újra

Kedves Olvasó!

Ha egyáltalán még van valaki, aki ellátogat ide..
Az, hogy egy blog nem bővül, még nem jelenti azt, hogy nem történik semmi. Sőt..
Általában történik.

2 hete például egy - sajnos - valódi autós üldözésnek voltam részese. Egy viszonylag alacsony ingerküszöbbel rendelkező autós társam vélt, vagy valós sérelme miatt csikorgó kerekekkel fordult utánam és kb. 5-6 percen keresztül üldözött. Ez az idő esetleg kevésnek tűnhet egy normális ember számára (számodra), de hidd el, benne lenni elég sok.

Folyamatosan le akart szorítani, ill. elém vágni. Nekem 2 dolog számított közben, időnként nem tudtam, melyik volt fontosabb: ne derüljön ki, hogy mit szeretne mondani, a másik, hogy közben ne sérüljön meg senki. Ez sajnos nem vicc. Engem nem úgy neveltek a Szüleim, hogy kérdezés előtt üssek, viszont mit mondok a főnökömnek, ha bevert pofával állítok be dolgozni.

Előző hétvégén pedig Öcsém 30. születésnapja volt. Nem ünnepeltünk látványosan, nem csináltunk úgy, mintha, viszont szép volt! Voltunk misén, amire Unokaöcsém és Laci legjobb barátja és Anyu unokatesója is eljött, ill. azok is velünk voltak, akik nem jöttek el. Na, ez a szép!! És otthon volt palacsinta.

Egyre kevesebbszer esik meg, hogy beszélek róla. Nem annyira keresem az alkalmakat és nam annyira adódnak. Sokszor úgy érzem, hogy a világ nehezen fogadja be ezt a fajta kapcsolatot. Nem, nem azt mondom, hogy egy olyan emberrel, aki meghalt. Hanem valakivel, aki él. Csak annyi történt, hogy nagyon nagy változás történt. Már máshogy él. A Testvérem.

Balázs barátom új blogot indított, ezúttal egy zárt körnek. De továbbra is bátorítalak, olvasgasd a korábbi bejegyzéseit!!

Szép napot!!

még meg sem száradt

... a tinta a papíron, amikor átnéztem Héjj kolléga blogjára és mi az első, amit meglátok??
- ?
- De igen..

a blogbejegyzés

a technika

Időnként meglepő fordulatokat hoz az élet.. és én meg is lepődöm :)

oké

Éppen hogy feltettem az előző bejegyzést, áteveztem Héjj kolléga oldalára, ahol is emígyen kesereg.. Mondjuk, nem tudom, hogy én is a barátocskájának számítok-e, de egy biztos: nagy lökés ez onnan a messzi távolból. Mert nincs időm...de most nem ez számít...és ez jó!!

uni

Lehet, hogy kicsit megakadtam a saját témákat illetően? Vagy mi'
Mindenesetre Herr Héjj írása érdekes, amit saját blogján publikált a minap.

Egyébként nem baj, ha nem olvasod el most, hiszen lehet, hogy hamarosan megjelenik könyv alakban is :)

Zsuzsi dala

A gmail-en beállíthatod az állapotodat. Ti ezt úgyis jobban tudjátok, mint én, meg gyakrabban használjátok is. Mindegy.

Többen tettük már be ide kedvenc TeCső videónkat. Most az előbb megnéztem Zsuzsi linkjét.

Arról énekel a srác, amiről gyakorlatilag képtelen vagyok beszélni. Amire nincsenek szavak, csak hangok. De azok ezek szerint vannak.

Zsuzsi gen (dzsen). Nem tudom, hogy már hivatalosan is annak számít-e, de számomra mindenesetre teljesen annak tűnik. (ld. fokoláre és méginkább az újifi Erről még írok később, ha nem állítanak le...)

Balázzsal beszélgettünk egyszer, mikor még nagyon az elején jártam, ő meg már túl volt a 200. bejegyzésén, hogy jó lenne, ha nem csak nem jó dolgokkal lenne tele a net. Megpróbáljuk. Ezzel a dallal mindenesetre jó irányba mozdultunk el, asszem.

Az előbb átküldte a magyar szöveget is. Nincs benne mellébeszélés. Kis megerősítés csupán.

Szia Balázs!

Veled vagyok! Eszembe jutottál, (tök késő/korán van..) meg máskor is. Vigyázz magadra! Ő is vigyáz.

újra Balázs

Az előbb olvastam Balázs blogján az éjszaka írt levelekről. Voltam már így egy párszor, a közösségi levelező listára is sokszor 11 után írok és előfordul, hogy másnap reggel azt érzem, legszívesebben kitörölném, ha tehetném. A németországi ösztöndíjra is éjjelente küldtem el az összes kapcsolódó levelet, magát a pályázatot és egyéb adatokat. Szinte leírható egy görbével a folyamat: az elején hihetetlen lelkes vagy, nagy lendületből leírod a dolgokat, az elküldés előtt egy kósza pillanatra megjelenik a gondolat, hogy mit fog szólni ehhez a világ, majd, ha már úgyis megírtad, el is küldöd. Kész vagy, alszol egyett, majd másnap reggel felerősödik a világ hangja. Érces hangon szólal meg a racionalitás. De az éjjeli levél vitézeknek a racionalitás ólomkatonái még a nyomukba se érhetnek. Sokszor úgy érzem, szükség van erre az éjszaka közepén lekörmölt, keskeny ösvényen elegyensúlyozgatott néhány gondolatra. Mert elhisszük, hogy van Valaki, aki a fülünkbe súgta ezeket.

Balázs

Nemrég írtam Balázsról. A héten beszéltünk telefonon, tegnap meg láttam, hogy felírt az ő blogjára. Ráadásul nem először, július végi találkozásunkat is megörökítette. Ezeket csak azért írom, mert tavalyig egyáltalán nem ismertem, akkor táboroztunk először, idén pedig volt egy beszélgetésünk, ami mindkettőnknek sokat adott, új megvilágításba helyezve néhány dolgot, legalább is számomra. Amikor azt olvastam tőle, hogy Németországi utazása előtt a fogorvos betömte egy fogát, pedig csak úgy elment rutinellenőrzésre, nevettem, mert ha más közös nem is lenne, ez biztosan :-)