A presevoi spedíció

A macedón-szerb határon meglepően normálisak voltak a határőrök és a vámosok mindkét oldalon. Meg kellett tapasztalnom, hogy ilyen is van, hogy egy szerb vámos rendes és azt mondja a dolga végeztével, hogy have a nice day. Hát neked is barátom, ha rajtam múlik úgy lesz.
Ezután következett a szerb tranzit nyomtatvány igénylése. Ezt a dokumentumot civil vállalkozók kis konténer irodáiban lehet igényelni. Tulajdonképpen egymás konkurenciái, versengenek, hogy őket válassák a sofőrök. Úgy könnyítenek a saját helyzetükön, hogy kitépik a papírokat a kezedből. Olyan összegeket mondanak rá, hogy azt hiszed, ezek jogos árak, közben pedig hasalják, szinte semmi költségük nincs rajta, a többi pedig haszon. Az a módszer, hogy hárman adogatják egymás kezébe a szállítólevelet, nézegetik, hümmögnek, a számológépet nyomkodják, meg ilyenek. Kinyögi az illető, hogy 152 euro. Mondom, too much. Fáradt voltam, egyedül elég kiszolgáltatott hármukkal szemben, próbáltam keménynek látszani, de valahogy túl jól sikerült a válasz. Megkérdezték, akkor mennyi? Mondtam, Horgosnál (ami Röszke túl oldala) ötvenért megcsinálták idefelé. Ez nem volt igaz, mert száz euroba került, csak Tiranában megtudtuk, hogy a rutinosak 30-nál nem fizetnek többet. Megkérdezte, melyik iroda volt az? Mondom, nem emlékszem, amúgy is csak egy volt nyitva. Még jó, hogy nem tudtam, fel akarta hívni.. Eltűntek a papírokkal, én meg ott maradtam. Elkezdődött egy nem túl kellemes 2 óra, ami alatt kb. fogalmam sem volt, hogy mi lesz?
Végül jön az illető a papírokkal, mondja, hogy 70 euro, mondom, látod barátom, legközelebb is téged foglak keresni. Ezt nem kellett volna, mert fogta magát és megint eltűnt. Gondoltam, mi rosszat mondtam?? Rövidesen egy kis céges kártyával jött vissza, amin kis kockák voltak az áthaladás bejegyzésére, és az ötödikbe gyorsan beírta, hogy GRÁTISZ. Mondom, ilyen nincs.