kérek egy százast

Játszunk egy játékot, mit szólsz? Figyi, te elmész a teszkóba vásárolni, viszel egy kocsit is, mert a kiskosárba úgyse fér bele, amit veszel. Én már akkor odamegyek hozzád, amikor még ki se szálltál az autóból és artikulálatlanul kérdezek valamit. Mikor kijössz, véletlenül megint találkozunk, én éppen két másik barátommal arról beszélgetek, kit mikor raboltak ki. Kicsit ittasak vagyunk, de amúgy életerősek, szóval te nem igazán érted, miért éppen ott múlatjuk az időt ahelyett, hogy dolgoznánk valahol. De ez most nem lényeges. Még ki se pakoltál a kocsiból, én már oda állok és nézlek. Barátaim 2 lépésre mögöttem. Mikor végeztél, megkérdezem, hogy oda'dod a kocsit (értsd: a százast) mire te nem mondod ki, amit közben gondolsz, nem megyünk bele abba se, miért nem dolgozom, pedig tudnék azt is én pedig cserébe nem kérdezem, honnan van neked az a százas; mert esetleg az is lehet, hogy találtad..

Ahogy korábban mondtam, írtam, bennem ezek a dolgok mostanában nem egyszerű gondolatokat szülnek.

Ati, köszönöm az előző kommented, sokat jelent!

wow

Ma reggel felfedeztem, hogy a fánkos néninél van palacsinta is a Lehelen. Nem vettem, mert volt otthon hétvégén, de tök jó!!

ezt nem értem

Elbuktam karitászból..
Tegnap este bejött a misére egy szerencsétlen hajléktalan ember. A végén pénzt kért vonatjegyre. Mutatott egy papírt, ami állítólagos betegségét volt hivatott igazolni, ill. hivatkozott egy 300 km-re lévő rehab otthonra, ahová szerdáig el kell jutnia. Mondtam neki, hogy másnap reggel menjen be a karitász helyiségünkbe (elég jól szervezett karitász tevékenység folyik Káposztásmegyeren) és ott kérjen segítséget.

Mondta, hogy ruhát kapott, de pénzt nem. Akkor én sem akartam pénzt adni. Elindultam haza és a következő sarokról visszafordulva kezdtem egy papírbankót keresgélni, hogy azt mégis odaadom neki. Mire visszaértem, addigra eltűnt, már sehol nem láttam.

Marika mondta egyszer, hogy nem azért fordul hozzám, hogy elítéljem azért, mert esetleg italt vesz a pénzen, hanem hogy segítsek neki. Próbáljak valódi segítséget adni neki.
Természetesen megállapítottam magamban, hogy biztosan ivott és száz, hogy az a pénz nem lesz meg szerdáig..

DEHÁT AKKOR IS!

Mi lesz így a köztünk lévő Mennyországgal, ha még segíteni se tudok valakin?!

(Ez nem hatásvadász költői kérdés, hanem valami, ami tegnap este megrázott és újra elgondolkoztatott)

ezek a srácok nem viccelnek

Az egészet azzal kezdeném, hogy MOC. My Own Creation a lego világában, ha beírod a keresőbe, mikkió képet találhatsz (többnyire) tényleg abszolút igényes építményekből.

Illetve, hogy pontos legyek, a LEGO saját készletei között is voltak élethű(bb) darabok, ez most a non plus ultra.
Egyszerűen annyira odavág, hogy teljesen kész..

(Asszem, ez az, amire a mai tizenévesek már más szavakat használnak, de mindegy.)

Eleve ott kezdődik, hogy az igazi T1 formája olyan eredeti és tökéletes; nem csoda, hogy mindenkit megichlet a garázsban és a gyerekszobában is.

Sikerült jó nagy körítést tenni a téma mellé egy kis álbakival a LEGO saját You tube csatornáján, amiről a már korábban idézett kockagyár blog augusztusban be is számolt.

Meglátjuk.

A "kutatásról" meg annyit, hogy ez a T1 kemping busz olyan, mint egy jó növényvédőszer, vagy sampon. A gyökerektől hat.

újra

Kedves Olvasó!

Ha egyáltalán még van valaki, aki ellátogat ide..
Az, hogy egy blog nem bővül, még nem jelenti azt, hogy nem történik semmi. Sőt..
Általában történik.

2 hete például egy - sajnos - valódi autós üldözésnek voltam részese. Egy viszonylag alacsony ingerküszöbbel rendelkező autós társam vélt, vagy valós sérelme miatt csikorgó kerekekkel fordult utánam és kb. 5-6 percen keresztül üldözött. Ez az idő esetleg kevésnek tűnhet egy normális ember számára (számodra), de hidd el, benne lenni elég sok.

Folyamatosan le akart szorítani, ill. elém vágni. Nekem 2 dolog számított közben, időnként nem tudtam, melyik volt fontosabb: ne derüljön ki, hogy mit szeretne mondani, a másik, hogy közben ne sérüljön meg senki. Ez sajnos nem vicc. Engem nem úgy neveltek a Szüleim, hogy kérdezés előtt üssek, viszont mit mondok a főnökömnek, ha bevert pofával állítok be dolgozni.

Előző hétvégén pedig Öcsém 30. születésnapja volt. Nem ünnepeltünk látványosan, nem csináltunk úgy, mintha, viszont szép volt! Voltunk misén, amire Unokaöcsém és Laci legjobb barátja és Anyu unokatesója is eljött, ill. azok is velünk voltak, akik nem jöttek el. Na, ez a szép!! És otthon volt palacsinta.

Egyre kevesebbszer esik meg, hogy beszélek róla. Nem annyira keresem az alkalmakat és nam annyira adódnak. Sokszor úgy érzem, hogy a világ nehezen fogadja be ezt a fajta kapcsolatot. Nem, nem azt mondom, hogy egy olyan emberrel, aki meghalt. Hanem valakivel, aki él. Csak annyi történt, hogy nagyon nagy változás történt. Már máshogy él. A Testvérem.

Balázs barátom új blogot indított, ezúttal egy zárt körnek. De továbbra is bátorítalak, olvasgasd a korábbi bejegyzéseit!!

Szép napot!!