2010. szeptember 29., szerda

'77

Előbb a zene..



nagyon tetszik a színpad! :-)

Az ehavi Élet ige pedig:

„Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.”
(Mt 18, 22)


Hogy miről is szól ez a mondat? Elolvashatod itt.
Hatalmas "titok", hihetetlen lehetőséget hordoz magában az újrakezdésre, az elindulásra, egy más megvilágításba segít helyezni mindent.


mindezt munkaidő után...

Keresztfiamnak

Szia Jocó! Még nem dumáltál, hogy megint nem írtam egy ideje, úgyhogy most küldök egy dalt a kis Keresztfiamnak.



Szia Dominik!

Most még kicsi vagy, a múltkor éppen 12 fogad volt a szádban és fogalmad sincs, mi a Youtube. Ezek a srácok olyan Valakiről énekelnek, aki egyszer fontos lesz az életedben. Keresztapád szeretné, ha megismernéd egyszer.
Igazából Te már most is fontos vagy Neki.

Keresztapád, 2010 szeptemberében, munkaidőben...

2010. szeptember 23., csütörtök

az Opel

Elkezdett tetszeni az Astra, amit tavaly december óta vezetek. Ez előtt két olyan autóm volt, amiket már a vétel előtt szerettem, erről meg csak annyit gondoltam, hogy "jó kocsi". Nem azért, mert kéccázzal bír menni faluban kanyarban, hanem mert Apukámé volt, aki egyszerűen csak vigyázott rá.
Érdekes, hogy hogyan látják ezt mások. Vodás Ati barátom írt pár sort a szülinapomra. Ebben a levélben azt fejtegette, mekkorát változott a világ, hogy 30 lettem. Pl. én vezetek Opelt és Apukám Golfot. Hát igen.
A második olajcseréje lett esedékes mostanra, meg a jobb első kerékcsapágy. Márkaszervízbe konkrétan rá való tisztelettel vittem. Gondoltam, ha már egyedül többet ér, mint a másik kettő együtt, legalább ez meglegyen.
Külön téma, hogy mostanra már székes fővárosunkban és vidéken is megjártam néhány szervízt, amik még hírből sem hallottak "márkás" testvéreikről, mégis tudtak valamit a srácok, mesterek.
Én persze nem tudtam megvárni, ahogy ő szokta, éppen ezért érte kellett mennem. Ott ált a parkolóban, rásütött a nap, le is volt mosva és rájöttem, hogy szép.

2010. szeptember 21., kedd

Tomiiix!

Szia Tomi!

Üdv a fedélzeten!

Tomi egy hihetetlen tehetséges srác, zenész meg ért valamennyire ahhoz is, hogy lehet a hangokból egyeseket meg nullákat csinálni, hogy azután ki lehessen írni lemezre. És mindezt SZÍVVEL csinálja. És ez a lényeg.

2010. szeptember 15., szerda

Zsuzsi dala

A gmail-en beállíthatod az állapotodat. Ti ezt úgyis jobban tudjátok, mint én, meg gyakrabban használjátok is. Mindegy.
Többen tettük már be ide kedvenc TeCső videónkat. Most az előbb megnéztem Zsuzsi linkjét.

Arról énekel a srác, amiről gyakorlatilag képtelen vagyok beszélni. Amire nincsenek szavak, csak hangok. De azok ezek szerint vannak.

Zsuzsi gen (dzsen). Nem tudom, hogy már hivatalosan is annak számít-e, de számomra mindenesetre teljesen annak tűnik. (ld. fokoláre és méginkább az újifi Erről még írok később, ha nem állítanak le...)
Balázzsal beszélgettünk egyszer, mikor még nagyon az elején jártam, ő meg már túl volt a 200. bejegyzésén, hogy jó lenne, ha nem csak nem jó dolgokkal lenne tele a net. Megpróbáljuk. Ezzel a dallal mindenesetre jó irányba mozdultunk el, asszem.

Az előbb átküldte a magyar szöveget is. Nincs benne mellébeszélés. Kis megerősítés csupán.

1 pillanat

Menjen...

szóljon...ez nagyon jó






Túl a láthatatlanon

(Gen Rosso - Casucci - Cipri)

Hm D A
Nincs néha értéke és fáj az élet,
hm D em G
értelmetlenségbe hull mind a szó.

A (H/A)
A város szürke ködbe vész,

hm G D em
esik egyre és a szív megfullad bent,

fiszm G
minden sötét.


hm D A
Van még talán bennem pár gyönge szó,
hm D em G
morzsányi fény, gondolat, bíztató,
A (H/A)
hisz megtanultam látni már
hm G
hogy ott vagy, túl az árnyakon
D em fiszm G
hol nélküled félelem zúzna szét.

Hm G A
De itt az éjszakában távolabbra látok,

Hm G A
a csillagok ragyognak, túl a láthatón.

Em C D
De
a Te hallgatásod Rólad mindent elbeszél,

Em C D
ha nincs is szólni hangom, lelkem rád talál.

solo
2x

G D am C

Túl minden éjen, túl a láthatatlanon
em D G
az erõ, mely mindent éltet,
am C em D
szabaddá tesz, szerteárad bennem.
G D am C
Túl minden éjen, túl a láthatatlanon,
em D G
az erõ, mely mindent éltet,
am C
megszilárdít, helyre állít,
(C) (G)
melléd állít most.

videó

A ti postaládátokba is bedobták az új bútoros katalógust? Tudod, azt, amelyiknek az elején a kisfiú éppen lepisili a tévészekrényt.
Azt gondolom, manapság már biztosan egy DVD lejátszó esik a víz sugár irányába, holott néhány éve még biztosan egy videó figyelt volna aggódva a helyén, hogy ússza meg a fürdést...
És ha már az előbb Jocó, legyen most is. Az egy dolog, hogy ő tanított meg motorozni, de gyakorlatilag a videós élményeink 90%-át is nekik köszönhetjük. Beleértve a csodálatos Sissi sorozatot, amit Unokahúgom szeretett nagyon.
Két filmre emlékszem, amiket többször is megnéztünk néhány nap alatt valamelyik nyári szünetben.

Az egyik: Harley Davidson és Marlboro Man (1991). El tudod képzelni mennyire épületes alaptörténete lehetett, de voltak benne jelenetek, amikre máig tisztán emlékszem. Pl a viharkabátosokra, meg a repülőgép temetőre. Óriási volt!
A másik a Meglógtam a Ferrarival. (Ferris Bueller's Day Off - 1986)
A srác óriási benne, hát még a kocsi. Volt is ebből egy kis gondja a stábnak. Nem egy igazi Ferrarit használtak a forgatáson, hanem egy replikát, ami miatt a gyár feljelentette őket hitelrontásért. De aki egy ilyet leforgat...

Szia Jocó!

Unokaöcsém írt ma nekem egy e-mailt. Idézem:

SZEVA,

MIVA, ELFOGYOTT AZ IHLET????????


Ez így az egész, meg persze az automatikus céges aláírás.

Jocó kb. akkor ír nekem levelet, ha fellőnek egy új műholdat, vagy legalábbis olajat találnak a kertjükben.

Legutoljára azt írta, hogy tetszett neki a vízforralós has

onlat egy korábbi bejegyzésben.


Kösz' Jocó, hogy olvasol!

Már akkor is mondtam, mikor másztunk fel a darura múltkor a gyártelepen.

Ez itt pedig egy madár, akinek nem kellett felmásznia...

2010. szeptember 1., szerda

hát, érdekes

Délután elmentem egy építész irodába a munka miatt. Tudtam, hogy az Andrássy úton nem egyszerű parkolni, ezért letettem a kocsit a Felvonulási téren. Mivel van bérletem, gondoltam, felpettanok (vagyis le..) a földalattira. Mentem pár megállót, és mikor feljöttem, pipa voltam, hogy még mehettem volna tovább is. És ekkor megláttam Gyuri bácsit, akivel vasárnap találkoztam utoljára, mégis megörültünk ott egymásnak az utca forgatagában.

Igazából annyi élmény és beszélgetés köt össze minket, hogy nehéz lenne egyet kiragadni; azért befűzök egy képet 2008 októberéből, ami Magyarfaluban készült. Az út amúgy teljesen komoly volt.