Ezt a képet ma találtam itt.
Meg ezt is:
És ha már itt tartunk, egy hasonló kép :)
szeretetté válás
12 éve
2010. november 30., kedd
Jézus
Meredek így elsőre címnek, de tényleg Róla fog szólni ez a bejegyzés.
Először a frissebb élmény:
Múlt vasárnap volt a közösségünkben a kis elsőáldozásra készülők bemutatása, meg a Biblia átadása. Én is kezes vagyok. Beszélgettünk egyet és még fogunk is párszor, remélem. Tényleg tud újat mondani egy gyerek, ha meghallgatod, még akkor is, ha van köztetek 20 év korkülönbség. Nagy élmény volt a kis srác szemére meg a lábára felrajzolni a keresztet. Nagyon érdekes belegondolni, hogy van egy része a történetnek, amit a büszke szülők, rokonok és a művészvénájú testvérek lefényképeznek a mise alatt, után, de van egy másik szál a történetben, ami láthatatlan és sokkal fontosabb: Jézus TÉNYLEG ott van.
Nem hiszed?
Mondják ezek a gyerekek, hogy milyen Igét választottak, meg elmesélnek egy tapasztalatot, hogyan élik ezt. Ilyeneket, hogy: jégkorongon nekemjöttek hárman és megvertek, de én nem ütöttem vissza. És a másik hármat kiállították utána.
Hát, barátom, nem mindíg születik az életben ilyen gyorsan igazságos ítélet, de azért tök jó, hogy van egy keresztény kis hokisunk...
Vagy a másik: a torna öltözőben átadta a helyét a padon egy osztálytársának, pedig ő ért oda hamarabb. Peeersze, tök alap - mondhatnád, ha nem tudnám, hogy milyen csaták mentek a helyekért nálunk is. Ennél jobban talán csak az emeletes ágyakért küzdöttünk osztálykiránduláson.
A lányok általában az anyukájuknak segítenek, vagy a testvérükkel játszanak, esetleg nem ütnek vissza, amikor az bántja őket. Pici dolgok, de marha fontosak. Főleg, mert 20 év múlva ők fognak feladatokat vállalni egy élő közösség tagjaiként.
A másik két, vagy három hete történt. Haza estem, elkezdtem vacsorázni és ilyenkor kétszer annyit eszek fele annyi idő alatt, mint egy normális ember.
Toltam be a pirítóst, úgy éreztem, majdnem éhen halok, mikor eszembe jutott, hogy Jézus mondta: aki eszi a testem és issza a vérem, örökké élni fog. A kenyérre és a borra gondolt, amiben Ő tényleg benne van. Mennyiszer hallani, ahogy kereső emberek megkérdezik, hogy akkor ezek most kanibálok?
Valahogy az jött nekem, hogy Jézus rám is gondolt, amikor ezt mondta. Jencikém, ha egyszer olyan fontos leszek neked, mint ez a pirítós, akkor nagyon jó lesz. Neked. Szóval, amire rájöttem, az "újra enni". Régen esküvőkön voltam úgy, hogy azt hittem, legalább egy hétig nem leszek éhes. És amikor valami nagyon szuper dologgal telik meg a szívem, nem úgy érzem, hogy itt a Mennyország? Enni viszont minden nap kell leszámítva, amikor valaki méregtelenít, diétázik, vagy böjtöl. De érted? Jézus a pillanatra, a közös pillanatra hív meg. Erre jöttem rá vacsora közben.
Először a frissebb élmény:
Múlt vasárnap volt a közösségünkben a kis elsőáldozásra készülők bemutatása, meg a Biblia átadása. Én is kezes vagyok. Beszélgettünk egyet és még fogunk is párszor, remélem. Tényleg tud újat mondani egy gyerek, ha meghallgatod, még akkor is, ha van köztetek 20 év korkülönbség. Nagy élmény volt a kis srác szemére meg a lábára felrajzolni a keresztet. Nagyon érdekes belegondolni, hogy van egy része a történetnek, amit a büszke szülők, rokonok és a művészvénájú testvérek lefényképeznek a mise alatt, után, de van egy másik szál a történetben, ami láthatatlan és sokkal fontosabb: Jézus TÉNYLEG ott van.
Nem hiszed?
Mondják ezek a gyerekek, hogy milyen Igét választottak, meg elmesélnek egy tapasztalatot, hogyan élik ezt. Ilyeneket, hogy: jégkorongon nekemjöttek hárman és megvertek, de én nem ütöttem vissza. És a másik hármat kiállították utána.
Hát, barátom, nem mindíg születik az életben ilyen gyorsan igazságos ítélet, de azért tök jó, hogy van egy keresztény kis hokisunk...
Vagy a másik: a torna öltözőben átadta a helyét a padon egy osztálytársának, pedig ő ért oda hamarabb. Peeersze, tök alap - mondhatnád, ha nem tudnám, hogy milyen csaták mentek a helyekért nálunk is. Ennél jobban talán csak az emeletes ágyakért küzdöttünk osztálykiránduláson.
A lányok általában az anyukájuknak segítenek, vagy a testvérükkel játszanak, esetleg nem ütnek vissza, amikor az bántja őket. Pici dolgok, de marha fontosak. Főleg, mert 20 év múlva ők fognak feladatokat vállalni egy élő közösség tagjaiként.
A másik két, vagy három hete történt. Haza estem, elkezdtem vacsorázni és ilyenkor kétszer annyit eszek fele annyi idő alatt, mint egy normális ember.
Toltam be a pirítóst, úgy éreztem, majdnem éhen halok, mikor eszembe jutott, hogy Jézus mondta: aki eszi a testem és issza a vérem, örökké élni fog. A kenyérre és a borra gondolt, amiben Ő tényleg benne van. Mennyiszer hallani, ahogy kereső emberek megkérdezik, hogy akkor ezek most kanibálok?
Valahogy az jött nekem, hogy Jézus rám is gondolt, amikor ezt mondta. Jencikém, ha egyszer olyan fontos leszek neked, mint ez a pirítós, akkor nagyon jó lesz. Neked. Szóval, amire rájöttem, az "újra enni". Régen esküvőkön voltam úgy, hogy azt hittem, legalább egy hétig nem leszek éhes. És amikor valami nagyon szuper dologgal telik meg a szívem, nem úgy érzem, hogy itt a Mennyország? Enni viszont minden nap kell leszámítva, amikor valaki méregtelenít, diétázik, vagy böjtöl. De érted? Jézus a pillanatra, a közös pillanatra hív meg. Erre jöttem rá vacsora közben.
2010. november 24., szerda
ugye, van?
papíron a fenti kérdést fel sem tehetném, mert HISZEK, de...
történt valami, ami elgondolkoztatott dolgokon, megint...
biztos, hogy valami egészen fantasztikus dolog ez, ami körülvesz, amiben élek, csak én vagyok olyan hülye és korlátolt, hogy nem vágom rögtön a választ a MIÉRTekre...
történt valami, ami elgondolkoztatott dolgokon, megint...
biztos, hogy valami egészen fantasztikus dolog ez, ami körülvesz, amiben élek, csak én vagyok olyan hülye és korlátolt, hogy nem vágom rögtön a választ a MIÉRTekre...
2010. november 20., szombat
A királynak, ami a királyé
Van egy hasonló evangéliumi részlet. Eszembe jutott, mikor gondolkoztam ennek a bejegyzésnek a címén. Sokszor érkezik jelzés a környezetemből, hogy figyeljek a földi dolgokra is, miközben fölfelé koncentrálok. Ilyen pl. a casco biztosítás csekkem is, amit több, mint másfél hónapja nem fizettem be. Aztán befizettem...
Szombaton, Jenő koncertre menet közben volt egy koccanásos balesete az Opelnek. Én vezettem... Most éppen előre figyeltem, nem állítgattam a rádiót, nem kotorásztam a kesztyűtartóban, nem nyomkodtam a gpst, nem telefonáltam... de kit érdekel?! Egyszer csak elfogyott a hely.
És a lényeg nem is ez, hanem az, hogy négyen ültünk a kocsiban. És senkinek nem esett baja. És az ijedtségen kívül nem volt semmi gond. És ez a lényeg!
A kocsit szerda reggel vittem szervízbe, mert csak kedd este töltöttük ki a betétlapot. Röpködtek a levegőben a százezres tételek, mint lökhárító szerelve, fényezve, motorháztető, fényezve, homloklemez, klímahűtő, stb.
Péntekre kiderült, hogy a casco szerződés szerinti összegen felül nem kell fizetnem (pl. a kocsi korából eredő avulásért).
Most úgy látom, Isten szerint erre a pénzre nincs szükségem. Pedig a világ manapság nem arról szól, hogy akár egyetlen fillért is elvesztegethetne az ember. És akkor eszembe jutott Jenő bácsi egyik dala. Szerintem még nem énekelt senki ennyire egyszerűen a végtelen gondviselésről.
Egy korábbi videóm alá vágtam be, ami a templom tető felújítása előtt készült; más formában most nem tudom megosztani.
Szombaton, Jenő koncertre menet közben volt egy koccanásos balesete az Opelnek. Én vezettem... Most éppen előre figyeltem, nem állítgattam a rádiót, nem kotorásztam a kesztyűtartóban, nem nyomkodtam a gpst, nem telefonáltam... de kit érdekel?! Egyszer csak elfogyott a hely.
És a lényeg nem is ez, hanem az, hogy négyen ültünk a kocsiban. És senkinek nem esett baja. És az ijedtségen kívül nem volt semmi gond. És ez a lényeg!
A kocsit szerda reggel vittem szervízbe, mert csak kedd este töltöttük ki a betétlapot. Röpködtek a levegőben a százezres tételek, mint lökhárító szerelve, fényezve, motorháztető, fényezve, homloklemez, klímahűtő, stb.
Péntekre kiderült, hogy a casco szerződés szerinti összegen felül nem kell fizetnem (pl. a kocsi korából eredő avulásért).
Most úgy látom, Isten szerint erre a pénzre nincs szükségem. Pedig a világ manapság nem arról szól, hogy akár egyetlen fillért is elvesztegethetne az ember. És akkor eszembe jutott Jenő bácsi egyik dala. Szerintem még nem énekelt senki ennyire egyszerűen a végtelen gondviselésről.
Egy korábbi videóm alá vágtam be, ami a templom tető felújítása előtt készült; más formában most nem tudom megosztani.
2010. november 13., szombat
Bébiétel
- Jenci, szerinted mi ez?
- Sárgaborsó krém leves?
- Nem.
- Akkor répa?
- Az sem.
- Őőőő...
- Na, nem tudod?
- Olyan, mint a bébiétel.
- Aha.
- Megvan! Sütőtök leves :)
Ez a magvas beszélgetés kajakos Ati és énköztem zajlott néhány órával ezelőtt. Aztán volt második is, meg süti, de abból csak csomagoltak, mert jóllaktam a másodikkal. (és így csak max. 1 szeletet tudtam volna enni belőle...)
Ati egyébként meglepett néhány héttel ezelőtt. Hozott egy ajándékot, amit "úgyse' találod ki, mi az" még hogyha elárulja, honnan van, akkor sem.
Amúgy egy túrista ház büféjéből szerválta. És nyomatékosította, hogy tegyem be a kocsiba (melyikbe??) és egyek belőle, mert szomorúan élte meg, hogy a csatos üveges sört, amit Münchenből hozott nekem 2 éve, még mindíg csak nézegetem.
2010. november 10., szerda
Sillye Jenő koncert
Sokan keresitek fel, vagy találtok rá erre az oldalra Sillye Jenő dalai után kutatva. Legalább is a blogger.com statisztikája szerint, mert ilyen is van...
Ez nagyon jó!
Szóval, ha már így van, biztosan tudjátok, hogy 2010. november 13án, szombaton Káposztásmegyeren a templomban lesz Jenő bácsi névnapi koncertje.
Gyere el!! Jó lesz..
2010. november 3., szerda
2010. november 2., kedd
a halottak napja?
Anyukám ebédet küldött egy idős rokonunknak. Mikor ma este mondta, hogy holnapra már nem főzött, viccelődtem, hogy majd akkor viszek neki happy meal menüt. Hogy benyomunk majd egy bigmeket. Piri néni 98 éves, nem valószínű, hogy értékelné és nem azért, mert egy hamburgerrel a kapitalistákat támogatjuk.
Eszembe jutott, hogy egyszer megígértem a mamámnak, hogy elviszem a mekdonálcba. És tényleg komolyan gondoltam. Mamám nem élhette meg.
ha el akarod vinni a mamád egy sajtburgerre, legjobb, ha elviszed holnap, mert sose tudhatod
És itt (megint) benyitott a téma bennem, pedig fél 11 volt. Most jöttem haza a hittanról. Ma van halottak napja. És harmadik nap, hogy azon gondolkozom, hogyan írhatnék erről, hiszen ünnepnapja csak az élőknek lehet. Meg egy csomó egyéb fontos dolognak, de mivel csak 365 ilyen alkalom van egy évben, a halottaknak (önmagukban) már nem maradna hely.
Feri atya azt mondta misén, hogy a tisztítótűzben szenvedőkért imádkozunk. Ez viszont jó, mert aki szenved, hogy megtisztuljon, és a Mennyország felé tart, az eleve nem lehet halott.
Tegnap volt mindenszentek. Nagy ünnep, mert Ők egyenként is óriásit tudnak, de van egy nap, amikor mindannyian együtt ünnepelnek. És ez volt tegnap. Elméletileg, hogy ha a Mennyországban nincs idő, vagyis nem értelmezzük, akkor akár ma is tarthat ünnep. És a halottak napja igen közel esik ehhez az ünnephez, ami ugye tegnap volt. És az jó, ha egy szenvedőnek a szentek öröme segít a megtisztulásban, végső soron a Mennyországba jutni.
ha már kettőnél több bejegyzést olvastál itt, akkor jó eséllyel vagy egy éjszaka, vagy munkaidőben kreált irományt találtál. Egyik időszak sem éppen ideális jót írni, viszont az örök életről meg sem próbálok valami frappánsat kanyarítani. Kanyarítanak a hétköznapok én meg csak lesek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
