Ati

Ati barátomnak teljesült egy kívánsága. Hétfőn felhívott, beszéltünk, megjöttek gyurival egy németországi marathonról, mondom, én meg megjöttem Pestről. Sirály. Mondja, hogy találkozni kéne valamikor. Mondom, az albán út után, akkor már lesz is miről mesélni. (Egyébként ebből látszik, mennyire hajlamos vagyok csak magamra gondolni) Hát, aszt mondja, legyen inkább előtte. Mondom, nem nagyon fog menni. Erre a hét közepén kiderült, pénteken mennem kell egy munka miatt Monorra. Mivel korán kezdek, inkább feljövök előző este. Szüleim színházban voltak, gondoltam az üres lakásban nem húzom az időt, lényeg, hogy Atinál aludtam, onnan indultam reggel. Csütörtök este Gyuri is ott volt, beszélgettünk, mint régen. Valami csoda folytán Monorról nem kellett rohannom, még volt időm beugrani visszafelé. Ati megbetegedett, nem ment dolgozni. Ha megtennéd, hogy gondolsz Rá egy percre, lehet, hogy segít!
Jó volt látni, hogy teljesült egy kívánsága, ráadásul duplán, része lettem ennek és szuper volt az egész!
Jobbulást Ati!