Azokra gondoltam, akik időnként idelátogatnak. Vagyis Rád. És sok (a blog szempontjából) üres nap után ne legyen ez is, hát gondoltam, talán álljon itt valami tartalmas.
ITT. Napi evangélium 2011. április 18. - Nagyhétfő Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban. Jn 12,1-11 Elmélkedés: Az evangéliumban tisztán áll előttünk az igaz és a hamis tanítvány jelleme közti különbség. Mária a szeretet jeleként keni meg drága olajjal Jézus lábát, miközben Júdás fejében az árulás gondolata érlelődik. Az anyagias gondolkodás, a pénzsóvár magatartás szembefordítja az embert Istennel. Irigységgel és rosszindulattal a szívünkben nem látnánk meg mi sem az asszony cselekedetében a szeretet kifejeződését, hanem hibát keresnénk benne és kifejeznénk nemtetszésünket. De ha jóindulattal szemléljük, észrevehetjük az Úrnak szóló nagylelkű ajándékot. Ezt a nagylelkűséget fogjuk majd felismerni Jézus áldozatában is, amely egyrészt az Atyának, másrészt az emberiségnek szóló ajándék. © Horváth István Sándor Imádság: Jézusom, vezess engem a te utadon. Ne engedjem el soha a te kezedet. A Te kegyelmed éltessen engem. A Te szereteted lakjék bennem. A Te tisztaságod költözzék belém. Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek. Ne a jelen, hanem az örök élet. Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak. Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak, és ha választanom kell kettőnk között Jézusom, mindig csak Te, Te és sohasem én legyek az első!
