Futottunk

A barátaim futottak tegnap este. Én is szoktam futni. A busz után, olykor az álmaimat kergetem, de ők tényleg. Szerdánként. Nekem elmaradt a hittan, szóval ráértem, kérdezték, megyek-e. Jó volt. Furcsa is volt, mennyire péntek érzésem volt. Felébredtünk, reggeliztünk. Jó jóba' lenni jó vendéglátókkal, Ati és Gyuri is ilyenek. Jó lenne egyszer viszonozni is. Köszönöm!

Éjszakai futás..nekik, nekem parkolóhely keresgélés

Lehet, hogy nekem is futnom kéne kicsit gyakrabban. Ati, Gyuri meg a barátaik részt vettek szombaton a Budapest éjszakai futáson. Megbeszéltük, hogy előtte találkozunk a Roosvelt-téren. Eleve ott kezdődött, hogy a rakparton beállt a forgalom. Sorban fordulgattak meg az autók. Mire megfordultam, éreztem, szólnom kell mindenkinek, akit érek, hogy nem érdemes álldogálni. Volt a sorban egy öreg Merci (hallod, Csikós?!) hátsó ülésen kisgyerek aludt, azonnal szóltam nekik is. Az Arany János utcáig visszamentem letenni az autót. Éppen rajt előtt értek a híd lábához, de egyik srácot sem láttam elfutni. Lemntem a Rakpartra, ott Gyuri megismert, mikor elfutott mellettem. Állítólag megörült és még jobban rákapcsolt :-)
Miután beértek a célba, találkoztunk, beszélgettünk, örültünk. Én a csokinak, amit Atitól kaptam. Nem tudta, de reggel óta nem ettem. Jól esett, utána megittam rá egy liter vizet.
Gyuri elvitt az Arany János utcáig. Érdekes volt, ahogy megszólalt: 'kicsit megkeveredtem itt a házak között, nem tudom, hol vagyunk'. Kiszálltam, pont abban a kereszteződésben voltunk, ahol hagytam a kocsit (ez olyasmi, mint a szögletes tortapapíros történet).
Hazavittem ati barátját Dunakeszire, utána irány haza. [Ati barátjáról egy gondolat a következő bejegyzésben.]