Még egy menet?

Mint annak idején a dodzsemmel.. de rég volt! Most meg most van és este útrakelek sebhelyes arcú kis barátommal (V. Golf (20) fonyódi lakos) és megyünk Kaposvárra a Pótanyukámékhoz, hogy megköszönjük a nyaralóban töltött másfél hónapot. Egész nap nyűgös voltam, nem akartam menni sehova (pedig a Szabóékkal kapcsolatban ez nagy szó), de az előbb elhatároztam, hogy a rossz hangulatom ellen én tehetek a legtöbbet, így hát kilépek mostani önmagamból, és megyek.

Hogy ne csak jót magamról

Tegnap elfelejtettem szólni Drakesznak, hogy korábban kell visszaindulnom, így nem tudtuk összehozni a leutazást. Ennyi a mondanivaló. Most pedig a magyarázat: Mire szombaton hazaértem, délután 4 óra volt. Tele volt a fejem meg a szívem sokmindennel. Vasárnap elutaztunk Máriakálnokra, onnan vonattal jöttem haza, hogy időben elindulhassak. Közben tele volt a fejem meg a szívem sokmindennel. Már a kocsiban ültem, mikor Petivel beszéltünk.
Szóval van mentség, de akkor is. A lényeg, hogy tegnap elfelejtettem szólni Drakesznak.