2009. november 29., vasárnap

Sillye Jenő bácsi dalai

Elhoztam otthonról az összes Jenő CD-t. Úgy vagyok a dalaival, hogy segítenek Istenre figyelni. Sok dala szól a Szentlélekről, Ő pedig olyan, hogy jön, ha hívjuk, úgyhogy nem röstelltem, gondolhatod. Van egy rész, amit az úton tanultam meg. Borka Zsolt ráéneklése a Békesség leygen velünk című dalban.

"Oly rég várlak Téged,
Mutasd a fényed,
Végtelen úton járok
Nyomodban én.

Rég arra vágyom,
Hogy rám találjon
Szíved a csönd tengerén"

Ma lementem sétálni Káposztás körül, ahogy szoktam már egy jó idje és ezt énekelgettem.
Szóval hallgattam a dalait és énekeltem is hangosan, mert úgy jó igazán. Nem hallja senki, csak Isten. Van egy dala, a "Nem múlik el". Jenő bácsi a szerelemről énekel benne, az igazi szerelemről, ami nem csak egy ellobbanó szalmaláng. Hallgattam, és azt gondoltam, hogy már nem is tudom, mit jelent a szerelem. Az élet megcáfolta, amit eddig hittem róla. Ő pedig egy nehéz, de mély dologról énekel, amiből boldogság fakad. Gondoltam, nem elég csak elméletben jónak lenni, és Jenő bácsi nem csak elméletben jó. Mai napig szereti a feleségét, akinek saját bevallása szerint rengeteget köszönhet. Ezt a szeretetet te is láthatod rajtuk, ha látod őket sétálni, mikor az unokáikhoz mennek. Eszembe jutott, hogy Jézussal is valami ilyesmi volt a helyzet. Azért kellett, hogy a világba jöjjön, hogy Isten ne csak elmélet maradhasson. Jézusban vált gyakorlattá Isten. Nem azért, mert különben ne lett volna igaz, hanem mert az ember nem fogta volna fel, ha nem válik ilyen konkréttá. Jézus Isten szeretetének a jele lett a világban, az Ő saját szeretetével, ahogy meghalt értünk.
Már említettem, hogy sokat jelentenek nekem ezek a dalok lassan tíz éve, és mindíg újak, ahogy hallgatom, mert maga Isten mindíg új egy-egy pillanatban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése