Légy jó; légy jó mindhalálig!

Nemrég írtam egy bejegyzést a megbocsátásról, amiben elírtam egy kisfiú nevét, amit azóta kijavítottam. Anyukám és vodás Ati is jelezték, hogy valami nem stimmel. Belegondoltam, nincs még egy madár, aki elírja ezt a nevet, mert vagy nem ismeri, vagy ha igen, tök jól tudja, hogy a kis srácot Nemecsek Ernőnek hívják. Miközben ezt írom, felugrottam a netre kicsit körülnézni és ezt találtam. Nem foglalok állást, csak annyiban, hogy ennek a kis színész gyereknek mekkora füleket rajzolt az Isten! És ha már tévesztettem akkor, Te pedig rendesen elvesztetted a fonalat majdnem, hát hadd mondjam, mekkora meghívás ez a másik regény cím! (ebben a formában a történet végén hangzott el, de javítsatok ki, ha tévedek.)