2010. március 30., kedd

Fra Benedetto

Áldott. Ezt jelenti a neve. Péntek este 10-kor meglátogatott minket. Úgy jött - úgy jöhetett - hozzánk, mintha haza jött volna. Majdnem úgy, mint amikor én esek be este tízkor, ha későn tudtam csak elindulni Fonyódról. Szerzetes, az új nevét első fogadalom tételekor kapta. Nekem még csak nehezen áll rá a nyelvem, hogy ne Misinek szólítsam, mint az előző 5 évben, de ha egyszer ez a neve... Minket választott, ahelyett, hogy a szobájában pihente volna ki a hosszú út fáradalmait és azt a mély fájdalmat ami néhány napja a szívét nyomja. És a lelkét emeli. Mert ő ilyen. Ebben is a találkozást keresi Istennel. Valahogy fél szavakból is megértjük egymást. Pedig neki is, nekem is akarnunk kell szeretni, elfogadni egymás döntését, útját a keresésben. Volt, hogy éjjel fél kettőig róttuk a köröket Káposztáson és a megnyílt ég alatt beszélgettünk Isten végtelen csodás közelségéről. Most is ennyi idő volt, mire visszaértünk a templomházba, de csak ennyit mondott: megváltoztál, elcsendesedtél. Igen, ha te mondod.

2010. március 9., kedd

Itt vagyok

Van már egy hónapja is, hogy egy hétfői kora reggel már átmenve a Petőfi-hídon állok a pirosnál, ahol a villamos elkanyarodik a Móricz felé. A Mária rádióban ez a dal szólt. Akkor még a túra dzsekimet hordtam, aminek a zsebei tele voltak mindenféle hasznos dologgal. Előkaptam egy papírt, pont egy havi Életige volt, és gyorsan felírtam rá a kulcs szavakat. "I am here, standing right beside you". Sok idő telt el, mire rákerestem a neten.

Tom Booth: Here I Am (°°)

Érdekes dolog tette ma újra aktuálissá ezt a dalt. Egyik fokoláros testvéremmel beszélgettem telefonon, akivel tök spontán kezdődött el ez a Szentlelkes kapcsolat kb. két hete. (ez egyébként fokolárosok között elég gyakran előfordul, hogy spontán tök jót beszélgettek. Úgy sikerül nekik, hogy a pillanatot élik és amikor megkérdezik, hogy vagy, tényleg érdekli őket) Szóval beszélgettünk a dolgainkról és szóba kerültek nehézségek, konkrét földi dolgok. Valahogy följött, hogy mennyire jó, hogy a Nagyböjtben ezen keresztül vállalhatok közösséget Jézussal, hogy valóban meghív! A másik pedig, hogy mindíg velem van (ez a dal címe is; tudom, hogy Te profi angolos vagy, de ha valaki esetleg nem lenne..) .. ha egyszer volt már olyan, hogy szinte a bőrödön érezted Isten közelségét, azt, hogy itt van, egyszerűen VAN. Beszélgettünk, hogy nem létezik, ha egyszer már itt volt, akkor egy néhány percre, napra, évre csak úgy megfelejtkezne rólunk. A nehézség nem a Jóisten filmszakadása, hanem meghívó. Hozzá kicsit közelebb. Ez már egy másik beszélgetés gyümölcse.
A dalhoz még csak annyi, hogy alap angollal érthető a szöveg. A jelentéséhez viszont egy felsőfokú is kevés. De a Jóisten nem hagyja ennyiben a dolgot. Ha szeretnéd, ha vágysz rá, a találkozásra, jóságosan segít Magához egyre közelebb. Hagy szenvedni, ahogy a Fiát is hagyta, szorít Neked, hogy ne add fel és a szabad akaratoddal újra Őt válaszd és ne egy átlátszó valamit, ami csak a tünetek kezelésére ad megoldást. Megérted majd azokat az embereket, akik úgy mondják: boldog vagyok, hogy a könny még ki se száradt a szemükből.

egyedi

Megálltam a szobámban a könyvespolc előtt és megnézegettem a dolgokat. Nem csak könyvek vannak rajta. És régen volt ilyen, hogy egy percnél többet töltöttem ott egy helyben. Másfél éve átköltöztem a másik szobába, ide csak akkor jövök be, ha egy régi papírt keresek, vagy ha meglocsolom a virágomat, ami most múlt 4 éves. Kiszámoltam. Szóval megálltam és megláttam két évek óta ott álldogálló "kagylós" benzinkútról származó Ferrari modellt. Eredetileg 8 részes volt a sorozat, ha jól emlékszem, de én csak erre a kettőre hajtottam. Egyrészt, mert már annak idején is 20 múltam, másrészt, mert ezt a kettőt tartom olyan igazi Ferrarinak. Az egyik egy 250 GTO, a másik pedig egy F40, a régi és az új kor számomra két meghatározó darabja. Vannak ferraris albumok, meg fanatikusok, akik teleszájjal, vagy félálomba' lenyomnának "ferrariból", de én sosem voltam az. Nekem ezek Autók, formák és technika. Az abszolút forma számomra egyébként a Porsche 911, ha szabad ezt a két külön oldalát egy napon említenem a világnak; a két piros kisautó mégis békésen elvan a polcon. A címről pedig: több sorozatnak nekigyűrkőztem már a blog életében, mégis minden témából lényegében egy maradt. Mondhatod, hogy a kitartás hiányzott, talán igazad is van, részben biztosan, de elnézve ezt a két játékot, meg Isten teremtett világát, már látom, hogy minden egyedi.

Hang 1; Hang 2