Picit még a papírokról

Az volt a gond az egésszel, hogy nem mentünk be a tiranai vámudvarra felbontani a vámzárat. Az igazság az, hogy nem tudjuk még most sem, mit kellett volna tennünk, de azt mondták, be kell mennünk. Ha így teszünk, nem végzünk a standdal a szerda reggeli kezdésre. Az oké, hogy kipakoltunk, kiállítottunk, de hogy lesz rendben a dolog hazafelé? A többi magyar kiállító cég, sőt, már a Vásár igazgatóságon is tudták, hogy gondunk van. Kerítettek egy spedíciós szakembert, aki adott néhány tanácsot, kinek mit mondjunk, hova milyen papírokat adjunk be. Figyeltem minden részletre, mert tudtam, hogy a saját bőrömet viszem a vásárra, ha valami nem oké. Sok okosat hallottam aznap, de semmi nem adott akkora nyugalmat, mint amikor anyukám azt mondta a telefonban, hogy minden rendben lesz. Nem nyugtatgatás volt, hanem nyugalom a hangjában. Minden rendben lesz. El kellett hinnem, bár fogalmam se' volt, mégis hogyan?!