A daru madár

Esküvőn voltunk szombaton. A történet, ami elmesélné, hogyan is kerültünk oda, elég hosszú. Szüleim keresztlánya volt a menyasszony, öcsém építész mestere pedig a vőlegény. Engem meg szeretnek annyira, hogy meghívtak :-)

Nem voltam még olyan esküvőn, ahol 1 mondat lett volna az Evangélium. Mert, persze, hogy nem 1 mondat. Most annyit olvastak fel, de az Örömhív lényegében ennek a szövetségnek a megkötése lett azon a napon.

Béla atya külön szólt az ifjú férjhez. Ma a reggelinél ezt úgy mondtuk, megmondta a frankót. És tényleg; egy tökös útravaló hangzott el, ami elég egy egész életre.

A címadó madár pedig a vendégek nevét viselte a szárnyán. Eszembe jutott egy film, amit régen láttam a tévében. A végén, a stáb lista alatt repült egy ilyan hajtogatott daru madár. Mikor az asztal szomszédom mondta, hogy a japánok készítenek ilyeneket, eszembe jutott, hogy valami köze lehetett a hiroshimai atom támadás áldozataihoz. Nem emlékszem már, csak a madárra a végén.

Találkoztunk, örültünk, osztoztunk a pillanatban, gratuláltunk, koccintottunk, örültünk, vacsoráztunk, táncoltunk (én is?) beszélgettünk és örültünk.

Hazafelé kérdeztem Aput, miért van az, hogy minden (táj)építész hegymászó is?

Ui.: találtam egy linket a madárról. És egy másik egy lányról és a békéről.