágom rögtön a választ a MIÉRTekre...

A királynak, ami a királyé

Van egy hasonló evangéliumi részlet. Eszembe jutott, mikor gondolkoztam ennek a bejegyzésnek a címén. Sokszor érkezik jelzés a környezetemből, hogy figyeljek a földi dolgokra is, miközben fölfelé koncentrálok. Ilyen pl. a casco biztosítás csekkem is, amit több, mint másfél hónapja nem fizettem be. Aztán befizettem...

Szombaton, Jenő koncertre menet közben volt egy koccanásos balesete az Opelnek. Én vezettem... Most éppen előre figyeltem, nem állítgattam a rádiót, nem kotorásztam a kesztyűtartóban, nem nyomkodtam a gpst, nem telefonáltam... de kit érdekel?! Egyszer csak elfogyott a hely.

És a lényeg nem is ez, hanem az, hogy négyen ültünk a kocsiban. És senkinek nem esett baja. És az ijedtségen kívül nem volt semmi gond. És ez a lényeg!

A kocsit szerda reggel vittem szervízbe, mert csak kedd este töltöttük ki a betétlapot. Röpködtek a levegőben a százezres tételek, mint lökhárító szerelve, fényezve, motorháztető, fényezve, homloklemez, klímahűtő, stb.
Péntekre kiderült, hogy a casco szerződés szerinti összegen felül nem kell fizetnem (pl. a kocsi korából eredő avulásért).

Most úgy látom, Isten szerint erre a pénzre nincs szükségem. Pedig a világ manapság nem arról szól, hogy akár egyetlen fillért is elvesztegethetne az ember. És akkor eszembe jutott Jenő bácsi egyik dala. Szerintem még nem énekelt senki ennyire egyszerűen a végtelen gondviselésről.



Egy korábbi videóm alá vágtam be, ami a templom tető felújítása előtt készült; más formában most nem tudom megosztani.

Bébiétel

- Jenci, szerinted mi ez?

- Sárgaborsó krém leves?

- Nem.

- Akkor répa?

- Az sem.

- Őőőő...

- Na, nem tudod?

- Olyan, mint a bébiétel.

- Aha.

- Megvan! Sütőtök leves :)

Ez a magvas beszélgetés kajakos Ati és énköztem zajlott néhány órával ezelőtt. Aztán volt második is, meg süti, de abból csak csomagoltak, mert jóllaktam a másodikkal. (és így csak max. 1 szeletet tudtam volna enni belőle...)

Ati egyébként meglepett néhány héttel ezelőtt. Hozott egy ajándékot, amit "úgyse' találod ki, mi az" még hogyha elárulja, honnan van, akkor sem.

Amúgy egy túrista ház büféjéből szerválta. És nyomatékosította, hogy tegyem be a kocsiba (melyikbe??) és egyek belőle, mert szomorúan élte meg, hogy a csatos üveges sört, amit Münchenből hozott nekem 2 éve, még mindíg csak nézegetem.

Sillye Jenő koncert

Sokan keresitek fel, vagy találtok rá erre az oldalra Sillye Jenő dalai után kutatva. Legalább is a blogger.com statisztikája szerint, mert ilyen is van...

Ez nagyon jó!

Szóval, ha már így van, biztosan tudjátok, hogy 2010. november 13án, szombaton Káposztásmegyeren a templomban lesz Jenő bácsi névnapi koncertje.

Gyere el!! Jó lesz..

és még nem írtam Dean Skiraról...

a halottak napja?

Anyukám ebédet küldött egy idős rokonunknak. Mikor ma este mondta, hogy holnapra már nem főzött, viccelődtem, hogy majd akkor viszek neki happy meal menüt. Hogy benyomunk majd egy bigmeket. Piri néni 98 éves, nem valószínű, hogy értékelné és nem azért, mert egy hamburgerrel a kapitalistákat támogatjuk.

Eszembe jutott, hogy egyszer megígértem a mamámnak, hogy elviszem a mekdonálcba. És tényleg komolyan gondoltam. Mamám nem élhette meg.

ha el akarod vinni a mamád egy sajtburgerre, legjobb, ha elviszed holnap, mert sose tudhatod

És itt (megint) benyitott a téma bennem, pedig fél 11 volt. Most jöttem haza a hittanról. Ma van halottak napja. És harmadik nap, hogy azon gondolkozom, hogyan írhatnék erről, hiszen ünnepnapja csak az élőknek lehet. Meg egy csomó egyéb fontos dolognak, de mivel csak 365 ilyen alkalom van egy évben, a halottaknak (önmagukban) már nem maradna hely.

Feri atya azt mondta misén, hogy a tisztítótűzben szenvedőkért imádkozunk. Ez viszont jó, mert aki szenved, hogy megtisztuljon, és a Mennyország felé tart, az eleve nem lehet halott.

Tegnap volt mindenszentek. Nagy ünnep, mert Ők egyenként is óriásit tudnak, de van egy nap, amikor mindannyian együtt ünnepelnek. És ez volt tegnap. Elméletileg, hogy ha a Mennyországban nincs idő, vagyis nem értelmezzük, akkor akár ma is tarthat ünnep. És a halottak napja igen közel esik ehhez az ünnephez, ami ugye tegnap volt. És az jó, ha egy szenvedőnek a szentek öröme segít a megtisztulásban, végső soron a Mennyországba jutni.

ha már kettőnél több bejegyzést olvastál itt, akkor jó eséllyel vagy egy éjszaka, vagy munkaidőben kreált irományt találtál. Egyik időszak sem éppen ideális jót írni, viszont az örök életről meg sem próbálok valami frappánsat kanyarítani. Kanyarítanak a hétköznapok én meg csak lesek.

apropó rádió

kellene írnom a lesz rádióról, de most már kezdek elálmosodni

Jocó, figyelj, most 1 hétig nem írok, valószínű, mert nem leszek itthon, de ha e-mailben reklamálsz, azt sem olvasom. Ha hazajöttem, folytatom, mert van néhány dolog, amiért érdemes, asszem.

Meg főleg MIATTATOK. Akik olvassátok. Van egy statisztika a nyitó oldalon és azt látom, hogy időnkét betéved valaki és ezt azt elolvas. Vicces, hogy Jenő bácsi dalairól szóló bejegyzés vezet, de azért a többi is alakul. Jó, hogy itt vagytok!

Jók legyetek és vigyázzatok magatokra!

Tisztaság

Most este jöttem haza kocsival, ami nem tiszta. A cipővel a lábamon, ami nem tiszta. Kabátban, aminek legalább is a gallérja nem tiszta. Hallgattam a rádiót, amiben a dalok, legalább is a szövegeik nem tiszták. Már rég volt ilyen utoljára, ezért áttettem a Mária Rádióra. Még gondoltam, hogy benyomom a Jenő kazettát, ami már úgyis bent volt, de maradt a rádió. Nem esküdnék meg, de mintha Fehérvári Lajos atyát hallottam volna telefonon bejelentkezni. Utána pedig - na, mi jött? - egy Jenő dal: Mentsd meg a lelkem. Ez a címe, de szerintem a legfontosabb az első sora: Tisztítsd meg szemem! És egy annyira jó gitár alap megy előtte. Komoly...

Utána pedig Cseresznye Csaba és Melinda, vagy Melinda és Csaba? következtek a stúdióban. Melinda a családjától kapta az indíttatást erre az életre, Csaba pedig felnőtt megtérő. Ma már házasok. Egy pár. Hárman.

ez csak ő lehet...

Álmos vagyok, mert ma kirándulni voltunk Káposztásról, mindjárt megyek is aludni, de véletlenül megláttam egy sort, ami Csikós tollából származik. Ma már biztosan nem olvasom el a cikket egyszerűen nem bírom ma már de Te itt megteheted.

Szóval, az a bizonyos mondat:

"Elsőre a szakszerviznek sem ment, ezért úgy döntöttem, magam teszem rendbe a karburátorokat."

Aki ismeri Csikóst, vagyis olvasott már tőle, az egyáltalán nem lepődik meg ezen. Nem komplett egyszerűen. De szereti a családját, a feleségét és a gyerekeit. Meg az autókat. Szóval jófej!

Apa, kezdődik...

Lekerült a címoldalakról a devecseri eset és ez az igen hülye reklám jutott eszembe arról, hogy most derül ki igazán, mire hívott meg Isten mindannyiunkat. Legtöbben, akik ott jártak, azt mondják, Karácsonyig sem késtünk le semmiről, ha ottjártunkkor van egy két jó szavunk az ott élő emberekhez. És itt máris sokan borítékolják, hogy mi kapunk többet tőlük, ha adunk akár egy kicsit is. Az óvatosabbak szerint még tavaszig is eltarthat, mire valamennyire rendeződik ott a helyzet.

Nem tudom, ez majd hogy fog kinézni. Én simán el tudom képzelni, hogy beülünk a kocsiba, vagy a vonatra és csak úgy lemegyünk. Megkérdezzük Miklós atyát, hogy merre, kihez induljunk, és a többit a Gondviselésre bízzuk.

Devecser

Unokaöcsém írt nekem hétfőn és kérdezte, miért nem olvashat a blogon a hétvégi élményeimről?
Hát, azért, mert nem tudok rendesen írni róla. Másfél hete szinte folyamatosan nyitva van az egyik netes újság rendszeresen frissített cikke, elolvasok mindent, amit csak lehet, itthonról és külföldről, megnézek szinte minden képet, ami elérhető.

Akkor is ott vagyok, amikor nem...

Marika, a karitász vezetőnk szinte leköltözött. 4 nap után hazajött 1 napra, majd visszament egy egész hétre. Akik mennek, az emberekért mennek, nem az értékek mentéséért. Csak egy valamire nem gondolnak, vagy gondolnak, csak nem fontos annyira: az egészség.
Nem tudom, mit csinál ez az anyag velem tíz év múlva. Nem tudom, hányan siratnának, ha sípolna a tüdőm, kihullana a hajam, esetleg nemzőképtelen lennék a nehézfémek miatt.

Csak azt tudom, hogy Istennel, konkrétan Jézussal indultam, Belőle mertem azt mondani a szeretteimnek, hogy ne aggódjanak. Mert hittem és hiszem, hogy bár nekem fogalmam sem volt, hová szállok ki a kocsiból azon a devecseri utcán, Isten egy pillanatra sem vette le rólam a szemét.

Vasárnap reggel kaptam egy imát smsben. Nem írom ide, mert személyes, de képzelj el egy olyan imát, aminek MINDEN sora a HÁLÁRÓL szól. Ha elképzeled, látod, hogy nincs is ennél szebb. Ugye, más így indulni?

Ugye, más így ráhajtani a devecseri elágnál a piros aszfaltra? Más kicsit remegő kézzel igazgatni a maszkot az arcodon, hiszen még nem viseltél ilyet azelőtt.

Más, Istennel.

Egy majd '90 éves néni házában dolgoztunk. érzem, hogy képtelen vagyok ideírni azt a REMÉNYT, amivel jelen volt köztünk, ahogy két bottal járt, de letette ezeket, amíg söprögette a lúgot kifelé a küszöbön.

Tegnap mise után meghívtak a következő kisifi hittanra, hogy beszéljek arról, mi van ott.

Ma felhívtak a Gödöllői Ifi rádiósai, hogy szerdán csatlakozzak a riport műsorba.

Gyerekek, én beszélek, elmondom, mi van, de ott rengetegen dolgoznak, akik nem beszélnek, akiket nem nem kérdezett senki, hogy szeretnének-e menni. És akik életükben először találkozva, szavak nélkül is megértik egymást munka közben, bokáig az iszapban.

Jönnek a papok levelei, jönnek a testvérek beszámolói, most itt van ez a pár sor is. Örülök, hogy nem vagyunk érzéketlenek. Jó, legyek pozitív: Örülök, hogy érzékenyek vagyunk, ha a másik szükséget szenved. Ezek az emberek nincsenek végsőkig elkeseredve. De ehhez kellenek sokan, akik ottvannak, akik locsolnak, lapátolnak, főznek, Te, aki imádkozol nagyon kérlek, ne hagyd abba, aki felajánlasz valamit a napban, akik fogják a kezüket.

A legdurvább? Hogy nem azért megy vissza a házba, mert ott még valaha is lakni fog, hanem mert szétvetné a gutaütés, ha csak állna kint és nézné a semmit. Akkor is, ha ledózerolják a házát, mert újat építenek. Valahol máshol.

Ugye, milyen szép szó: Újrakezdés. Isten nélkül nem megy. Jó, legyünk pozitívak. Istennel megy, menni fog!

Egyébként ő is megy valamikor. Van egy másfél éves kisfia, aki az én Keresztfiam. Remélem, visz maszkot és fel is veszi. Hallod, Jocó?!

'77

Előbb a zene..



nagyon tetszik a színpad! :-)

Az ehavi Élet ige pedig:

„Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.”
(Mt 18, 22)

Hogy miről is szól ez a mondat? Elolvashatod itt.
Hatalmas "titok", hihetetlen lehetőséget hordoz magában az újrakezdésre, az elindulásra, egy más megvilágításba segít helyezni mindent.


mindezt munkaidő után...

Keresztfiamnak

Szia Jocó! Még nem dumáltál, hogy megint nem írtam egy ideje, úgyhogy most küldök egy dalt a kis Keresztfiamnak.



Szia Dominik!

Most még kicsi vagy, a múltkor éppen 12 fogad volt a szádban és fogalmad sincs, mi a Youtube. Ezek a srácok olyan Valakiről énekelnek, aki egyszer fontos lesz az életedben. Keresztapád szeretné, ha megismernéd egyszer.
Igazából Te már most is fontos vagy Neki.

Keresztapád, 2010 szeptemberében, munkaidőben...

az Opel

Elkezdett tetszeni az Astra, amit tavaly december óta vezetek. Ez előtt két olyan autóm volt, amiket már a vétel előtt szerettem, erről meg csak annyit gondoltam, hogy "jó kocsi". Nem azért, mert kéccázzal bír menni faluban kanyarban, hanem mert Apukámé volt, aki egyszerűen csak vigyázott rá.
Érdekes, hogy hogyan látják ezt mások. Vodás Ati barátom írt pár sort a szülinapomra. Ebben a levélben azt fejtegette, mekkorát változott a világ, hogy 30 lettem. Pl. én vezetek Opelt és Apukám Golfot. Hát igen.
A második olajcseréje lett esedékes mostanra, meg a jobb első kerékcsapágy. Márkaszervízbe konkrétan rá való tisztelettel vittem. Gondoltam, ha már egyedül többet ér, mint a másik kettő együtt, legalább ez meglegyen.
Külön téma, hogy mostanra már székes fővárosunkban és vidéken is megjártam néhány szervízt, amik még hírből sem hallottak "márkás" testvéreikről, mégis tudtak valamit a srácok, mesterek.
Én persze nem tudtam megvárni, ahogy ő szokta, éppen ezért érte kellett mennem. Ott ált a parkolóban, rásütött a nap, le is volt mosva és rájöttem, hogy szép.

Tomiiix!

Szia Tomi!

Üdv a fedélzeten!

Tomi egy hihetetlen tehetséges srác, zenész meg ért valamennyire ahhoz is, hogy lehet a hangokból egyeseket meg nullákat csinálni, hogy azután ki lehessen írni lemezre. És mindezt SZÍVVEL csinálja. És ez a lényeg.

Zsuzsi dala

A gmail-en beállíthatod az állapotodat. Ti ezt úgyis jobban tudjátok, mint én, meg gyakrabban használjátok is. Mindegy.

Többen tettük már be ide kedvenc TeCső videónkat. Most az előbb megnéztem Zsuzsi linkjét.

Arról énekel a srác, amiről gyakorlatilag képtelen vagyok beszélni. Amire nincsenek szavak, csak hangok. De azok ezek szerint vannak.

Zsuzsi gen (dzsen). Nem tudom, hogy már hivatalosan is annak számít-e, de számomra mindenesetre teljesen annak tűnik. (ld. fokoláre és méginkább az újifi Erről még írok később, ha nem állítanak le...)

Balázzsal beszélgettünk egyszer, mikor még nagyon az elején jártam, ő meg már túl volt a 200. bejegyzésén, hogy jó lenne, ha nem csak nem jó dolgokkal lenne tele a net. Megpróbáljuk. Ezzel a dallal mindenesetre jó irányba mozdultunk el, asszem.

Az előbb átküldte a magyar szöveget is. Nincs benne mellébeszélés. Kis megerősítés csupán.

1 pillanat

Menjen...

szóljon...ez nagyon jó

Túl a láthatatlanon

(Gen Rosso - Casucci - Cipri)

Hm D A
Nincs néha értéke és fáj az élet,
hm D em G
értelmetlenségbe hull mind a szó.

A (H/A)
A város szürke ködbe vész,

hm G D em
esik egyre és a szív megfullad bent,

fiszm G
minden sötét.

hm D A
Van még talán bennem pár gyönge szó,
hm D em G
morzsányi fény, gondolat, bíztató,
A (H/A)
hisz megtanultam látni már
hm G
hogy ott vagy, túl az árnyakon
D em fiszm G
hol nélküled félelem zúzna szét.

Hm G A
De itt az éjszakában távolabbra látok,

Hm G A
a csillagok ragyognak, túl a láthatón.

Em C D
De a Te hallgatásod Rólad mindent elbeszél,

Em C D
ha nincs is szólni hangom, lelkem rád talál.

solo
2x

G D am C

Túl minden éjen, túl a láthatatlanon
em D G
az erõ, mely mindent éltet,
am C em D
szabaddá tesz, szerteárad bennem.
G D am C
Túl minden éjen, túl a láthatatlanon,
em D G
az erõ, mely mindent éltet,
am C
megszilárdít, helyre állít,
(C) (G)
melléd állít most.

videó

A ti postaládátokba is bedobták az új bútoros katalógust? Tudod, azt, amelyiknek az elején a kisfiú éppen lepisili a tévészekrényt.

Azt gondolom, manapság már biztosan egy DVD lejátszó esik a víz sugár irányába, holott néhány éve még biztosan egy videó figyelt volna aggódva a helyén, hogy ússza meg a fürdést...

És ha már az előbb Jocó, legyen most is. Az egy dolog, hogy ő tanított meg motorozni, de gyakorlatilag a videós élményeink 90%-át is nekik köszönhetjük. Beleértve a csodálatos Sissi sorozatot, amit Unokahúgom szeretett nagyon.

Két filmre emlékszem, amiket többször is megnéztünk néhány nap alatt valamelyik nyári szünetben.

Az egyik: Harley Davidson és Marlboro Man (1991). El tudod képzelni mennyire épületes alaptörténete lehetett, de voltak benne jelenetek, amikre máig tisztán emlékszem. Pl a viharkabátosokra, meg a repülőgép temetőre. Óriási volt!

A másik a Meglógtam a Ferrarival. (Ferris Bueller's Day Off - 1986)

A srác óriási benne, hát még a kocsi. Volt is ebből egy kis gondja a stábnak. Nem egy igazi Ferrarit használtak a forgatáson, hanem egy replikát, ami miatt a gyár feljelentette őket hitelrontásért. De aki egy ilyet leforgat...

Szia Jocó!

Unokaöcsém írt ma nekem egy e-mailt. Idézem:

SZEVA,

MIVA, ELFOGYOTT AZ IHLET????????

Ez így az egész, meg persze az automatikus céges aláírás.

Jocó kb. akkor ír nekem levelet, ha fellőnek egy új műholdat, vagy legalábbis olajat találnak a kertjükben.

Legutoljára azt írta, hogy tetszett neki a vízforralós has

onlat egy korábbi bejegyzésben.

Kösz' Jocó, hogy olvasol!

Már akkor is mondtam, mikor másztunk fel a darura múltkor a gyártelepen.

Ez itt pedig egy madár, akinek nem kellett felmásznia...

hát, érdekes

Délután elmentem egy építész irodába a munka miatt. Tudtam, hogy az Andrássy úton nem egyszerű parkolni, ezért letettem a kocsit a Felvonulási téren. Mivel van bérletem, gondoltam, felpettanok (vagyis le..) a földalattira. Mentem pár megállót, és mikor feljöttem, pipa voltam, hogy még mehettem volna tovább is. És ekkor megláttam Gyuri bácsit, akivel vasárnap találkoztam utoljára, mégis megörültünk ott egymásnak az utca forgatagában.

Igazából annyi élmény és beszélgetés köt össze minket, hogy nehéz lenne egyet kiragadni; azért befűzök egy képet 2008 októberéből, ami Magyarfaluban készült. Az út amúgy teljesen komoly volt.

Zolika

Mikor egy hete a lelkigyakorlat után átmentünk a karitászos csoporttal Ongára, onnan pedig a lelkész családdal Ócsanálosra, megint találkoztam Zolikával. Majdnem háromszor vagyok idősebb nála, mégis azonnal megértettük egymást, amikor kavicsot dobáltunk a háztetőre, majd néztük, hogyan kapja el Bogi, a kutyájuk. Igazából semmi világmegváltó dolgot nem csináltunk az ott töltött percek alatt, csak elvoltunk, beszélgettünk és ... vagy talán mégis. Mikor a lelkész kinyitotta a templomot, hogy megnézzük - az ongai református templom igazi műemlék - Zolika felment a karzatra és leült az orgonához. Apukája így mondta neki: megszólaltathatod az orgonát fiam, de nehogy a Szamárindulót játszad!

A gond csak az volt, hogy a kis scrác mást nem nagyon tud eljátszani. Lefelé jövet Zolika a karzaton lévő terítőn simította végig a kezét és azt mondta, ha nagy lesz, beíratkozik kántorképzőbe, majd ő is lelkész szeretne lenni.

Ócsanáloson Timike megint meggyes lepényt sütött. Megint megettem egy pár szeletet, csak szerencsére most nem ebéd előtt. Traktoros Laci pedig valahol kint volt a határban, ha igaz, éppen egy bálázó géppel. A háznak pedig, aminek a bontásában mi is részt vettünk Lócival, már hűlt helye. Csak az emléke. De az itteniek dolgos emberek. Nem temetkeznek az emlékeikbe, a vak kerítésfát támasztva. Ők tudják, hogy van ez. Az élet megy tovább.

Zolika, egy Istentiszteletre elmegyek majd Ongára és örülni fogok, ha lelkész leszel. Ha pedig nem, mert Isten más utat szánt neked, sebaj, felmegyünk és eljátsszuk a Szamárindulót. Ha Apukád is megengedi.

atizenharmadik

Egyik nap látom a blogszerkesztő nyitó oldalán, hogy a réggebb óta úgy levő 12 átadta helyét a 13-nak. Ennyien vagytok, akik egyszer megnyomtátok a "követés" gombot. Mindannyiótoknak nagyon örülök!
És tudom, hogy valaki úgy is olvas, hogy sosem adta jelét. Ennek is örülök! Sőt, nagyon!
A napokban megjelent Zsotza, akiről megmondom őszintén, nem tudom, hogy kicsoda. Van saját blogja is, ezen kívül olvas egy csomó másik blogot. Elég nyitott ember lehet...
Szóval: Szia, üdvözöllek!

Emlékszem, hogy örültem egyenként a barátaimnak, testvéreimnek, Apukámnak, és most neki.

cím nélkül

A mai hírekben 3 olyan dolog volt, amit most ide is befűzök.
Az egyik hír, másik hír és a harmadik hír.

Ez a dal NEKIK szól, mindannyiuknak. a dal (3:19')

Nem szeretem a háborút, sőt, egyáltalán nem is értem. Ha valakit a halála után léptetnek elő, változik valami? Én fel sem tehetem a kérdést, hogy volt-e értelme, hiszen ő hitt benne. Akkor pedig volt. Hajnalban útnak indultak a konvoj, a többiek talán már meg is érkeztek, ő viszont még úton van. Isten vele!
A chilei bányászokkal az a baj, hogy ha bárki vesz egy gyűrűt, ami aranyból van, olyan, mintha ott állna a bánya bejáratánál. Csak kívülről. Még élnek ezek az emberek, kitartanak. Próbáltam elképzelni, de nem tudtam. Tartsatok ki!
Amit Kemény Dénes edző a fiaival művel, az már nem is sport. Metakommunikáció. Bevállalt újakat, kockáztatott, ők persze gyengébbek voltak a nagy elődöknél, és láss csodát, mostanra összeszedték magukat. Jó lesz ez!

emléküL

ma 2 éve, hogy... a mondatot meg mindenki fejezze be maga, mert ahogy én szoktam, ahhoz nem szoktak jó pofát vágni az emberek
sokan nem értik
nem hiányzik kevésbé, mint akkor és nem kevésbé élő számomra, mint akkor
csak valahogy más
néhány napja róla álmodtam és beszélgettünk
emlékszem, mit mondott
fontos volt, vagyis fontos

2 mp3-at találtam a zenéi között, ehhez kerestem videot, ha 2, hát leygen 2:



Deep Dish -- Say Hello (3:11') és a klipp


Fort Minor -- Where'd You Go (3:45') a klipp



volt gyerekkorunkban egy könyvünk, amit azt hiszem, a nagyszüleinktől kaptunk
a Forgó családról szólt
nem sok mindenre emlékszem belőle, csak arra, hogy az anyuka vegyész volt, az apuka gépész egy üzemben, a kisebbik lányuk bárányhimlős lett, a nagyobbik fiuk meg éppen számolni tanult
a 2-es következett és mondta az anyukájának reggelinél, hogy két kiflit és két kakaót kér, mert apukájával a 2-őt veszik ma
anyukája mondta, reméli, holnap nem lesz 3 kakaó...


nem lesz 3 klipp jövőre

fel

Tegnap vettem egy túrabakancsot a régi helyett, aminek 8 év után szétmállott a talpa februárban. Pont a mostani céges első fizetésemből. Ez tök jó. Azt hittem, sima lesz a Mountexben, de nem volt sima. Úgy voltam bent, hogy igazából de jó lenne, ha lenne valaki, aki segít jól választani, mint legutoljára. Eszembe jutott, hogy 2 éve a beülőmet 7%-os törzsvásárlói kedvezményre vettük, de azt a mindenit, az nem az én kártyám volt. Hogy a különböző felszereléseket én itt (majdnem) úgy nézem, hogy melyiknek tetszik a színe, és tudok olyan valakit, aki látta ott állva maga előtt, hogy mit kezd vele iksz méter magasan. Ott vagy, látod a karabínereket, sisakokat, gázfőzőket, mindent. Érted?! mindent

ilyenkor kell(ene) felállni, mint odafent.

ragyogott is

Urunk színeváltozását ünnepeltük ma a misén. Akkora Titok ez, hogy mi történt akkor, hogy kész csoda már az is, hogy ilyen jó szót találtak rá.

Ma vendég atya volt nálunk, mert Feri atya és Andor atya a gyerekek hittantáborában tartják a frontot. Ez az atya tök szépen elmondta a bevezetőben, hogy is történtek a dolgok 8 nappal az Olajfák hegyén történtek előtt. Azt mondta, hogy erőt adjon emlékezni arra, hogy nem csak szenvedett, hanem ragyogott is.

Igazából most ez a lényeg, nem? Jézus ragyog, dicsőséges! Jó, hogy ezt elmondta! Nekem nehéz még mindíg "elfogadni", hogy szenvedni kell, sőt, meg kell halni a feltámadáshoz. Merem azt hinni, hogy ezt élem meg napról napra. És örülni AKAROK

Mikor még nem volt ott az atya, kért Emil bácsi, a gondnok, hogy készítsem elő a misét. Könyv, ostya, meggyújtani a gyertyákat. Ilyesmi, mind lépései a készülésnek. Azután megjött az atya, és egy apukával együtt ministráltunk, mivel a srácok is táborban voltak. . Figyelnem kellett gyakorlatilag végig és jó volt így, szép este volt.

Napi evangélium

2010. augusztus 6. - Péntek, Urunk színeváltozása
Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet! Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok! Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: Keljetek fel és ne féljetek! Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad! Mt 17,1-9

huhh

Ma reggel majdnem elütöttem egy embert. Pedig zöldem volt. Hallgattam a rádiót, élveztem, hogy nem 5-el kell venni a kanyart a Gellért fürdő előtt, hanem lehet 'száguldozni' akár 30-al is, simán zöld hullám, és egyszer csak lelép egy ember a villamosmegálló szigetről, de úgy, mintha kukoricáért menne a strandbüfébe. Oda se nézett. Ha kitűröm az ingét a tükörrel, akkor szerinted odanézett volna?! Nem tudom. Elgondolkodtatnak ezek a helyzetek ilyenkor. Ki dönti el, hogy ne legyen baj? Ki dönt máskor úgy, hogy legyen és két családnak hever romokban az élete egyszeriben. Ki a főnök ilyenkor? És hol a Főnök? Miért nem ül be mellém, megmondfani, hogy barátom, sok még a 30 is egy olyan városban, ahol a villamosmegállóval szemben van a strandbüfé. Örülök, hogy megúszta..

rád.ió

Szóljon most ez a dal: Viva La Vida a Coldplaytől.
négyperchárommásodperc

I used to rule the world
Seas would rise when I gave the word
Now in the morning I sleep alone
Sweep the streets I used to own

I used to roll the dice
Feel the fear in my enemy's eyes
Listen as the crowd would sing
"Now the old king is dead! Long live the king!"

One minute I held the key
Next the walls were closed on me
And I discovered that my castles stand
Upon pillars of salt and pillars of sand

I hear Jerusalem bells a-ringing
Roman Cavalry choirs are singing
Be my mirror, my sword and shield
My missionaries in a foreign field

For some reason I can't explain
Once you go there was never
Never an honest word
And that was when I ruled the world

It was the wicked and wild wind
Blew down the doors to let me in
Shattered windows and the sound of drums
People couldn't believe what I'd become

Revolutionaries wait
For my head on a silver plate
Just a puppet on a lonely string
Oh, who would ever want to be king?

I hear Jerusalem bells a-ringing
Roman Cavalry choirs are singing
Be my mirror, my sword and shield
My missionaries in a foreign field

For some reason I can't explain
I know Saint Peter won't call my name
Never an honest word
But that was when I ruled the world

I hear Jerusalem bells a-ringing
Roman Cavalry choirs are singing
Be my mirror, my sword and shield
My missionaries in a foreign field

For some reason I can't explain
I know Saint Peter won't call my name
Never an honest word
But that was when I ruled the world

A kisbusz

Nem lesz 'in memoriam' bejegyzés róla és mivel még megvan, ez sem az. Két hónappal ezelőtt feltettem a netre. Ott van 50 másik - többnyire szakadt - kollégájával együtt. Egy hónapja minden héten meghosszabítom a hírdetést.
Eleinte sokan hívtak, néhányan meg is nézték, aztán semmi hír róluk. Két hete felhívott valaki, egy érdeklődő. Megnézte volna, de nem talált ide, én meg nem tudtam kiállni a templomkertből, mert a kapuban felejtette valaki a kocsiját. Tegnap előtt végül találkoztunk, ez az illető meg is vette volna már a parkolóból. Egyszerűen annyira sűrű a hét, hogy nincs idő megkötni a szerződést.

Egyedül alig mentem vele, talán csak akkor, amikor a Golf lakatosnál meg fényezőnél volt. Voltunk vele a hittanosokkal falat mászni, táborban, Ipolytölgyesen, Kecskeméten a Gen Rosso koncerten, a varrócskás nénikkel árusítani, egyszer még a Közös pontosokat is levitte a Szigetre, a Német Lászlósokkal egyszer Kassán a magyar színházban (törött tűgörgős csapággyal teljesítette a távot) és nem tudom, még hol jártunk együtt. És az egész azzal indult, hogy egy gerezd diót találtam a lökhárítóján, amikor a szadai lelkész megmutatta a kocsit. (Előtte egy héttel sokszor hallottam ezt a szót Rómában, a vetítésen nagy betűvel írva. Dio)

a fényről énekel

Annie Lennox a fényről énekel. Kicsit másképp, mint Jenő bácsi, de ezt ma hallottam a rádióban és nem rossz.

Annie Lennox - Shining Light (4:32') és a link

földönkívüli

Kafkaz - Földlakó (5:06') link hozzá

nézd az iskolabuszt, még időszámításunk előttről 1:38-nál :-)
egyébként elgondolkoztató, hogy melyik az egyetlen hatalom, aki (vissza-)élt az erejével és ki az, aki leforgat egy ilyen filmet, csak azért, hogy összeugorjon a gyomrod, mikor éppen meghúznád egy kislány haját az iskola udvarán

Moby - In This World (3:28') a link

nagyon régi. igazából nem tudom, miről szól, mint a klasszikus Arany János legenda :-) - "gondolta a fene". de volt-e már olyan, hogy ott álltál a járda szélén, alattad a csatorna lefolyó, melletted egy méretes bűzölgő kuka és amikor azt mondtad: Hola, senki oda se' bagózott

"neked írták"

Ez állt az e-mail fejlécében, amit Kajakos Ati barátom küldött nekem tegnap. Maga a levél pedig egy link egy autós cikkhez. Ati mindíg ilyen távirati stílusban levelezik, még szerencse, hogy időnként összefutunk. Kösz' Ati!

A cikk.

A soproniak tudnak valamit! Nagyon komoly klub élet van a nyugati határszélen. Meg tudás - respect!
Érdemes elolvasni, ha szereted az autót. Én szeretem, bár elég érdekesen alakult az élet ebből a szempontból az utóbbi jó fél évben.
17 éves koromban Alzenauban megvettem életem első VW újságját. Két autóra konkrétan emlékszem belőle, pedig több, mint 10 éve nem fogtam a kezemben. Egy Polo jellegzetes Porsche kupás fényezéssel, ami akkor nagyon menő volt, ill. egy Kawasaki-zöld Jetta US helyzetjelzőkkel a lökhárítójában. Apááám, mekkora volt!
Akkoriban minden menő tuning garázs honlapját megnéztem a neten. Még szó se volt otthoni internetről, Apu gépén nyomtam a munkahelyén suli után egyszer-egyszer, mikor úgy csinált, mintha nem lenne éppen elég dolga. (ezeket a címeket abból az újságból vettem)
Telt múlt az idő, nézegettem a kocsikat, láttam egyet kettőt Ausztriában is és mikor elment előttem egy Golf, vagy egy Bogár, hát az ünnep volt.

Egyszer Öcsémmel ültünk a Hősök tere mellett a buszmegállóban, vártuk a piros 20-ast, mikor elment két Corrado egymás után. Látszott, hogy együtt vannak, kb az egyetlen 2 kocsi volt az országban, amik tényleg meg voltak csinálva rendesen. Napokig a hatása alatt voltam. Nagyon komoly volt, valami sötét metál Merci kék volt az egyik, a másik pedig a fent említett motor-zöld. RS jellel a hátulján. Várjál, keresek róluk képet..

(forrás: rs-tuning.hu)

Több ezer képet mentettem le akkoriban a netről ilyen olyan autókról. Tudtam a menő felnik gyártóit, típusait, méreteit, melyik "gyári" - később kultikussá vált - felninek ki a beszállítója, szóval mindent. Majdnem.

(A Corradokat is készítő cég volt az országban az etalon. Annyira, hogy több autójuk jelent meg német lapokban, amik meg Európában az etalon ebben a műfajban. Sok autójukat láttam később kiállításokon, vagy az utcán. Percekig lehetne sorolni az átalakításokat, mint a lökhárító, tükör, sárvédő ív szélesítés, felni, fényezés, ráadásul mindent úgy, hogy nem bontja meg a gyári összhangot. Aztán egyszer készítettek egy két ajtós Borát. Ilyen autó nincs, ezért a 4 ajtós lépcsőshátú Bora kaszniba bele kellett vágniuk egy 3 ajtós Golf elemeit. Ez óriási munka. Szóval megalkották a nonplusultra kocsijukat. És nekem itt véget ért valami. Ez már nem egy metálkék frankó Corrado, vagy a kaposvári légrugós srác Golfja, hanem egy acél valami, amibe bele sem mernék ülni, mert a kárpit árából is kitelne egy sima autó.)
Hannoverben beszélgettem a lakótársammal, Julival, hogy mi a fontosabb: kocsi, vagy lakás? Szerintem kitalálod, hogy kinek mi volt a véleménye. Nekem azóta volt 3 kocsim, és azt hiszem, ők is a 3. lakásukban laknak, mióta erről beszélgettünk. (tegnap előtt meglátogattam őket, és megismerkedtem a legkisebb családtaggal, Dórikával, aki negyed óra után folyamatosan mondogatta a nevem, főleg, ha labdázni, vagy hintázni szeretett volna :-)
Átugorva a kevésbé fontos részleteket, utoldsó állomás az volt, mikor megkaptam Szüleim autóját, hogy ne a Golffal autópályázzak Fonyódra. Akkor vodás Ati barátom megjegyezte, hogy Jenőőő, hogy van az, hogy te vezetsz Opelt, és Apukád Golfot (egy másikat)?
És igen. Ez van. Mikor arra gondolsz, mennyire jó lenne olykor a Mennyországot élni, akár itt a földön is, egyszerűen nem ragaszkodhatsz olyan dolgokhoz, mint a kocsi. Akkor se, ha néhány éve még hetekig intézted rá a Porsche telefon-felniket. Meg álmaid voltak, meg terveid, meg elképzeléseid. Mostmár másról álmodom.

Az RS-ről meg a VW-ről - a levegősökről nem is beszélve - kicsit később még írok

lekvár

Holnap kezdődik Tahitótfaluban az Eper "lekvár" fesztivál. Eddig a hír.
Megyek a reggeli Budapest utcáin - ma elég korán kezdődött a nap - és az egyik hír a rádióban ez. Mivel a hagyományos Eper fesztivált elöntötte az árvíz, vagyis a falut, ezért most tartanak egy pót fesztivált. Nevettem örömömben, hiszen ez tök jó! Jó oldaláról fogják meg a dolgot.
Fellép többek között Kovács Kati. Eszembe jutott, mikor nyár elején kiderült, hogy az egyik amerikai sláger az ő korábbi dalának egy motívumát dolgozza fel. Add már Uram az esőt. Egy netes cikkben elemezték is a két dalt, én is meghallgattam, de hogy őszinte legyek, nem ismertem fel benne. Amiért mégis érdekes ez, Kovács Kati ezzel a dallal nyerte meg - állítólag, mert én nem láttam.. - az Táncdal fesztivált 1972-ben. Baromi nagy szárazság volt és állítólag utána néhány napig folyamatosan esett az eső.
(otthonról majd belinkelem a videot)

Auto Union

Nagyon jó audis cikk. Kicsit később még írok ide.

közeli

ha csak zenét szeretnél hallgatni, ezt a részt ugord csak át..
Nem először írok Laciról és - gondolom - nem is utoljára. Az egyetlen oka ennek az, hogy valahogy megpróbáljam megérteni/feldolgozni azt a képet, amit MOSTANI élete és a szeretet-kapcsolatunk jelent nekem. Mert elég sokszor beszélek róla úgy, hogy igazából magam sem fogom fel, hogy lehet ennyire egyértelmű, hogy nem szűnt meg létezni.
Hülyeség lesz, bocsánat, de képzelj el egy merülőforralót. Ha bekapcsolod csak úgy és kicsivel később megfogod a fűtőszálat, megégeted a kezed. Ha viszont beleteszed a vízbe, felmelegíti. Ugyanaz a működő valami a helyére kerül. Annyiszor mondják, hogy a Mennyországba tartunk. De mennyiszer félünk az előtte ránk váró dolgoktól. Hát nem az örök élet a merülőforraló igazi helye?! (Csabi és Emánuel, ha ezt olvassátok és úgy gondoljátok, hogy túl nagy hülyeség, írjatok egy e-mailt és szerekeszteni fogom, vagy törlöm az egészet)

A zene: Közeli Helyeken (3:46') link

Döbbenetes a szöveg, a sorok egymás után. 2003-ban Heiligenblutban nyaraltunk. Már rég vacsoráztunk, sötétedéskor Öcsémmel kiültünk a muskátlis erkélyre. Ő dorombon játszott, én meg énekeltem. Ezt a dalt tudtuk, úgy ahogy, nyomtuk hosszú perceken keresztül.
Ősztöl kint tanultam Hannoverben. A koli szobában voltam, valamit csináltam, amikor kaptam tőle 1 sms-t: "A Közeli helyeken megy a rádióban és te jutottál eszembe" Bele lehet könnyezni az ilyenbe sok kilométerre az otthontól. Az akkori telefonomból sose' töröltem ki ezt az üzenetet. Tavaly valamikor tavasszal az esőben mentem dolgozni és egy tégla kerítés mellett sétáltam éppen, mikor eszembe jutott ez a dal. Akkor esett le, hogy elég durván vág a szövege - nekem legalábbis, amiért elnézést kérek! Tegnap hallottam a rádióban.

Laci, most a Közeli helyeken megy a Youtube-on és Te jutottál eszembe. Minek írom le, amikor úgyis látod? Nem tudom.

Jakov, a kutya

... és Nagy Gergely, a zarándok. Ez jut eszembe, és igen, így jut eszembe, mert nem tudom máshogy mondani most. Még bőven Magyarországon ébredt valamelyik reggel, amikor egyszer véletlenül hallottam a Csütörtök reggeli napindítóban, most meg már "csak" angolul levelezik egy olyan címlistára, aminek a tagjai tán sosem találkoznak, csupán ő köt össze minket lélekben. Legszívesebben idemásolnám minden sorát ezeknek a bejelentkezős leveleknek, de úgy érzem, nem szeretné. Maradjon akkor hát meg mindebből a hit, a remény és legfőképp a szeretet :-)

Jakov pedig... ő egy kutya, akit Gergely akkor talált meg, mikor már szegény közel volt a kimúláshoz. Mármint a kutya. Rövid tanakodás után elvitte a zsákja tetején. Elfért, mivel kiskutya volt. Nem sokkal ezután egy család vízzel és pihenővel kínálta. Majd rövidesen kiderült, hogy ők hagytták ott a kiskutyát korábban. Olvasod, visszanézed a szavakat olykor, hogy jól érted-e és azt mondod - én legalábbis - hogy már csak ezért megérte.

De nem csak ezért.

Mert majd' derékig érő vízben indultak Ipolytölgyesről - valamiért.
Számtalan lépést tett meg - Valakiért.
És több, mint 1000km-t gyalogolt, leküzve a félelmeit is, a lábfájásról nem beszélve - Valakivel.

Mert ez a Valaki, mondjuk Isten, de, hogy őszinte legyek, nem tudom, ő hogy szólította; végig ott volt vele. Ez az egy nem kérdés számomra.
Biztosan felteszed a kérdést, miért írok róla, hiszen ez az ő útja volt. Igazából jogos.
Január 1-én elindult egy ennél jóval rövidebb útra, mely meghatározó volt számára és amelyre elvitte sokunk kérését, imáját egy borítékban. Onnantól én együtt zarándokolok vele (ha megengedi ezt most nekem...) Mikor beszélgettünk utána, annyira értettem minden szavát és a tekintetét, mellyel a szavak mögé engedett látni. Igazi öröm volt, mely egy igazi találkozásról szólt.
Várom, hogy mit mond majd, ha hazaér Međugorjéból.

Wonderful Life

Black dala régi kedvencem a rádióból. Amíg meg nem találtam a YouTube-on, azt sem tudtam, hogy ki a szerző. Nem tudtam róla/belőle mást, csak az első sorát, meg a refrént. Huszon pár év alatt már biztosan milliószór - csillió, ahogy a gyerekek mondanák - elénekeltem, dúdolgattam. Sose' érdekelt, mit szólnak a villamoson, vagy az utcán emiatt. Ezért jó a kocsi egyébként, mert ott nem zavarsz senkit :-)
Mikor vasárnap este az 1-es úton - Komárom környékén járhattunk... - konferálta fel Cseke László a Poptarisznyában a Calypso rádió esti kívánságműsorában. Hát akkor elfelejtettem, melyik töri leckét nem néztem át, melyik verset nem tanultam meg és melyik földrajz anyagot nem vágtam be. De jó volt.

Wonderful Life (4:58') link

Nagyon szeretem ezt a számot.

És huszon sok év után keresem és megtalálom (nem egyszerű időnként vágatlan eredeti anyagot találni) hát találok egy másikat is. Egy akusztikus változatot, amit a srác 25 év után énekelt el újra. És mennyi minden benne van ebben a 25 évben. Mennyire jó ez is!

Wonderful Life - live in 2005 (5:54') link

A daru madár

Esküvőn voltunk szombaton. A történet, ami elmesélné, hogyan is kerültünk oda, elég hosszú. Szüleim keresztlánya volt a menyasszony, öcsém építész mestere pedig a vőlegény. Engem meg szeretnek annyira, hogy meghívtak :-)

Nem voltam még olyan esküvőn, ahol 1 mondat lett volna az Evangélium. Mert, persze, hogy nem 1 mondat. Most annyit olvastak fel, de az Örömhív lényegében ennek a szövetségnek a megkötése lett azon a napon.

Béla atya külön szólt az ifjú férjhez. Ma a reggelinél ezt úgy mondtuk, megmondta a frankót. És tényleg; egy tökös útravaló hangzott el, ami elég egy egész életre.

A címadó madár pedig a vendégek nevét viselte a szárnyán. Eszembe jutott egy film, amit régen láttam a tévében. A végén, a stáb lista alatt repült egy ilyan hajtogatott daru madár. Mikor az asztal szomszédom mondta, hogy a japánok készítenek ilyeneket, eszembe jutott, hogy valami köze lehetett a hiroshimai atom támadás áldozataihoz. Nem emlékszem már, csak a madárra a végén.

Találkoztunk, örültünk, osztoztunk a pillanatban, gratuláltunk, koccintottunk, örültünk, vacsoráztunk, táncoltunk (én is?) beszélgettünk és örültünk.

Hazafelé kérdeztem Aput, miért van az, hogy minden (táj)építész hegymászó is?

Ui.: találtam egy linket a madárról. És egy másik egy lányról és a békéről.

hát igen

Apukám mondta, hogy helyenként vannak helyesírási hibák. Szóval elnézést!

Egy néninek

Tegnap felszálltam a villamosra. Volt hely, le is ültem. Pár megállóval arrébb felszállt egy néni. Nehezen mozgott, meg gondolom, melege is volt szóval minden oka meg lett volna, hogy elhúzza a száját, mikor leült hozzám és a térdemtől alig fért el, pedig behúztam. Mondtam? bocsánat. Nézett, békés arca volt, mosolygott egyett és azt mondta: elférek. Neki szeretném küldeni ezt a számot!

Törőcsik-Garas: Várj (Demjén) (3:18')

csak még 1 dolog ehhez: 2:15'-nél én azt mondom: De van.

És ilyen nénik kellenek, meg jófej bácsik, akik a térdükre ültetik a gyerekeket, mint a Mikulás és nekik meg leesik az álluk, mikor mesél. Hallottál már olyat, hogy de jó szövege van az öregnek? Hát igen, és azok a ráncok, amik azalatt mélyültek, miközben megélték a maguk gyerekcsínyeit, a tűző napon végzett munkát, a menekülést és bújkálást, esetleg harcot a háborúban, a házastársuknak kimondott millió - sokszor néma - szeretet-igenüket és az unokák érkezését.

Sziasztok!

Ti már odafönt vagytok. Ha már minden mennyei lepényt megsütöttetek, ha már minden aranytojást tojó tyúkot megetettetek, ha nincs több lyukas zokni, amit elhordtak az angyalok és Szt Péter Pannóniája is pöpec, kérlek, mondjatok el egy fohászt értem, értünk!

Még találkozunk. Szeretlek Titeket!

Új szemmel

Csütörtökön meghívtam egy hajléktalant inni. Az történt, hogy éppen szálltam be a kocsiba, mikor megláttam, hogy kukázik mellettem. Gondoltam, hogy szomjas lehet, mert én is az voltam. Nem jutott eszembe, amit annyiszor mondanak jó-keresztény körökben, hogy vegyünk valamit a boltban, bármit, csak pénzt ne adjunk. Emlékszem, amikor jó 10 évvel ezelőtt egy régi 200-ast (abban állítólag annyi ezüst volt, hogy 700 Ft volt az értéke és Deák volt a hátulján) adtam egy embernek a Nyugati aluljáróban, mert szimpatikus volt, és megígértettem vele, hogy nem alkoholt vesz. Most azt mondom, ezegyszer mindegy. Ebben a melegben essen jól neki valami! És örült és mosolygott ez az ember.
(tavasszal a kisbusszal álltam meg a Nádor utcában, mikor arra jött három bizalomgerjesztő figura és kértek pár forintot. Mondtam, nincs nálam, ami igaz is volt - szerintem meglátták a kocsit és elhitték - viszont szép napot kívántam. Megköszönte és Isten áldását kívánta. Ami miatt az egészet megjegyeztem, az volt, hogy mondta a bácsi: nem MIG29-esre gyűjtök...)
Többször volt olyan, hogy hihetetlen nyomorúságos sorsokat tükröző arcok derültek fel egy kósza pillanatra egy sportszelettől, vagy egy fél zacskó keksztől. Voltak, akik imádkoztak értem. Ez nagy kincs.
Szóval új szemmel; ezzel az elhatározással indultunk egyik reggel a fokoláros táborban Pécsen.

Móvár

Ez volt régen a távolsági buszra írva. Mosonmagyaróváron vagyok Unokahúgomnál. Egy órája még kis Keresztfiaméknál boldogítottuk egymást.
Unokaöcsém, Jocó 7 zsák ruhát gyűjtött össze a családban meg kollégáktól és ultimátumot kaptam, hogy na akkor most hozzam el. - mivel olvassa, jelzem, hogy csak viccelek, nem volt ultimátum.
Ngynéném vacsorával várt Rajkán. Két tányér rakott krumpli után beszélgettünk arról, hogy indulás előtt még, ugye eszek egy falatot?!
Utána mentem be Óvárra, ahol meglestem a fürdetést, kicsit beszélgettünk az élet dolgairól, végülis felnőttek vagyunk(?).
Most meg Unokahúgom tereget én meg nyomot hagyok a cyber térben, mert örülök, hogy meglátogathattam Őket! Itt alszom és csak holnap hajnalban indulok haza. Üdv a szülővárosomból: Mosonmagyaróvárról!

most

Akkor legyen még egy zene (3:12'), ez most éppen szombat reggelről. A dal címe, mint kiderült: Airplanes, bár felőlem lehetne talicska, zongora, vagy akár kiskacsa is. Számomra a lényeg a refrénben elhangzó 'wish, right now' valami olyasmi, hogy most rögtön akarom! Mekkora hülyeség ezt mondani! Hányszor álltam sorba' a pénztárnál, amint egy gyerek sikítva nyúlt a nyalóka, vagy a gumicukor felé.
Hányszor mondtam Istennek én is ilyen-olyan dramaturgiával, hogy hogyan akarok boldog lenni MOST. Mit gondolhat vajon ilyenkor? Azt, amit én a pénztárnál?
Nem, azt hiszem, nem. Ő szeret engem. Valahol ezt érzem, amikor megkérdezik, hogy vagyok és nem tudom azt mondani, hogy szxrul. Mert jól vagyok.
Olyan pillanatokban ér 1 ajándéka, mikor nem is számítanék rá. Akár egy széken ülve. Csak én vagyok olyan nem-tudom-mi, hogy nem kapcsolok azonnal. Ilyenkor az ember elül a székről egy másikra és csak utána gondol bele, reméli, hogy nem változott azóta az ülésrend. Barátooom, téged nagyon szeret az Isten!
És ez nem fogy el, mint a gumicukor.

Értünk is...

...zarándokol Nagy Gergely barátom. Ipoytölgyesről indult és Međugorjéba tart. Mostanában éppen elhagyta Horvátországot. Kb 1 hete, hogy hazafelé menet megálltam a ház előtt és a rádió elkezdte játszani ezt a számot (3:16') Még üldögéltem és végighallgattam, mert nem ismertem és próbáltam elkapni szavakat a refrénből. Így szoktam rájuk akadni a youtube-on azután. Szóval rögtön ő jutott eszembe arról, hogy "hol fogok aludni ma este?!" ugyanis fogalmam sincs, hogy lehet egy ilyen utat - a google maps még ki sem jelzi... - 40-50 km-enként leszervezni.

Szóval, ez egy pop dal, nem biztos, hogy pont erről szól, de a zarándoklat jutott róla eszembe, és egész jó a gitár benne. Sőt, tök jó!

Vigyázz magadra Gergely!

Jó arcok

Szeretnék megosztani egy-két gondolatot ezekről az emberekről.

Ő Felső-zsolca plébánosa. Ő biztosította a szállást, vízvétel lehetőséget, péntekre egész jó kapcsolata alakult ki a csapattal.

Ő az ongai református lelkész. Keveset beszél, de nagyon jólelkű.

Marika, a lelkész asszony, mindíg aggódott, hogy kevés esz az ebéd, szeretett volna főzni, egyik
nap sikerült is neki.

Zolika: legkisebb fiuk, abszolút jó arc, ahogy a nálam 10 évvel fiatalabbak mondani szokták. Fotózott, idomította a kutyát (Bogi külön történet, a tetőről visszaguruló köveket elkapja a szájával, méteresket(!) ugrik a fára felakadt frizbiért), CS-zik (Counter Strike) és mindeközben lelkésznek készül, ha jól értettem.

Gyuszi bá' országos figura, a szó legnemesebb értelmében. Egyedül ebontott volna egy egész utcát, ha nem lettek volna ott a többiek. Belvárosi karitász vezető. Ő vezette a nagycsaládos csapatot.

Péter: csendes ember. Ez jut eszembe róla. De amikor mondott valamit, az nagyon értékes volt. Hiányolom magamból ezt a tulajdonságot. Ő vezette a másik autót.

Timike - mindenki így szólítja - az ócsanálosi polgármesteri hivatalban dolgozik, ő szervezi a szükségnek megfelelő adomány osztást a faluban és a magozott meggyből olyan lepényt sütött, hogy alig maradt hely az ebédnek szombaton.

Ő Márk. 11 éves korában kapta apukájától a traktort, amivel mi is dolgoztunk. Igaziból az övé. Ez nagyon komoly, nem?! Mikor apukája, a kertésznadrágos Laci (ld. albumban; 6. oldal lent, középen) elment, mert hívták, hogy leheljen lelket egy lerobbant bálázó gépbe, Márktól kaptunk engedélyt, hogy Lócival kezeljük a gépet.

Omshalanti Marika, akivel spontán találkoztunk csütörtök este és aki iskolákat épít az indiaai mélszegénységben. Respect!

A pillanatokat Kovács Lóránt fotózta

Omshálánti

Biztos, hogy nem így kell írni, de azt jelenti békesség.

Előző héten Borsod megyébn voltunk segíteni, ottani kis falvakat, ott élő embereket látogattunk meg.

Én ezekre az utakra mindíg azért indulok el, mert nagyon szeretem vezetni a karitászos buszt. Idén máshogy terveztük. Husztra készültünk, már vagy fél éve és 1 héttel indulás előtt derült ki, hogy nem tudunk menni. Felötlött a kis csapat fejében a gonolat, hogy mi lenne, ha határainkon belül segítenénk, hiszen akkora a szükség az árvíz miatt. Innentől a történet mennyországi. Csak oda kellett adni a ragaszkodásunkat - főleg az enyémet - saját elképzeléseikhez.

Ahhoz képest, hogy mekkora volt a meleg, ebből adódóan a fertőzésveszély, ill. a munkák súlya, abszolút kevés balesettel megúsztuk. Csatlakoztak hozzánk más nagycsaládok fiataljai, akiket Marika ismert, közülük sérült meg a egyik srác keze, ill. Lóci barátom lépett bele egy szögbe az utolsó napon.

Ide kötődik életem egyik legnagyobb élménye is: vezethette egy igazi traktort! Egy pirosat.

És nem is csak úgy vezettem, hanem dolgozhattam is vele. Lócival a szögbe lépés előtt falat bontottunk.

Számomra elgondolkodtató volt, hogy úgy adták oda a gépet, hogy ez az ottaniaknak a megélhetést szolgálja, nem játék, én meg csak egy pesti srác vagyok.

Isten fizesse meg!

A cím onnan jött, hogy miközben vizet forraltam utolsó reggel a rögtönzött tűzhelyünkön, egy nénivel beszélgettünk, aki Indiában iskolákat épít. Mivel mondtam, hogy én nem vágyom oda, mert kicsit közelebb szeretném megtalálni az utam, meg amiatt, mert nem voltam rugalmas, meg nem szerettem eléggé, kicsit összerúgtuk a port - igaz, csendben.

Ő mondta később, mikor már közeledtünk a "munkahely" felé, hogy béküljünk ki. Ekkor kérdeztem: hogy mondják Indiában?

A fénykép album -- facebookról (be kell lépni, asszem..)

zene, zene, zene

zene (2:35') -- ezt mondták

zene (3:46') -- ezt kérdezem, meg, hogy nem félek

zene (4:20') -- ember, aki keresi a választ

az jó

Megtalálni az utad, megtalálni önmagad, megtalálni Istent, vagyis a kapcsolatot Vele, valahol ugyanaz. Vagy legalábbis rokon dolgok. Azért érzem így, mert bármelyik sikerül, határtalan jó érzés tölt el.
Csütörtök reggel egyik barátomat hívták fel a Mária Rádióból zarándoklat közben, amint éppen Medjugorjéba tartott. Még kb 800km.
Pénteken egyik barátommal (volt tanárommal) pincemeggyes palacsintát ettünk és az élet dolgairól beszélgettünk. Kölcsönadta kisfia Verdák c. filmjét, ami szerintem inkább szól a felnőtteknek, legalábbis többet értenek belőle, azt hiszem. Szóval ebben van egy zene.
Tegnap egy másik barátommal találkoztam - véletlenül - aki közel lakik a Hősök teréhez. Elvileg nem szerettem volna lemaradni Rod Stuartról, de legbelül éreztem, hogy szabad vagyok és nem lesz nagy baj, ha nem kapok autogramot a kézfejemre. Szóval bekopogtam az ablakon, ő éppen otthon volt és koncert eleje helyett beszélgettünk. Kötetlenül az élet dolgairól. Micsoda változatosság. És tényleg. Mert mindenkinek mást jelent ez a szó. Két számot szeretnék ide betenni; az egyik újra megérintett, a másik miatt maradtunk még egy kicsit - ezt most nem találom...

És a harmadik (ha még nem tool sokk) a mindenkori kedvencem tőle.

belefér-e

Ati barátomnál vagyok, aki 5 perce sincs, hogy megkérdezte: Jenő, neked a világnézetedbe belefér, hogy egy hétvégén nem csinálsz semmit, csak lazítasz?

Ez nagyon kellett! És talán mondanom sem kell, hogy ez nem világnézet kérdése... Túl bonyolulttá lettem az utóbbi időben és sajnálom, hogy nem látja ország világ, hogy most - talán - vettem az adást.

Köszönöm Ati!

(két Ati barátom van, ő most éppen a vodás Ati)

Rendben

Szójáték..
Szóval Ati barátomék Pannonhalmán jártak, gondolták, kirándulnak egyet, és ha már így van, miért ne éppen arra. Ez úgy derült ki számomra, hogy felugrottam Atihoz, aki megkínált borral. Nem mutatta meg a címkéjét, csak megkérdezte, mit szólok, hogy ízlik. Mondom: jó. Nem vagyok egyébként nagy borszakértő. Erre jött a történet. És a kérdés: miért hsználnak a barátok a rendházban laptopot, meg miért neteznek. Hogy a net tele van bűnös dolgokkal és egy falak mögé vonult elcsendesedést nehéz összeegyeztetni a net mocskával. Egyébként mindenki magából indul ki. Ezt óvoda óta tudom.

De barátom! Te most is éppen netezel. És ez sem szemét - remélem legalábbis! És az 1 Istent kérem, hogy ne is váljon azzá.

És elkezdtünk belemenni, hogy régen így az egyház, manapság úgy az egyház, érékek ide, eltévelyedés oda, stb. Mondtam Atinak, hogy manapság több értéket látok az egyházban, mint régen - pl. középkor. Emberi gyengeség mindíg volt, de ma nagyon világos, nagyon reményteljes és konkrét történsek vannak, ld. lelkiségi mozgalmak (Fokolár, stb) élő karitatív szervezet, oktatás. A régi idők homályba vesznek, csak sztereotípiákból ítélünk, mi, a többség, akiknek nincsenek pontos ismereteink.
És igaz, hogy a következő video készítöje nem Bencés, de valamikor pap lesz és hál' Istennek, hogy netezik néha! (a zeneválasztás pedig külön szuper!)

Hodász András az illető, hatalmas meghívással a szívében, mikor hallgattam, kellett egy hegesztőmaszk, hogy fel ne perzseljen a Fény...de nem volt... és ez jó.

Ha már lúd: Fejes Csabi és Emánuel. Mindkettejükkel továbbmentünk a beszélgetésben azon a ponton, ahol még nyom nélkül el lehetett volna felejteni az egészet. Csabival 2007-ben a kicsik hittanos táborában a kondér felett - főzés és nem evés közben - beszélgettünk a meghívásainkról. Pengeéles és kristálytiszta gondolatok voltak. Emánuel pedig olyan dolgokat mesélt - átélt - derűvel az arcán, amiktől én egyből meghasaltam volna. Köszönöm srácok és itt jelzem a közeljövő reményt kereső hívő lelkeinek, hogy nem kell sokáig várni.

És ha ők rendben vannak és én meg egyszer családban leszek, akkor az is rendben lesz, úgy érzem! :-)

Pünkösd

Van itt azért néhány dolog, amit időközben szerettem volna felírni, csak valahogy nem tudtam.
pl. hogy Pünkösd hétfőn Máriaremetén voltunk négyen családiasan. A KALÁSZ sátornál egy hölgy vízben kinyíló papír tavirózsákat hozott, amikben Igék voltak a Bibliából. Millió ilyet láttam már - gondoltam magamban - de leesett az állam, amikor az enyém után a többiekét is elolvastam. Mind a négyünknek személyes mondaivalója volt. Mikor kérdeztük, hogy hát ezt mégis hogy, a hölgy annyit mondott: imádkoztam éretek...

Itt találkoztunk néhány szemináriumban tanuló kispap növendékkel is, akik közül néhányat régebbről ismerek. Jót beszélgettünk és megint rájöttem, hogy nem tudom felfogni a meghívásukat erre az életre. Nem érem föl se ésszel, se szívvel.

lenni, vagy nem lenni

...ez itt a kérdés.
Április közepe óta újra Pesten vagyok, aminek egyébként nagyon örülök! Ezáltal a blog eredeti rendeltetése is elveszett.
Ha eddig olvastál és anyázol, hogy mostanában (kb. egy hónapja) nincs több bejegyzés, kérlek, írj egy levelet a címere: harnos.jenci@gmail.com
Érdekel a véleményed!


Üdv,
Jenci