apropó rádió

kellene írnom a lesz rádióról, de most már kezdek elálmosodni

Jocó, figyelj, most 1 hétig nem írok, valószínű, mert nem leszek itthon, de ha e-mailben reklamálsz, azt sem olvasom. Ha hazajöttem, folytatom, mert van néhány dolog, amiért érdemes, asszem.

Meg főleg MIATTATOK. Akik olvassátok. Van egy statisztika a nyitó oldalon és azt látom, hogy időnkét betéved valaki és ezt azt elolvas. Vicces, hogy Jenő bácsi dalairól szóló bejegyzés vezet, de azért a többi is alakul. Jó, hogy itt vagytok!

Jók legyetek és vigyázzatok magatokra!

Tisztaság

Most este jöttem haza kocsival, ami nem tiszta. A cipővel a lábamon, ami nem tiszta. Kabátban, aminek legalább is a gallérja nem tiszta. Hallgattam a rádiót, amiben a dalok, legalább is a szövegeik nem tiszták. Már rég volt ilyen utoljára, ezért áttettem a Mária Rádióra. Még gondoltam, hogy benyomom a Jenő kazettát, ami már úgyis bent volt, de maradt a rádió. Nem esküdnék meg, de mintha Fehérvári Lajos atyát hallottam volna telefonon bejelentkezni. Utána pedig - na, mi jött? - egy Jenő dal: Mentsd meg a lelkem. Ez a címe, de szerintem a legfontosabb az első sora: Tisztítsd meg szemem! És egy annyira jó gitár alap megy előtte. Komoly...

Utána pedig Cseresznye Csaba és Melinda, vagy Melinda és Csaba? következtek a stúdióban. Melinda a családjától kapta az indíttatást erre az életre, Csaba pedig felnőtt megtérő. Ma már házasok. Egy pár. Hárman.

ez csak ő lehet...

Álmos vagyok, mert ma kirándulni voltunk Káposztásról, mindjárt megyek is aludni, de véletlenül megláttam egy sort, ami Csikós tollából származik. Ma már biztosan nem olvasom el a cikket egyszerűen nem bírom ma már de Te itt megteheted.

Szóval, az a bizonyos mondat:

"Elsőre a szakszerviznek sem ment, ezért úgy döntöttem, magam teszem rendbe a karburátorokat."

Aki ismeri Csikóst, vagyis olvasott már tőle, az egyáltalán nem lepődik meg ezen. Nem komplett egyszerűen. De szereti a családját, a feleségét és a gyerekeit. Meg az autókat. Szóval jófej!

Apa, kezdődik...

Lekerült a címoldalakról a devecseri eset és ez az igen hülye reklám jutott eszembe arról, hogy most derül ki igazán, mire hívott meg Isten mindannyiunkat. Legtöbben, akik ott jártak, azt mondják, Karácsonyig sem késtünk le semmiről, ha ottjártunkkor van egy két jó szavunk az ott élő emberekhez. És itt máris sokan borítékolják, hogy mi kapunk többet tőlük, ha adunk akár egy kicsit is. Az óvatosabbak szerint még tavaszig is eltarthat, mire valamennyire rendeződik ott a helyzet.

Nem tudom, ez majd hogy fog kinézni. Én simán el tudom képzelni, hogy beülünk a kocsiba, vagy a vonatra és csak úgy lemegyünk. Megkérdezzük Miklós atyát, hogy merre, kihez induljunk, és a többit a Gondviselésre bízzuk.

Devecser

Unokaöcsém írt nekem hétfőn és kérdezte, miért nem olvashat a blogon a hétvégi élményeimről?
Hát, azért, mert nem tudok rendesen írni róla. Másfél hete szinte folyamatosan nyitva van az egyik netes újság rendszeresen frissített cikke, elolvasok mindent, amit csak lehet, itthonról és külföldről, megnézek szinte minden képet, ami elérhető.

Akkor is ott vagyok, amikor nem...

Marika, a karitász vezetőnk szinte leköltözött. 4 nap után hazajött 1 napra, majd visszament egy egész hétre. Akik mennek, az emberekért mennek, nem az értékek mentéséért. Csak egy valamire nem gondolnak, vagy gondolnak, csak nem fontos annyira: az egészség.
Nem tudom, mit csinál ez az anyag velem tíz év múlva. Nem tudom, hányan siratnának, ha sípolna a tüdőm, kihullana a hajam, esetleg nemzőképtelen lennék a nehézfémek miatt.

Csak azt tudom, hogy Istennel, konkrétan Jézussal indultam, Belőle mertem azt mondani a szeretteimnek, hogy ne aggódjanak. Mert hittem és hiszem, hogy bár nekem fogalmam sem volt, hová szállok ki a kocsiból azon a devecseri utcán, Isten egy pillanatra sem vette le rólam a szemét.

Vasárnap reggel kaptam egy imát smsben. Nem írom ide, mert személyes, de képzelj el egy olyan imát, aminek MINDEN sora a HÁLÁRÓL szól. Ha elképzeled, látod, hogy nincs is ennél szebb. Ugye, más így indulni?

Ugye, más így ráhajtani a devecseri elágnál a piros aszfaltra? Más kicsit remegő kézzel igazgatni a maszkot az arcodon, hiszen még nem viseltél ilyet azelőtt.

Más, Istennel.

Egy majd '90 éves néni házában dolgoztunk. érzem, hogy képtelen vagyok ideírni azt a REMÉNYT, amivel jelen volt köztünk, ahogy két bottal járt, de letette ezeket, amíg söprögette a lúgot kifelé a küszöbön.

Tegnap mise után meghívtak a következő kisifi hittanra, hogy beszéljek arról, mi van ott.

Ma felhívtak a Gödöllői Ifi rádiósai, hogy szerdán csatlakozzak a riport műsorba.

Gyerekek, én beszélek, elmondom, mi van, de ott rengetegen dolgoznak, akik nem beszélnek, akiket nem nem kérdezett senki, hogy szeretnének-e menni. És akik életükben először találkozva, szavak nélkül is megértik egymást munka közben, bokáig az iszapban.

Jönnek a papok levelei, jönnek a testvérek beszámolói, most itt van ez a pár sor is. Örülök, hogy nem vagyunk érzéketlenek. Jó, legyek pozitív: Örülök, hogy érzékenyek vagyunk, ha a másik szükséget szenved. Ezek az emberek nincsenek végsőkig elkeseredve. De ehhez kellenek sokan, akik ottvannak, akik locsolnak, lapátolnak, főznek, Te, aki imádkozol nagyon kérlek, ne hagyd abba, aki felajánlasz valamit a napban, akik fogják a kezüket.

A legdurvább? Hogy nem azért megy vissza a házba, mert ott még valaha is lakni fog, hanem mert szétvetné a gutaütés, ha csak állna kint és nézné a semmit. Akkor is, ha ledózerolják a házát, mert újat építenek. Valahol máshol.

Ugye, milyen szép szó: Újrakezdés. Isten nélkül nem megy. Jó, legyünk pozitívak. Istennel megy, menni fog!

Egyébként ő is megy valamikor. Van egy másfél éves kisfia, aki az én Keresztfiam. Remélem, visz maszkot és fel is veszi. Hallod, Jocó?!