2011. október 30., vasárnap

fel nőtt

Tegnap kirándulni voltunk a Közösséggel. A Rám-szakadékban az egyik kissrác bokáig sáros lett, mire anyukája teljesen kiakadt. A gyerek annyit mondott, olyan, mint egy kalandtúra. Hazafelé a villamosmegállóban a gyerekek kergetőztek. Ugyanez a kisgyerek kicsit nagyobb ívben menekült a többiek elől és majdnem kiszaladt a villamos sínre. Ott álltam és csak annyit mondtam ijedtemben, hogy HÉÉ!

Széles és mély szakadék tátong immár a gyermek és a felnőtt lét között. Időről időre próbálok hidat verni a két part között.

2011. október 22., szombat

20 deka liszt

Biztosan sok recept kezdődik így. De ma máshogy van.

Ma 200 éves Liszt Ferenc.

ma délelőtt

Itthon voltam, elmaradt egy kirándulás, amit a fiúkkal terveztünk.
Regeli közben elkeseredtem, hogy a Bakony sajt se magyar, hanem cseh termék. Volt egy jó kis beszélgetés Nemcsák Károllyal, aki 2 hónapja igazgatja a József Attila Színházat. Én még a Szomszédok Ferijeként ismertem időszámításunk előttről, meg azt tudtam, hogy elég jól focizik. Tök jó volt hallani, mennyire nem ragadták el a riporter kissé provokatívkérdései, amelyek napjainkban már a kultúra, a színház világában is szokássá váltak. Egyik kérdésében ezt meg is jegyezte a riporter, meglepődött.

Törőcsik Mariról olvastam egy rövid beszélgetést az újságban, ill. hallgattam a Rádiókabarét is. Látom, mennyire tehetséges az új generáció, de egyszerűen elkeserítő, mennyire nyomatják ők is a házastársas poénokat. Néhány éve azt gondoltam, ezek a sárkány anyósos, kibírhatatlan feleséges, hűtlen férjes poénok kikopnak majd. Egyelőre nem úgy tűnik sajnos. Pedig a rádiót sokan hallgatják. Milyen jó lenne elmondani nekik, hogy jó lenne jó kapcsolatot ápolni az anyósoddal, ha másért nem (hiszen nem biztos, hogy azonnal szimpatikus is), hát azért, mert ő a gyereked nagymamája. És egy gyereknek fontosak a nagyszülők.

Beszélgettünk a Szüleimmel, szóba került Apukám sok évvel ezelőtti autóbalesete, ahol centiken múlt egyrészt a lába, másrészt az élete. Érdekes volt belegondolnom, hogy az, ami idelenn néhány centi, az maga a Végtelen. Mennyire jó, hogy ez így van!

2011. október 21., péntek

hajjaj

Szakadék tátong. Nyílik az olló. Ilyenek jutnak eszembe, amikor arra gondolok, hogy vannak (normális) emberek, akik sose játszanak már, miután felnőttek lettek.

Vannak FELNŐTTEKNEK szóló lego blogok. Egyet olvasok közülük én is. És írtam is korábban a kutatásomról, amit senki se értett, pedig tök egyszerű: vagyok én, nem érdekel, hány éves vagyok, felfedezem a kutatás tárgyát képező (új) betonkeverőt (hiszen volt egy eredeti régi is), megszerzem (barátom, Ati segítségével, aki a közelmúltban társaságban sem átallott égetni a történet körülményeivel), míg végül rájövök, hogy játszani (is) csak együtt jó.

És rájöttek Atiék is, legutóbb pedig Gyuri. Ez kééész.. Mikor megyünk és kezdjük tologatni ezeket a gépeket a szőnyegen?

Már van egy hónapja is, amikor Atival beszéltünk telefonon és ki kellett volna találnom, hogy a 8052 mit takar. Ennyi: 8052. Nem találtam ki rögtön, de kinyomoztam (itt a neten..), hát erről van szó:

Sillye Jenő

Ismét Sillye Jenő és Barátai koncert lesz Káposztásmegyeren.
2011 november 12-én Csipkebokor címmel zenélnek nekünk, akik eljövünk megnézni, meghallgatni Őket és hálát adni Istennek mindazért, amiért még ma is azt mondom: Szép a világ!



És hogy találsz ide:


Nagyobb térképre váltás

Eddig a hír..

Természetesen ezer másik helyen is megtalálható a plakát, de Jenő bácsi az, akinek a blog látogatóinak több, mint a felét köszönhetem, hiszen korábban is írtam róla és koncertjeire, CD-ire sokan kerestek rá itt az interneten.

Isten éltessen Jenő bácsi!!

2011. október 18., kedd

hol megy, hol nem

Valamikor úgy érzem, nehezebben megy és egyszer csak könnyebb lesz.
Amikor meg mennek a dolgok és kezdeném megszokni, hirtelen beüt valami.

Ezt most alapból a munkára értem, de sokszor megfigyeltem már.
Még nem sokat gondolkoztam az okán, de valami olyasmit sejtek, hogy attól függ, rágörcsölök-e.

talált pénz

Ma reggel a rádióban arról beszélgettek, hogy ki mit tenne, ha sok pénzt találna az utcán. Annak apropóján, hogy egy ember a kocsija tetején hagyta az adásvételből kapott összeget. Háromból csak

1

ember volt, aki azt mondta, hogy nem futna el gyorsan vele. Te mit tennél?


Amikor Németországban voltam gyakorlaton, egy barátommal egy pad mellett találtunk sok eurot, amikor mászkáltunk a belvárosban. Megszámoltuk, emlékeim szerint több, mint 50 euro volt. Nem hagytuk ott, hanem fogtuk és beültünk vele egy sörözőbe. Az ablakból néztük, hogy esetleg visszajön-e valaki keresni. Majdnem 2 órát ültünk ott és figyeltünk. Közben eszünkbejutott, hogy esetleg valaki szórakozott és ő figyel minket. Végül odaadtam neki az egészet, mert ő csak tanult és nem volt gyakhelye (értsd: fizetése).

De több százezer forintot?! Felmerült a rádióban az is, hogy esetleg hitelt akart valaki törleszteni ebből az összegből.

2011. október 17., hétfő

másik szemüvegen keresztül

Ma voltam szemészeti szűrővizsgálaton és kiedrült, hogy feles a szemem.
Lehet, hogy szemüveges leszek.

Egyébként október a látás hónapja, állítólag. A rádióban hallottam.

2011. október 8., szombat

apró jel

A napokban kaptam ezt a videót.


a néni fiától..

Nem ismertem. Munkaidő végén, a nap végén megnéztem és úgy éreztem, ismerem Őt. Vagyis nem is Őt, hanem amiről beszél, Akiről tanúságot tesz. Akiben hisz, Akire az életét bízta. Rám tört valami késztetés, hogy a fiának a gmailen magyarázzak a jelen pillanatról, az örök szeretetről, amit a srác már úgyis tud.. Mennyien vagyunk, akiket 1el többen szeretnek Odaföntről.

Istenem, milyen jó, hogy vannak Ők, hogy nem veszed el tőlünk Őket. Hogy szereted Őket és segíted Őket szeretni minket.

Ha azt hinném, messze Vagy, ha azt gondolnám, messze vannak Ők, esélyem se lenne életben maradni. De itt szeretsz köztünk, bennünk. Velük

még2kép

Megláttam ezt a két fényképet.




Mindkettő szép, nekem mindkettő más. Neked melyik tetszik jobban?

Elképzelem

Gyuriék evezős túrán jártak. Amikor találkoztunk, megnézegettük a fényképeket.
Amikor megláttam ezt a képet, nagyon tetszett!


Ezek a képek nem tudják visszaadni azt a pillanatot. Mi késztette rá, hogy exponáljon? éppen akkor.. Ezek a kis képpontok képtelenek sugározni az ébredő tó hatalmas erejét. Mert erős. Hiába nyugszik, ahogy elterül, nagyon erős. Mindent tud a természetről.
Felkel a Nap, beindul az élet és ez az elmúló pillanat talán sosem ismétlődik meg.

A másik képet két majd' egyforma közül választottam. Ugyanott állt, amikor készültek, ugyanaz a töltés, a fák, mégis inkább ez volt, amelyik megszólított.


Ha hiszed, ha nem, ezek a képen még szarvasok is vannak. Lehet, hogy kinevetsz, de a valóságban tényleg..
A hajnal hangulata, amikor az éjjel már visszavonhatatlanul tovaszállt, normális ember még alszik ilyenkor, de a szarvasok ugye.. És a töltés, ami a hátán hordott már ki tdja mi mindent. Ezen a képen köszönnek a fák. Egymásnak köszönnek, de talán te is hallhatod, ha nagyon figyelsz.