Böjte atya tudta, hogy ehhez neki (meg Istennek) elég két szál gyertya is. Újrakezdéséről elmélkedik. A teljes cikket itt találod. Csak annyit mondok, hogy megér néhány percet..
Annyiszor hallom körülöttem az emberektől, hogy ilyen meg olyan kicsi vagyok, meg nem vagyok méltó, meg hasonlók. És tök igazuk is van. Így van. És akkor mi van?!
Csaba testvér olyan szépen leírja, hogy ő Isten munkatársa. Együtt vesznek részt a világ tovább teremtésében.Teológiából hamar megbuknék, asszem, ha belemennénk részletesebben, de én tényleg elhittem, amit Jézus mondott: hogy én Benne vagyok (hiszen mindenkit magába ölelt a kereszten és szerintem azóta is minden nap így tesz) Ő pedig énbennem, hiszen meghívtam a szívembe, magamhoz veszem az áldozásban. Szóval nem apróznám el annyiból, hogy akkor most ki a frankó, és ha Ő igen, akkor én meg nem. Szüksége van rám, nekem pedig Rá; nagyon.
Küzdelemek vannak most. Biztos régen is voltak, de hát ki emlékszik azokra már.
Elhomályosítja a jelen fáradságos fájdalma. És elszim tényleg, hogy a k ü z d e l m e t kell választanom?! Elhiszem tényleg, hogy n e m r o p p a n o k össze?! Elhiszem tényleg, hogy minden pillanatban g o n d o s k o d i k rólam, amikor már azt hinném, hogy mégis hiába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése