A semmiről szól..

Ez a bejegyzés arról szól, hogy sehogyse' érzem magam. Ha véletlenül olvasod, esetleg felmerülhet a kérdés, hogy miért írok a semmiről?! Mert azt hiszem, olyan nincs, hogy ne legyen sehogy, valamit elrontottam, talán elvesztettem valamelyik pillanatot a sok, egymást követő közül. Olyan már nem egyszer volt, hogy kiüresedtem egy hosszabb jól-lét után, de most gyakorlatilag ki sem üresedtem. Nem csak az a gond (sőt, alapvetően nem az..) hogy néhány dolog nem úgy alakul, ahogy elképzeltem. Ilyeneket már sokszor megéltem, különböző mélységekben. Már el tudom fogadni, ha nehezen is. De most egyszerűen nem látok tovább az orromnál, nincs következő lépés, nincs alapvető biztonság érzet, szinte nincs SEMMI. Pedig tudom, hogy az Isten, aki olyan hűségesen ott van mindenkivel/mindenkiben, itt van velem is. Azt a pillanatot hagytam ki, amelyikben ezt felismertem volna.
Ha Te jól vagy most, kérlek, gondolj rám, ha pedig nem vagy jól, tudd, hogy valaki - én - együtt keresi Veled mindennek a közepét, a lényeget: a Jóistent.