földönkívüli

Kafkaz - Földlakó (5:06') link hozzá

nézd az iskolabuszt, még időszámításunk előttről 1:38-nál :-)
egyébként elgondolkoztató, hogy melyik az egyetlen hatalom, aki (vissza-)élt az erejével és ki az, aki leforgat egy ilyen filmet, csak azért, hogy összeugorjon a gyomrod, mikor éppen meghúznád egy kislány haját az iskola udvarán

Moby - In This World (3:28') a link

nagyon régi. igazából nem tudom, miről szól, mint a klasszikus Arany János legenda :-) - "gondolta a fene". de volt-e már olyan, hogy ott álltál a járda szélén, alattad a csatorna lefolyó, melletted egy méretes bűzölgő kuka és amikor azt mondtad: Hola, senki oda se' bagózott

"neked írták"

Ez állt az e-mail fejlécében, amit Kajakos Ati barátom küldött nekem tegnap. Maga a levél pedig egy link egy autós cikkhez. Ati mindíg ilyen távirati stílusban levelezik, még szerencse, hogy időnként összefutunk. Kösz' Ati!

A cikk.

A soproniak tudnak valamit! Nagyon komoly klub élet van a nyugati határszélen. Meg tudás - respect!
Érdemes elolvasni, ha szereted az autót. Én szeretem, bár elég érdekesen alakult az élet ebből a szempontból az utóbbi jó fél évben.
17 éves koromban Alzenauban megvettem életem első VW újságját. Két autóra konkrétan emlékszem belőle, pedig több, mint 10 éve nem fogtam a kezemben. Egy Polo jellegzetes Porsche kupás fényezéssel, ami akkor nagyon menő volt, ill. egy Kawasaki-zöld Jetta US helyzetjelzőkkel a lökhárítójában. Apááám, mekkora volt!
Akkoriban minden menő tuning garázs honlapját megnéztem a neten. Még szó se volt otthoni internetről, Apu gépén nyomtam a munkahelyén suli után egyszer-egyszer, mikor úgy csinált, mintha nem lenne éppen elég dolga. (ezeket a címeket abból az újságból vettem)
Telt múlt az idő, nézegettem a kocsikat, láttam egyet kettőt Ausztriában is és mikor elment előttem egy Golf, vagy egy Bogár, hát az ünnep volt.

Egyszer Öcsémmel ültünk a Hősök tere mellett a buszmegállóban, vártuk a piros 20-ast, mikor elment két Corrado egymás után. Látszott, hogy együtt vannak, kb az egyetlen 2 kocsi volt az országban, amik tényleg meg voltak csinálva rendesen. Napokig a hatása alatt voltam. Nagyon komoly volt, valami sötét metál Merci kék volt az egyik, a másik pedig a fent említett motor-zöld. RS jellel a hátulján. Várjál, keresek róluk képet..

(forrás: rs-tuning.hu)

Több ezer képet mentettem le akkoriban a netről ilyen olyan autókról. Tudtam a menő felnik gyártóit, típusait, méreteit, melyik "gyári" - később kultikussá vált - felninek ki a beszállítója, szóval mindent. Majdnem.

(A Corradokat is készítő cég volt az országban az etalon. Annyira, hogy több autójuk jelent meg német lapokban, amik meg Európában az etalon ebben a műfajban. Sok autójukat láttam később kiállításokon, vagy az utcán. Percekig lehetne sorolni az átalakításokat, mint a lökhárító, tükör, sárvédő ív szélesítés, felni, fényezés, ráadásul mindent úgy, hogy nem bontja meg a gyári összhangot. Aztán egyszer készítettek egy két ajtós Borát. Ilyen autó nincs, ezért a 4 ajtós lépcsőshátú Bora kaszniba bele kellett vágniuk egy 3 ajtós Golf elemeit. Ez óriási munka. Szóval megalkották a nonplusultra kocsijukat. És nekem itt véget ért valami. Ez már nem egy metálkék frankó Corrado, vagy a kaposvári légrugós srác Golfja, hanem egy acél valami, amibe bele sem mernék ülni, mert a kárpit árából is kitelne egy sima autó.)
Hannoverben beszélgettem a lakótársammal, Julival, hogy mi a fontosabb: kocsi, vagy lakás? Szerintem kitalálod, hogy kinek mi volt a véleménye. Nekem azóta volt 3 kocsim, és azt hiszem, ők is a 3. lakásukban laknak, mióta erről beszélgettünk. (tegnap előtt meglátogattam őket, és megismerkedtem a legkisebb családtaggal, Dórikával, aki negyed óra után folyamatosan mondogatta a nevem, főleg, ha labdázni, vagy hintázni szeretett volna :-)
Átugorva a kevésbé fontos részleteket, utoldsó állomás az volt, mikor megkaptam Szüleim autóját, hogy ne a Golffal autópályázzak Fonyódra. Akkor vodás Ati barátom megjegyezte, hogy Jenőőő, hogy van az, hogy te vezetsz Opelt, és Apukád Golfot (egy másikat)?
És igen. Ez van. Mikor arra gondolsz, mennyire jó lenne olykor a Mennyországot élni, akár itt a földön is, egyszerűen nem ragaszkodhatsz olyan dolgokhoz, mint a kocsi. Akkor se, ha néhány éve még hetekig intézted rá a Porsche telefon-felniket. Meg álmaid voltak, meg terveid, meg elképzeléseid. Mostmár másról álmodom.

Az RS-ről meg a VW-ről - a levegősökről nem is beszélve - kicsit később még írok

lekvár

Holnap kezdődik Tahitótfaluban az Eper "lekvár" fesztivál. Eddig a hír.
Megyek a reggeli Budapest utcáin - ma elég korán kezdődött a nap - és az egyik hír a rádióban ez. Mivel a hagyományos Eper fesztivált elöntötte az árvíz, vagyis a falut, ezért most tartanak egy pót fesztivált. Nevettem örömömben, hiszen ez tök jó! Jó oldaláról fogják meg a dolgot.
Fellép többek között Kovács Kati. Eszembe jutott, mikor nyár elején kiderült, hogy az egyik amerikai sláger az ő korábbi dalának egy motívumát dolgozza fel. Add már Uram az esőt. Egy netes cikkben elemezték is a két dalt, én is meghallgattam, de hogy őszinte legyek, nem ismertem fel benne. Amiért mégis érdekes ez, Kovács Kati ezzel a dallal nyerte meg - állítólag, mert én nem láttam.. - az Táncdal fesztivált 1972-ben. Baromi nagy szárazság volt és állítólag utána néhány napig folyamatosan esett az eső.
(otthonról majd belinkelem a videot)

Auto Union

Nagyon jó audis cikk. Kicsit később még írok ide.

közeli

ha csak zenét szeretnél hallgatni, ezt a részt ugord csak át..
Nem először írok Laciról és - gondolom - nem is utoljára. Az egyetlen oka ennek az, hogy valahogy megpróbáljam megérteni/feldolgozni azt a képet, amit MOSTANI élete és a szeretet-kapcsolatunk jelent nekem. Mert elég sokszor beszélek róla úgy, hogy igazából magam sem fogom fel, hogy lehet ennyire egyértelmű, hogy nem szűnt meg létezni.
Hülyeség lesz, bocsánat, de képzelj el egy merülőforralót. Ha bekapcsolod csak úgy és kicsivel később megfogod a fűtőszálat, megégeted a kezed. Ha viszont beleteszed a vízbe, felmelegíti. Ugyanaz a működő valami a helyére kerül. Annyiszor mondják, hogy a Mennyországba tartunk. De mennyiszer félünk az előtte ránk váró dolgoktól. Hát nem az örök élet a merülőforraló igazi helye?! (Csabi és Emánuel, ha ezt olvassátok és úgy gondoljátok, hogy túl nagy hülyeség, írjatok egy e-mailt és szerekeszteni fogom, vagy törlöm az egészet)

A zene: Közeli Helyeken (3:46') link

Döbbenetes a szöveg, a sorok egymás után. 2003-ban Heiligenblutban nyaraltunk. Már rég vacsoráztunk, sötétedéskor Öcsémmel kiültünk a muskátlis erkélyre. Ő dorombon játszott, én meg énekeltem. Ezt a dalt tudtuk, úgy ahogy, nyomtuk hosszú perceken keresztül.
Ősztöl kint tanultam Hannoverben. A koli szobában voltam, valamit csináltam, amikor kaptam tőle 1 sms-t: "A Közeli helyeken megy a rádióban és te jutottál eszembe" Bele lehet könnyezni az ilyenbe sok kilométerre az otthontól. Az akkori telefonomból sose' töröltem ki ezt az üzenetet. Tavaly valamikor tavasszal az esőben mentem dolgozni és egy tégla kerítés mellett sétáltam éppen, mikor eszembe jutott ez a dal. Akkor esett le, hogy elég durván vág a szövege - nekem legalábbis, amiért elnézést kérek! Tegnap hallottam a rádióban.

Laci, most a Közeli helyeken megy a Youtube-on és Te jutottál eszembe. Minek írom le, amikor úgyis látod? Nem tudom.

Jakov, a kutya

... és Nagy Gergely, a zarándok. Ez jut eszembe, és igen, így jut eszembe, mert nem tudom máshogy mondani most. Még bőven Magyarországon ébredt valamelyik reggel, amikor egyszer véletlenül hallottam a Csütörtök reggeli napindítóban, most meg már "csak" angolul levelezik egy olyan címlistára, aminek a tagjai tán sosem találkoznak, csupán ő köt össze minket lélekben. Legszívesebben idemásolnám minden sorát ezeknek a bejelentkezős leveleknek, de úgy érzem, nem szeretné. Maradjon akkor hát meg mindebből a hit, a remény és legfőképp a szeretet :-)

Jakov pedig... ő egy kutya, akit Gergely akkor talált meg, mikor már szegény közel volt a kimúláshoz. Mármint a kutya. Rövid tanakodás után elvitte a zsákja tetején. Elfért, mivel kiskutya volt. Nem sokkal ezután egy család vízzel és pihenővel kínálta. Majd rövidesen kiderült, hogy ők hagytták ott a kiskutyát korábban. Olvasod, visszanézed a szavakat olykor, hogy jól érted-e és azt mondod - én legalábbis - hogy már csak ezért megérte.

De nem csak ezért.

Mert majd' derékig érő vízben indultak Ipolytölgyesről - valamiért.
Számtalan lépést tett meg - Valakiért.
És több, mint 1000km-t gyalogolt, leküzve a félelmeit is, a lábfájásról nem beszélve - Valakivel.

Mert ez a Valaki, mondjuk Isten, de, hogy őszinte legyek, nem tudom, ő hogy szólította; végig ott volt vele. Ez az egy nem kérdés számomra.
Biztosan felteszed a kérdést, miért írok róla, hiszen ez az ő útja volt. Igazából jogos.
Január 1-én elindult egy ennél jóval rövidebb útra, mely meghatározó volt számára és amelyre elvitte sokunk kérését, imáját egy borítékban. Onnantól én együtt zarándokolok vele (ha megengedi ezt most nekem...) Mikor beszélgettünk utána, annyira értettem minden szavát és a tekintetét, mellyel a szavak mögé engedett látni. Igazi öröm volt, mely egy igazi találkozásról szólt.
Várom, hogy mit mond majd, ha hazaér Međugorjéból.

Wonderful Life

Black dala régi kedvencem a rádióból. Amíg meg nem találtam a YouTube-on, azt sem tudtam, hogy ki a szerző. Nem tudtam róla/belőle mást, csak az első sorát, meg a refrént. Huszon pár év alatt már biztosan milliószór - csillió, ahogy a gyerekek mondanák - elénekeltem, dúdolgattam. Sose' érdekelt, mit szólnak a villamoson, vagy az utcán emiatt. Ezért jó a kocsi egyébként, mert ott nem zavarsz senkit :-)
Mikor vasárnap este az 1-es úton - Komárom környékén járhattunk... - konferálta fel Cseke László a Poptarisznyában a Calypso rádió esti kívánságműsorában. Hát akkor elfelejtettem, melyik töri leckét nem néztem át, melyik verset nem tanultam meg és melyik földrajz anyagot nem vágtam be. De jó volt.

Wonderful Life (4:58') link

Nagyon szeretem ezt a számot.

És huszon sok év után keresem és megtalálom (nem egyszerű időnként vágatlan eredeti anyagot találni) hát találok egy másikat is. Egy akusztikus változatot, amit a srác 25 év után énekelt el újra. És mennyi minden benne van ebben a 25 évben. Mennyire jó ez is!

Wonderful Life - live in 2005 (5:54') link

A daru madár

Esküvőn voltunk szombaton. A történet, ami elmesélné, hogyan is kerültünk oda, elég hosszú. Szüleim keresztlánya volt a menyasszony, öcsém építész mestere pedig a vőlegény. Engem meg szeretnek annyira, hogy meghívtak :-)

Nem voltam még olyan esküvőn, ahol 1 mondat lett volna az Evangélium. Mert, persze, hogy nem 1 mondat. Most annyit olvastak fel, de az Örömhív lényegében ennek a szövetségnek a megkötése lett azon a napon.

Béla atya külön szólt az ifjú férjhez. Ma a reggelinél ezt úgy mondtuk, megmondta a frankót. És tényleg; egy tökös útravaló hangzott el, ami elég egy egész életre.

A címadó madár pedig a vendégek nevét viselte a szárnyán. Eszembe jutott egy film, amit régen láttam a tévében. A végén, a stáb lista alatt repült egy ilyan hajtogatott daru madár. Mikor az asztal szomszédom mondta, hogy a japánok készítenek ilyeneket, eszembe jutott, hogy valami köze lehetett a hiroshimai atom támadás áldozataihoz. Nem emlékszem már, csak a madárra a végén.

Találkoztunk, örültünk, osztoztunk a pillanatban, gratuláltunk, koccintottunk, örültünk, vacsoráztunk, táncoltunk (én is?) beszélgettünk és örültünk.

Hazafelé kérdeztem Aput, miért van az, hogy minden (táj)építész hegymászó is?

Ui.: találtam egy linket a madárról. És egy másik egy lányról és a békéről.

hát igen

Apukám mondta, hogy helyenként vannak helyesírási hibák. Szóval elnézést!

Egy néninek

Tegnap felszálltam a villamosra. Volt hely, le is ültem. Pár megállóval arrébb felszállt egy néni. Nehezen mozgott, meg gondolom, melege is volt szóval minden oka meg lett volna, hogy elhúzza a száját, mikor leült hozzám és a térdemtől alig fért el, pedig behúztam. Mondtam? bocsánat. Nézett, békés arca volt, mosolygott egyett és azt mondta: elférek. Neki szeretném küldeni ezt a számot!

Törőcsik-Garas: Várj (Demjén) (3:18')

csak még 1 dolog ehhez: 2:15'-nél én azt mondom: De van.

És ilyen nénik kellenek, meg jófej bácsik, akik a térdükre ültetik a gyerekeket, mint a Mikulás és nekik meg leesik az álluk, mikor mesél. Hallottál már olyat, hogy de jó szövege van az öregnek? Hát igen, és azok a ráncok, amik azalatt mélyültek, miközben megélték a maguk gyerekcsínyeit, a tűző napon végzett munkát, a menekülést és bújkálást, esetleg harcot a háborúban, a házastársuknak kimondott millió - sokszor néma - szeretet-igenüket és az unokák érkezését.

Sziasztok!

Ti már odafönt vagytok. Ha már minden mennyei lepényt megsütöttetek, ha már minden aranytojást tojó tyúkot megetettetek, ha nincs több lyukas zokni, amit elhordtak az angyalok és Szt Péter Pannóniája is pöpec, kérlek, mondjatok el egy fohászt értem, értünk!

Még találkozunk. Szeretlek Titeket!

Új szemmel

Csütörtökön meghívtam egy hajléktalant inni. Az történt, hogy éppen szálltam be a kocsiba, mikor megláttam, hogy kukázik mellettem. Gondoltam, hogy szomjas lehet, mert én is az voltam. Nem jutott eszembe, amit annyiszor mondanak jó-keresztény körökben, hogy vegyünk valamit a boltban, bármit, csak pénzt ne adjunk. Emlékszem, amikor jó 10 évvel ezelőtt egy régi 200-ast (abban állítólag annyi ezüst volt, hogy 700 Ft volt az értéke és Deák volt a hátulján) adtam egy embernek a Nyugati aluljáróban, mert szimpatikus volt, és megígértettem vele, hogy nem alkoholt vesz. Most azt mondom, ezegyszer mindegy. Ebben a melegben essen jól neki valami! És örült és mosolygott ez az ember.
(tavasszal a kisbusszal álltam meg a Nádor utcában, mikor arra jött három bizalomgerjesztő figura és kértek pár forintot. Mondtam, nincs nálam, ami igaz is volt - szerintem meglátták a kocsit és elhitték - viszont szép napot kívántam. Megköszönte és Isten áldását kívánta. Ami miatt az egészet megjegyeztem, az volt, hogy mondta a bácsi: nem MIG29-esre gyűjtök...)
Többször volt olyan, hogy hihetetlen nyomorúságos sorsokat tükröző arcok derültek fel egy kósza pillanatra egy sportszelettől, vagy egy fél zacskó keksztől. Voltak, akik imádkoztak értem. Ez nagy kincs.
Szóval új szemmel; ezzel az elhatározással indultunk egyik reggel a fokoláros táborban Pécsen.

Móvár

Ez volt régen a távolsági buszra írva. Mosonmagyaróváron vagyok Unokahúgomnál. Egy órája még kis Keresztfiaméknál boldogítottuk egymást.
Unokaöcsém, Jocó 7 zsák ruhát gyűjtött össze a családban meg kollégáktól és ultimátumot kaptam, hogy na akkor most hozzam el. - mivel olvassa, jelzem, hogy csak viccelek, nem volt ultimátum.
Ngynéném vacsorával várt Rajkán. Két tányér rakott krumpli után beszélgettünk arról, hogy indulás előtt még, ugye eszek egy falatot?!
Utána mentem be Óvárra, ahol meglestem a fürdetést, kicsit beszélgettünk az élet dolgairól, végülis felnőttek vagyunk(?).
Most meg Unokahúgom tereget én meg nyomot hagyok a cyber térben, mert örülök, hogy meglátogathattam Őket! Itt alszom és csak holnap hajnalban indulok haza. Üdv a szülővárosomból: Mosonmagyaróvárról!

most

Akkor legyen még egy zene (3:12'), ez most éppen szombat reggelről. A dal címe, mint kiderült: Airplanes, bár felőlem lehetne talicska, zongora, vagy akár kiskacsa is. Számomra a lényeg a refrénben elhangzó 'wish, right now' valami olyasmi, hogy most rögtön akarom! Mekkora hülyeség ezt mondani! Hányszor álltam sorba' a pénztárnál, amint egy gyerek sikítva nyúlt a nyalóka, vagy a gumicukor felé.
Hányszor mondtam Istennek én is ilyen-olyan dramaturgiával, hogy hogyan akarok boldog lenni MOST. Mit gondolhat vajon ilyenkor? Azt, amit én a pénztárnál?
Nem, azt hiszem, nem. Ő szeret engem. Valahol ezt érzem, amikor megkérdezik, hogy vagyok és nem tudom azt mondani, hogy szxrul. Mert jól vagyok.
Olyan pillanatokban ér 1 ajándéka, mikor nem is számítanék rá. Akár egy széken ülve. Csak én vagyok olyan nem-tudom-mi, hogy nem kapcsolok azonnal. Ilyenkor az ember elül a székről egy másikra és csak utána gondol bele, reméli, hogy nem változott azóta az ülésrend. Barátooom, téged nagyon szeret az Isten!
És ez nem fogy el, mint a gumicukor.

Értünk is...

...zarándokol Nagy Gergely barátom. Ipoytölgyesről indult és Međugorjéba tart. Mostanában éppen elhagyta Horvátországot. Kb 1 hete, hogy hazafelé menet megálltam a ház előtt és a rádió elkezdte játszani ezt a számot (3:16') Még üldögéltem és végighallgattam, mert nem ismertem és próbáltam elkapni szavakat a refrénből. Így szoktam rájuk akadni a youtube-on azután. Szóval rögtön ő jutott eszembe arról, hogy "hol fogok aludni ma este?!" ugyanis fogalmam sincs, hogy lehet egy ilyen utat - a google maps még ki sem jelzi... - 40-50 km-enként leszervezni.

Szóval, ez egy pop dal, nem biztos, hogy pont erről szól, de a zarándoklat jutott róla eszembe, és egész jó a gitár benne. Sőt, tök jó!

Vigyázz magadra Gergely!

Jó arcok

Szeretnék megosztani egy-két gondolatot ezekről az emberekről.

Ő Felső-zsolca plébánosa. Ő biztosította a szállást, vízvétel lehetőséget, péntekre egész jó kapcsolata alakult ki a csapattal.

Ő az ongai református lelkész. Keveset beszél, de nagyon jólelkű.

Marika, a lelkész asszony, mindíg aggódott, hogy kevés esz az ebéd, szeretett volna főzni, egyik
nap sikerült is neki.

Zolika: legkisebb fiuk, abszolút jó arc, ahogy a nálam 10 évvel fiatalabbak mondani szokták. Fotózott, idomította a kutyát (Bogi külön történet, a tetőről visszaguruló köveket elkapja a szájával, méteresket(!) ugrik a fára felakadt frizbiért), CS-zik (Counter Strike) és mindeközben lelkésznek készül, ha jól értettem.

Gyuszi bá' országos figura, a szó legnemesebb értelmében. Egyedül ebontott volna egy egész utcát, ha nem lettek volna ott a többiek. Belvárosi karitász vezető. Ő vezette a nagycsaládos csapatot.

Péter: csendes ember. Ez jut eszembe róla. De amikor mondott valamit, az nagyon értékes volt. Hiányolom magamból ezt a tulajdonságot. Ő vezette a másik autót.

Timike - mindenki így szólítja - az ócsanálosi polgármesteri hivatalban dolgozik, ő szervezi a szükségnek megfelelő adomány osztást a faluban és a magozott meggyből olyan lepényt sütött, hogy alig maradt hely az ebédnek szombaton.

Ő Márk. 11 éves korában kapta apukájától a traktort, amivel mi is dolgoztunk. Igaziból az övé. Ez nagyon komoly, nem?! Mikor apukája, a kertésznadrágos Laci (ld. albumban; 6. oldal lent, középen) elment, mert hívták, hogy leheljen lelket egy lerobbant bálázó gépbe, Márktól kaptunk engedélyt, hogy Lócival kezeljük a gépet.

Omshalanti Marika, akivel spontán találkoztunk csütörtök este és aki iskolákat épít az indiaai mélszegénységben. Respect!

A pillanatokat Kovács Lóránt fotózta

Omshálánti

Biztos, hogy nem így kell írni, de azt jelenti békesség.

Előző héten Borsod megyébn voltunk segíteni, ottani kis falvakat, ott élő embereket látogattunk meg.

Én ezekre az utakra mindíg azért indulok el, mert nagyon szeretem vezetni a karitászos buszt. Idén máshogy terveztük. Husztra készültünk, már vagy fél éve és 1 héttel indulás előtt derült ki, hogy nem tudunk menni. Felötlött a kis csapat fejében a gonolat, hogy mi lenne, ha határainkon belül segítenénk, hiszen akkora a szükség az árvíz miatt. Innentől a történet mennyországi. Csak oda kellett adni a ragaszkodásunkat - főleg az enyémet - saját elképzeléseikhez.

Ahhoz képest, hogy mekkora volt a meleg, ebből adódóan a fertőzésveszély, ill. a munkák súlya, abszolút kevés balesettel megúsztuk. Csatlakoztak hozzánk más nagycsaládok fiataljai, akiket Marika ismert, közülük sérült meg a egyik srác keze, ill. Lóci barátom lépett bele egy szögbe az utolsó napon.

Ide kötődik életem egyik legnagyobb élménye is: vezethette egy igazi traktort! Egy pirosat.

És nem is csak úgy vezettem, hanem dolgozhattam is vele. Lócival a szögbe lépés előtt falat bontottunk.

Számomra elgondolkodtató volt, hogy úgy adták oda a gépet, hogy ez az ottaniaknak a megélhetést szolgálja, nem játék, én meg csak egy pesti srác vagyok.

Isten fizesse meg!

A cím onnan jött, hogy miközben vizet forraltam utolsó reggel a rögtönzött tűzhelyünkön, egy nénivel beszélgettünk, aki Indiában iskolákat épít. Mivel mondtam, hogy én nem vágyom oda, mert kicsit közelebb szeretném megtalálni az utam, meg amiatt, mert nem voltam rugalmas, meg nem szerettem eléggé, kicsit összerúgtuk a port - igaz, csendben.

Ő mondta később, mikor már közeledtünk a "munkahely" felé, hogy béküljünk ki. Ekkor kérdeztem: hogy mondják Indiában?

A fénykép album -- facebookról (be kell lépni, asszem..)

zene, zene, zene

zene (2:35') -- ezt mondták

zene (3:46') -- ezt kérdezem, meg, hogy nem félek

zene (4:20') -- ember, aki keresi a választ