Jézus

Meredek így elsőre címnek, de tényleg Róla fog szólni ez a bejegyzés.
Először a frissebb élmény:
Múlt vasárnap volt a közösségünkben a kis elsőáldozásra készülők bemutatása, meg a Biblia átadása. Én is kezes vagyok. Beszélgettünk egyet és még fogunk is párszor, remélem. Tényleg tud újat mondani egy gyerek, ha meghallgatod, még akkor is, ha van köztetek 20 év korkülönbség. Nagy élmény volt a kis srác szemére meg a lábára felrajzolni a keresztet. Nagyon érdekes belegondolni, hogy van egy része a történetnek, amit a büszke szülők, rokonok és a művészvénájú testvérek lefényképeznek a mise alatt, után, de van egy másik szál a történetben, ami láthatatlan és sokkal fontosabb: Jézus TÉNYLEG ott van.

Nem hiszed?

Mondják ezek a gyerekek, hogy milyen Igét választottak, meg elmesélnek egy tapasztalatot, hogyan élik ezt. Ilyeneket, hogy: jégkorongon nekemjöttek hárman és megvertek, de én nem ütöttem vissza. És a másik hármat kiállították utána.
Hát, barátom, nem mindíg születik az életben ilyen gyorsan igazságos ítélet, de azért tök jó, hogy van egy keresztény kis hokisunk...
Vagy a másik: a torna öltözőben átadta a helyét a padon egy osztálytársának, pedig ő ért oda hamarabb. Peeersze, tök alap - mondhatnád, ha nem tudnám, hogy milyen csaták mentek a helyekért nálunk is. Ennél jobban talán csak az emeletes ágyakért küzdöttünk osztálykiránduláson.
A lányok általában az anyukájuknak segítenek, vagy a testvérükkel játszanak, esetleg nem ütnek vissza, amikor az bántja őket. Pici dolgok, de marha fontosak. Főleg, mert 20 év múlva ők fognak feladatokat vállalni egy élő közösség tagjaiként.

A másik két, vagy három hete történt. Haza estem, elkezdtem vacsorázni és ilyenkor kétszer annyit eszek fele annyi idő alatt, mint egy normális ember.
Toltam be a pirítóst, úgy éreztem, majdnem éhen halok, mikor eszembe jutott, hogy Jézus mondta: aki eszi a testem és issza a vérem, örökké élni fog. A kenyérre és a borra gondolt, amiben Ő tényleg benne van. Mennyiszer hallani, ahogy kereső emberek megkérdezik, hogy akkor ezek most kanibálok?
Valahogy az jött nekem, hogy Jézus rám is gondolt, amikor ezt mondta. Jencikém, ha egyszer olyan fontos leszek neked, mint ez a pirítós, akkor nagyon jó lesz. Neked. Szóval, amire rájöttem, az "újra enni". Régen esküvőkön voltam úgy, hogy azt hittem, legalább egy hétig nem leszek éhes. És amikor valami nagyon szuper dologgal telik meg a szívem, nem úgy érzem, hogy itt a Mennyország? Enni viszont minden nap kell leszámítva, amikor valaki méregtelenít, diétázik, vagy böjtöl. De érted? Jézus a pillanatra, a közös pillanatra hív meg. Erre jöttem rá vacsora közben.