Különleges nap a ami.
Reggel elmentem misére, mert a mi hittan csoportunk volt az előkészítő (akik beosztják, kik olvasnak, perselyeznek és nem utolsó sorban fogadják az embereket a kapuban). Készültem is rá, mert hallottam egy családról, akiknek leégett a házuk és tudtam, hogy ez a kisfiú eljön az anyukájával együtt az egyik közösségbeli családdal. Mikor megtudtam, mi történt velük, azt gondoltam, biztos lesznek elegen, akik szép könyveket ajándékoznak majd neki, nekem viszont volt egy nagy doboz LEGO-m, amihez még a közelmúltban is nagyon ragaszkodtam - a repülőteres, ha ez így mond valamit - és ezt adtam neki. Szép volt ez a találkozás mise után. Közben pedig ma volt a közösségbeli jubileumot ünneplő házaspárok megáldása is. Ezen kívül eszembe jutott egy film ötlet, ill. a lehetősége annak, hogyan indulhatnék neki rendezni a kapcsolatomat egyik családtagommal. A film nyersanyagait rég felvettem már, csak az ötlet hiányzott a vágáshoz. Eddig. A kapcsolatról pedig: ha érzed, hogy valami nagyon nincs rendben, két dolgot tehetsz. Vagy beletörődsz, vagy megfogod a grabancánál. Én az utóbbit választom, amint elég erőt gyűjtök, mert hiszem, hogy Isten megsegít, ha látja csetlés-botlásaimat.
És hát nem lenne igazi a történet, ha rögtön nem futottam volna bele emberileg teljesen reménytelen és tiszta csőd szituációba még ebéd előtt. Ehhez már tudni kell, nem?! Egy felvillanyozó mise és egy abszolút béna töketlenség két órán belül. Tiszta emberi.
