az jó

Megtalálni az utad, megtalálni önmagad, megtalálni Istent, vagyis a kapcsolatot Vele, valahol ugyanaz. Vagy legalábbis rokon dolgok. Azért érzem így, mert bármelyik sikerül, határtalan jó érzés tölt el.
Csütörtök reggel egyik barátomat hívták fel a Mária Rádióból zarándoklat közben, amint éppen Medjugorjéba tartott. Még kb 800km.
Pénteken egyik barátommal (volt tanárommal) pincemeggyes palacsintát ettünk és az élet dolgairól beszélgettünk. Kölcsönadta kisfia Verdák c. filmjét, ami szerintem inkább szól a felnőtteknek, legalábbis többet értenek belőle, azt hiszem. Szóval ebben van egy zene.
Tegnap egy másik barátommal találkoztam - véletlenül - aki közel lakik a Hősök teréhez. Elvileg nem szerettem volna lemaradni Rod Stuartról, de legbelül éreztem, hogy szabad vagyok és nem lesz nagy baj, ha nem kapok autogramot a kézfejemre. Szóval bekopogtam az ablakon, ő éppen otthon volt és koncert eleje helyett beszélgettünk. Kötetlenül az élet dolgairól. Micsoda változatosság. És tényleg. Mert mindenkinek mást jelent ez a szó. Két számot szeretnék ide betenni; az egyik újra megérintett, a másik miatt maradtunk még egy kicsit - ezt most nem találom...

És a harmadik (ha még nem tool sokk) a mindenkori kedvencem tőle.

belefér-e

Ati barátomnál vagyok, aki 5 perce sincs, hogy megkérdezte: Jenő, neked a világnézetedbe belefér, hogy egy hétvégén nem csinálsz semmit, csak lazítasz?

Ez nagyon kellett! És talán mondanom sem kell, hogy ez nem világnézet kérdése... Túl bonyolulttá lettem az utóbbi időben és sajnálom, hogy nem látja ország világ, hogy most - talán - vettem az adást.

Köszönöm Ati!

(két Ati barátom van, ő most éppen a vodás Ati)

Rendben

Szójáték..
Szóval Ati barátomék Pannonhalmán jártak, gondolták, kirándulnak egyet, és ha már így van, miért ne éppen arra. Ez úgy derült ki számomra, hogy felugrottam Atihoz, aki megkínált borral. Nem mutatta meg a címkéjét, csak megkérdezte, mit szólok, hogy ízlik. Mondom: jó. Nem vagyok egyébként nagy borszakértő. Erre jött a történet. És a kérdés: miért hsználnak a barátok a rendházban laptopot, meg miért neteznek. Hogy a net tele van bűnös dolgokkal és egy falak mögé vonult elcsendesedést nehéz összeegyeztetni a net mocskával. Egyébként mindenki magából indul ki. Ezt óvoda óta tudom.

De barátom! Te most is éppen netezel. És ez sem szemét - remélem legalábbis! És az 1 Istent kérem, hogy ne is váljon azzá.

És elkezdtünk belemenni, hogy régen így az egyház, manapság úgy az egyház, érékek ide, eltévelyedés oda, stb. Mondtam Atinak, hogy manapság több értéket látok az egyházban, mint régen - pl. középkor. Emberi gyengeség mindíg volt, de ma nagyon világos, nagyon reményteljes és konkrét történsek vannak, ld. lelkiségi mozgalmak (Fokolár, stb) élő karitatív szervezet, oktatás. A régi idők homályba vesznek, csak sztereotípiákból ítélünk, mi, a többség, akiknek nincsenek pontos ismereteink.
És igaz, hogy a következő video készítöje nem Bencés, de valamikor pap lesz és hál' Istennek, hogy netezik néha! (a zeneválasztás pedig külön szuper!)

Hodász András az illető, hatalmas meghívással a szívében, mikor hallgattam, kellett egy hegesztőmaszk, hogy fel ne perzseljen a Fény...de nem volt... és ez jó.

Ha már lúd: Fejes Csabi és Emánuel. Mindkettejükkel továbbmentünk a beszélgetésben azon a ponton, ahol még nyom nélkül el lehetett volna felejteni az egészet. Csabival 2007-ben a kicsik hittanos táborában a kondér felett - főzés és nem evés közben - beszélgettünk a meghívásainkról. Pengeéles és kristálytiszta gondolatok voltak. Emánuel pedig olyan dolgokat mesélt - átélt - derűvel az arcán, amiktől én egyből meghasaltam volna. Köszönöm srácok és itt jelzem a közeljövő reményt kereső hívő lelkeinek, hogy nem kell sokáig várni.

És ha ők rendben vannak és én meg egyszer családban leszek, akkor az is rendben lesz, úgy érzem! :-)

Pünkösd

Van itt azért néhány dolog, amit időközben szerettem volna felírni, csak valahogy nem tudtam.
pl. hogy Pünkösd hétfőn Máriaremetén voltunk négyen családiasan. A KALÁSZ sátornál egy hölgy vízben kinyíló papír tavirózsákat hozott, amikben Igék voltak a Bibliából. Millió ilyet láttam már - gondoltam magamban - de leesett az állam, amikor az enyém után a többiekét is elolvastam. Mind a négyünknek személyes mondaivalója volt. Mikor kérdeztük, hogy hát ezt mégis hogy, a hölgy annyit mondott: imádkoztam éretek...

Itt találkoztunk néhány szemináriumban tanuló kispap növendékkel is, akik közül néhányat régebbről ismerek. Jót beszélgettünk és megint rájöttem, hogy nem tudom felfogni a meghívásukat erre az életre. Nem érem föl se ésszel, se szívvel.

lenni, vagy nem lenni

...ez itt a kérdés.
Április közepe óta újra Pesten vagyok, aminek egyébként nagyon örülök! Ezáltal a blog eredeti rendeltetése is elveszett.
Ha eddig olvastál és anyázol, hogy mostanában (kb. egy hónapja) nincs több bejegyzés, kérlek, írj egy levelet a címere: harnos.jenci@gmail.com
Érdekel a véleményed!


Üdv,
Jenci