Jöttem haza...

... hittanról és nagyon fáztam. Az autókra már ráfagyott a pára. Fehér deres köpeny borítja őket az utcán. Nem volt rajtam pulóver, csak a kabát; meg a sál kivételesen.
Hetek óta foglalkoztatnak a Lehel téri hajléktalanok, de megkockáztatom: akit ma kitiltanak egy zárt (meleg) helyről, azt abban a pillanatban halálraítélték.

Nem tudom, miért nem tisztálkodnak legalább néha (elvileg a szállókon lévő tetvek miatt, meg azért, mert amíg fürdik, mások ellopják a cuccait), de ne most kelljen megtanulniuk az öngondoskodást. Hiszen közülünk is kevésnek megy a dolog. De van hová hazamennünk.

Lehel

A cím arra utal, hogy baromi hidegek vannak mostanában..

A Lehel téri aluljáróban mindig van valaki, aki éhes. Ha éppen a rendőrök, vagy a Menhelyesek kirakták a hajléktalanokat, akkor én. Megyek a piacra a csirkéshez, vagy a palacsintásnénihez.

Ma vittem egy kicsi kakaóskalácsot, amit egy kedves néninek szántam, akit eddig még csak mosolyogni láttam, ha kapott valamit és sose követelőzött.

De nem volt ott a néni. Volt viszont 3 nem éppen ápolt bácsi, akiket igazoltattak a rendőrök. Állok ott, a kezemben a kaláccsal és a szélső ember kezébe nyomom, akit reméltem, hogy kívül esik a rendőr tekintetén. Nem esett kívül..

A kalácsot már fogta a bácsi, a rendőr rámnézett én meg kérdeztem, hogy ezt odaadhatom neki, mintha hülye lennék és nem tudnám, hogy egy éhes embernek csak adhatok egy falat ételt.
Azt mondta, oda és leírhatatlan pozitív tekintete volt. Örültem.

kérek egy százast

Játszunk egy játékot, mit szólsz? Figyi, te elmész a teszkóba vásárolni, viszel egy kocsit is, mert a kiskosárba úgyse fér bele, amit veszel. Én már akkor odamegyek hozzád, amikor még ki se szálltál az autóból és artikulálatlanul kérdezek valamit. Mikor kijössz, véletlenül megint találkozunk, én éppen két másik barátommal arról beszélgetek, kit mikor raboltak ki. Kicsit ittasak vagyunk, de amúgy életerősek, szóval te nem igazán érted, miért éppen ott múlatjuk az időt ahelyett, hogy dolgoznánk valahol. De ez most nem lényeges. Még ki se pakoltál a kocsiból, én már oda állok és nézlek. Barátaim 2 lépésre mögöttem. Mikor végeztél, megkérdezem, hogy oda'dod a kocsit (értsd: a százast) mire te nem mondod ki, amit közben gondolsz, nem megyünk bele abba se, miért nem dolgozom, pedig tudnék azt is én pedig cserébe nem kérdezem, honnan van neked az a százas; mert esetleg az is lehet, hogy találtad..

Ahogy korábban mondtam, írtam, bennem ezek a dolgok mostanában nem egyszerű gondolatokat szülnek.

Ati, köszönöm az előző kommented, sokat jelent!

ezt nem értem

Elbuktam karitászból..
Tegnap este bejött a misére egy szerencsétlen hajléktalan ember. A végén pénzt kért vonatjegyre. Mutatott egy papírt, ami állítólagos betegségét volt hivatott igazolni, ill. hivatkozott egy 300 km-re lévő rehab otthonra, ahová szerdáig el kell jutnia. Mondtam neki, hogy másnap reggel menjen be a karitász helyiségünkbe (elég jól szervezett karitász tevékenység folyik Káposztásmegyeren) és ott kérjen segítséget.

Mondta, hogy ruhát kapott, de pénzt nem. Akkor én sem akartam pénzt adni. Elindultam haza és a következő sarokról visszafordulva kezdtem egy papírbankót keresgélni, hogy azt mégis odaadom neki. Mire visszaértem, addigra eltűnt, már sehol nem láttam.

Marika mondta egyszer, hogy nem azért fordul hozzám, hogy elítéljem azért, mert esetleg italt vesz a pénzen, hanem hogy segítsek neki. Próbáljak valódi segítséget adni neki.
Természetesen megállapítottam magamban, hogy biztosan ivott és száz, hogy az a pénz nem lesz meg szerdáig..

DEHÁT AKKOR IS!

Mi lesz így a köztünk lévő Mennyországgal, ha még segíteni se tudok valakin?!

(Ez nem hatásvadász költői kérdés, hanem valami, ami tegnap este megrázott és újra elgondolkoztatott)