2011. november 23., szerda

Jöttem haza...

... hittanról és nagyon fáztam. Az autókra már ráfagyott a pára. Fehér deres köpeny borítja őket az utcán. Nem volt rajtam pulóver, csak a kabát; meg a sál kivételesen.
Hetek óta foglalkoztatnak a Lehel téri hajléktalanok, de megkockáztatom: akit ma kitiltanak egy zárt (meleg) helyről, azt abban a pillanatban halálraítélték.

Nem tudom, miért nem tisztálkodnak legalább néha (elvileg a szállókon lévő tetvek miatt, meg azért, mert amíg fürdik, mások ellopják a cuccait), de ne most kelljen megtanulniuk az öngondoskodást. Hiszen közülünk is kevésnek megy a dolog. De van hová hazamennünk.

2011. november 22., kedd

Egyre inkább...

... foglalkoztatnak/bántanak/zavarnak/érdekelnek/mozgatnak dolgok körülöttem, meg a hírekben.

Nekem kimaradt az a megszokott kép az életemből, hogy lefekvés után az éjjeli lámpa fényénél még elolvasok néhány oldalt egy szépirodalmi műből, vagy bármilyen könyvből. És nem azért, mert nincs éjjelilámpám. Hanem, mert addig vagyok ébren (talpon), ameddig bírok, utána meg ott dőlők el, ahol éppen vagyok.

Tegnap elolvastam néhány oldalt egy könyvből, ami felzaklatott. Emberekről szól, társadalmakról, empátiáról, annak hiányáról, kisemmizésről, dolgok magasról leszxrásáról és hasonlók. Olyan dolgokról, amiket nem szeretnék igaznak hinni, mert én nem ilyen értékrend szerint nőttem bele a világba, de végignézve úgy tűnik, mégis igazak az ott leírtak.

A címét nem írom ide, mert nem akarom, hogy Neked ez fontosabb legyen most hirtelen, mint amennyire amúgy fontos. Jobban örülnék, ha az, amit Te olvasol, csupa vidámságról szól..

Nem tudok elmenni dolgok mellett, mintha mi se történt volna, de tenni se sokat tudok..
Sokat gondolkozom azon, mit tehetnék. És amikor teszek is, azon, vajon ez a jó?

2011. november 19., szombat

gyorskaja

A héten találkoztam a metrón egy középiskolai osztálytársammal, aki egy gyorsétterem láncnál dolgozik. Érettségi után egy étteremben dolgozott és nem volt valami nagy imidzse, úgy emlékszem. Most beszélgettem vele, mesélt néhány dolgot, főleg azt, hogy hajt, mint állat. És vitte valamire. Jó volt találkozni, beszélgetni!

2011. november 18., péntek

Lehel

A cím arra utal, hogy baromi hidegek vannak mostanában..

A Lehel téri aluljáróban mindig van valaki, aki éhes. Ha éppen a rendőrök, vagy a Menhelyesek kirakták a hajléktalanokat, akkor én. Megyek a piacra a csirkéshez, vagy a palacsintásnénihez.

Ma vittem egy kicsi kakaóskalácsot, amit egy kedves néninek szántam, akit eddig még csak mosolyogni láttam, ha kapott valamit és sose követelőzött.

De nem volt ott a néni. Volt viszont 3 nem éppen ápolt bácsi, akiket igazoltattak a rendőrök. Állok ott, a kezemben a kaláccsal és a szélső ember kezébe nyomom, akit reméltem, hogy kívül esik a rendőr tekintetén. Nem esett kívül..

A kalácsot már fogta a bácsi, a rendőr rámnézett én meg kérdeztem, hogy ezt odaadhatom neki, mintha hülye lennék és nem tudnám, hogy egy éhes embernek csak adhatok egy falat ételt.
Azt mondta, oda és leírhatatlan pozitív tekintete volt. Örültem.

2011. november 17., csütörtök

Mint a metrón

November 6-án az alábbi Evangéliumot Kaposváron hallottam. Ott voltam misén, ahol barátaink esküdtek majd 17 éve.

2011. november 6. – Évközi 32. vasárnap

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
„Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt
válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony
mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem
ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Egy "új" templomban mindig jobban figyelek, mert minden új: a környezet, az emberek, a pap, szóval minden. Hazafelé eszembejutott, hogy valami hasonló a lényeg a metrón is, amikor bemondják, hogy "Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak." Csak itt valahogy nagyobb a tét.

Érdekes, hogy mindenki szerint Jézus a vőlegény. De hogy tudna elkésni Jézus bárhonnan is?

Egyébként összefogás eredménye volt, hogy ott tudtam lenni. Nem voltam netközelben, de innen van az infó: országos miseidőpontok.

Jenő bácsi



Megosztom most Jenő bácsi fb profilját, itt tájékozódhattok mindig.
Tehát: Sillye Jenő bácsi a facebook-on.