Ipolytölgyes

Megfogadtam, hogy ha szombat délig hazaérek, a többiek után megyek Ipolytölgyesre a Szent erzsébet Otthonba, ahol sérült gyerekeket és felnőtteket ápolnak. (Egy órát késtem, de a vicc az, hogy tényleg délben akasztottam le az utánfutót Budaörsön és hivatalosan az számít.) Szóval van itt egy kis kápolna, ahol szerettem volna hálát adni a Jóistennek a megérkezésemért. Mikor megérkeztem, a többiek nagyon örültek nekem. Azt mondták, jó egyben látni! Én is örültem. Sokat beszélgettünk, e-miatt nagyon kevés időt töltöttem a kápolnában, de amire kellett, arra elég volt. Hálát adni. Csatlakoztam a beszélgetéshez, amivel zárták a napjukat és érdekes élmény volt hallani őket. Akik először voltak, azok is azt mondták, kézzelfogható volt Isten jelenléte. Azt mondja ezekre az emberekre a világ, hogy sérültek, de ők hisznek Istenben, érzik Őt, kérdezem én, ki a sérült??