2009. november 19., csütörtök

Az én spenótlevelem

Ne csodálkozz, ha nem érted a címet.. Két hittanos Testvéremnek volt nagyon szép tapasztalata arról, hogy mennyire szeret a Jóisten és ezt éppen néhány spenótlevéllel mutatta meg nekik. Ilyen velem is volt már és biztos vagyok benne, hogy Veled is megesett már hasonló. Ezek azok a történetek, amiket kíváncsian hallgattam alapozós hittanosként, hogy "persze, neki mekkora mázlija van", de idővel rájöttem, engem is PONT ANNYIRA szeret, mint bárkit. Neki egyformák vagyunk. És ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, főleg, amikor valami fájdalom ér és emiatt sötéten látom a világot.
Szóval, raktáros Csabi kollégámmal rakjuk össze az utánfutót, mert holnap viszem Pestre vámoltatni. Ahogy lenni szokott, az apróságok, csavarok, apró konzolok valahova elkeveredtek. Ezek speciális cuccok, külön lettek legyártatva, nincs idő pótolni. Nem arról van szó, hogy szerencsénk volt, hogy meglettek, ahnem ez a srác úgy 'mondott igent' a keresgélésre, hogy meglepődtem. Keresed a cuccot és nem hiszed el, de tényleg megvannak a végén. Csak a sokadik pillanatban is el kell hinni, hogy meglesznek. Többről szólt ez a tapasztalat nekem, mint egy marék csavar.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése