az Opel

Elkezdett tetszeni az Astra, amit tavaly december óta vezetek. Ez előtt két olyan autóm volt, amiket már a vétel előtt szerettem, erről meg csak annyit gondoltam, hogy "jó kocsi". Nem azért, mert kéccázzal bír menni faluban kanyarban, hanem mert Apukámé volt, aki egyszerűen csak vigyázott rá.
Érdekes, hogy hogyan látják ezt mások. Vodás Ati barátom írt pár sort a szülinapomra. Ebben a levélben azt fejtegette, mekkorát változott a világ, hogy 30 lettem. Pl. én vezetek Opelt és Apukám Golfot. Hát igen.
A második olajcseréje lett esedékes mostanra, meg a jobb első kerékcsapágy. Márkaszervízbe konkrétan rá való tisztelettel vittem. Gondoltam, ha már egyedül többet ér, mint a másik kettő együtt, legalább ez meglegyen.
Külön téma, hogy mostanra már székes fővárosunkban és vidéken is megjártam néhány szervízt, amik még hírből sem hallottak "márkás" testvéreikről, mégis tudtak valamit a srácok, mesterek.
Én persze nem tudtam megvárni, ahogy ő szokta, éppen ezért érte kellett mennem. Ott ált a parkolóban, rásütött a nap, le is volt mosva és rájöttem, hogy szép.