Most nem én írok...

...hanem a Koncz. Amikor egyik első cikkét olvastam a neten - ha jól emlékszem, a légi mentőkről szólt, meg valahogy a halálról és az életről - úgy éreztem, nem egy átlagos indexes cikk. Azt hiszem, írtam is neki és válaszolt is. Ez évekkel ezelőtt történt.
Azóta írt sok másról, többek között autókról is.

Tegnap olvasgatom megint az újságot és beleakadtam legújabb cikkébe (elhiszem, hogy nincs időd, de mégis, olvasd el szerintem), ami egy kicsit másként szól a Karácsonyról, mint a plázák és a multik akciós szórólapjai.
Amikor olvasni kezdtem, azt hittem, Apukája motorja van a képeken. És a Nagypapám Pannóniája jutott eszembe.

"Nem kell se felhúzós vasút, se meséskönyv, se új hócipő, még tollas-rojtos indiánruha se kell, pedig azért még levelet is írattam anyámmal a nem létező amerikai rokonoknak."

30 éves volt.
Én is harminc vagyok. Legutoljára a Keresztfiammal játszottunk repülőset. Ő még nincs 2 éves. Az aggódás egy új színt kapott tegnap. Új színt, de ezek a szép színesek a Jóisten kezében vannak. És egy szó van a kifestőre írva: Gondviselés.

És talán, ami most a legfontosabb számomra, ha éppen nem vagyunk 1 hullámhosszon Apukámmal; csak be kell nyitnom az ajtón a másik szobába. És még lehet jobb.

Tisztelt Koncz Úr!

A légi mentős cikknek nem emlékszem már minden sorára, csak arra, hogy valamit látni selytetett az örök életből. Ezzel a motoros cikkel újra megajándékozott. Karácsonykor.

Köszönöm!

Játszani jó!

Így kezdődik az egyik cikk azon az autós net lapon, amit gyakran olvasok. A témája talán minden más játék autós témánál közelebb áll hozzám és ahogy elnéztem, az írója is hasonló korú lehet, mint én.

A LEGO-ról szól, vagyis, többről szól, mint a lego. A 3221-es vontatóval indul az egész... A cikk kapcsán - már nem is tudom, hányadszorra - kellett szembenéznem a múlttal és a jelennel, újragondolnom a játékhoz való viszonyomat. És itt most nem csak arról van szó, hogy mit szólnak mások. Hiszen 15 éve is voltak, akiknek bökte a csőrét, ha lassítottam egy játékbolt kirakata előtt. Ma meg be is megyek. Hál' Istennek, mikor Keresztfiamnak választottam egy barátságos dobozt, jól megnézhettem a többit is :-)

Ez a cikk hihetetlen jól összefoglal mindent, amit lego kamionnak hívnak. Legalább is, amit így első körben érdemes tudni, hiszen, ha érdekel, úgyis neki indulsz a neten...

Néhány link, mint például a szerény 5571 Giant Truck, vagy a másik nyerges (5580), amit egy-egy rendrakáskor kikerestem a régi lego füzetekből.

Újabbak a 3180 és 7642 gépei.

alszik

a blog

Jenci próbál kicsit a Családdal lenni.

"hogy felemeljelek"

Egyszer már írtam Imre bácsiról itt a blogon. Időnként eszembe jut, amit nyilatkozott a róla is szóló könyvben. Leterített egy srácot és amikor be kellett volna vinnie a végső megsemmisítő ütést, a kezét nyújtotta. "Hogy felemelje". Felemelni valakit egy küzdősportban, érted?

(ugye, azért látod, hogy ez nem a nyugoggyálemerkapszegyet beállás? Nézz a szemébe..)

Ma mentem egy megbeszélésre és láttam az úton egy kisbuszt, amin ez a felirat volt. Zen Bu Kan Kempo. És milyen kisbusz volt? VW. És milyen színű volt? Kék. De jó!

Szóval, Imre bácsi, Isten éltessen, tudom, hogy jó kapcsolatban vagytok.

ugyanazakétgyertya

Hétvégén Máriabesnyőn voltunk a Közösséggel lelkigyakorlaton. Szép volt, mély és valóságos. Gyakorlatilag fél nappal a hazaérkezés után leszakadtam a Mennyországba robogó vonatról, mint egy szenes vagon. De még aznap Isten elfogadta egy felajánlásomat és ennek nagyon örültem!
Amiért most írok: a lenti képet pénteken csatoltam. Csak úgy a neten találtam. Ez a kép ott készült :)
Ültem a kápolnában, lassan fedeztem fel a részleteket, hiszen itt még sose jártam. És egyszer csak ismerős lett a két gyertya az oltáron. Isten oltárán. Elkezdtem komolyan venni ezt az egészet. Újra.

2 gyertya

Mindenki azt hiszi, hogy ha sok fényre van szüksége, akkor nagyon sok lámpát kell kapcsolni hozzá.
Böjte atya tudta, hogy ehhez neki (meg Istennek) elég két szál gyertya is. Újrakezdéséről elmélkedik. A teljes cikket itt találod. Csak annyit mondok, hogy megér néhány percet..

Annyiszor hallom körülöttem az emberektől, hogy ilyen meg olyan kicsi vagyok, meg nem vagyok méltó, meg hasonlók. És tök igazuk is van. Így van. És akkor mi van?!
Csaba testvér olyan szépen leírja, hogy ő Isten munkatársa. Együtt vesznek részt a világ tovább teremtésében.Teológiából hamar megbuknék, asszem, ha belemennénk részletesebben, de én tényleg elhittem, amit Jézus mondott: hogy én Benne vagyok (hiszen mindenkit magába ölelt a kereszten és szerintem azóta is minden nap így tesz) Ő pedig énbennem, hiszen meghívtam a szívembe, magamhoz veszem az áldozásban. Szóval nem apróznám el annyiból, hogy akkor most ki a frankó, és ha Ő igen, akkor én meg nem. Szüksége van rám, nekem pedig Rá; nagyon.

Küzdelemek vannak most. Biztos régen is voltak, de hát ki emlékszik azokra már.
Elhomályosítja a jelen fáradságos fájdalma. És elszim tényleg, hogy a k ü z d e l m e t kell választanom?! Elhiszem tényleg, hogy n e m r o p p a n o k össze?! Elhiszem tényleg, hogy minden pillanatban g o n d o s k o d i k rólam, amikor már azt hinném, hogy mégis hiába.

Ezt Böjte atya tollából a Szentlélek olyan szépen vetette papírra.

Semmi sem lehetetlen

Istennél semmi sem lehetetlen (Lk 1,37)
Ez a decemberi Életige.
Olvasom, mondom oké.
Hallom másoktól, mondom oké.
Anyukám olvassa nekem a papírról, mondom oké.
Egy ifi testvérünk írja a közösségi listán, hogy ez tartotta benne a lelket egész nap, mondom oké.
Egy másik ifi testvérünk nem érte el a metrót, de a vonata pont annyit késett, hogy mégis fel tudjon rá szállni, mondom oké.

De hogy egy abszolút "lehetetlen", fizikailag képtelen történést is valósággá alakít Isten a maga módján, az kész!!

Ilyenkor úgy érzed, hogy fontos vagy Neki. Hogy csak rád figyel, téged szeret, pedig vannak még annyian itt a földön. Például te. Dehát vééégteleeeeen...

szerinted?!

Szerinted leesett a hó ma reggel?
És szerinted még a nyári gumi volt a céges autón?

Nagybátyámat azzal keserítettem egész nyáron, hogy nem szereltem át a nyári gumikat az Astrán. A cégesen meg éppen hogy a nyárik maradtak fent...

Jövök reggel dolgozni, Kelenföldön már rendesen csúszott, fékút 1000, kanyarban kidobja, nem egyszerű.
Finn barátom, Antti mondta egyszer, hogy biliárdozás közben 3 lökéssel előre gondolkozik. Hát így voltam ma reggel a kocsiban én is. 3 háztömbbel előre kellett gondolkozni...

Most már a télik vannak fent. Pirelli. Csodát nem csinál, ésszel kell menni, de konkrétan harap. Próbáltam.

Szuper!

Köszönöm a Jóistennek, hogy vigyáz(ott) rám!!