Amikor a Mikulás versenyautóval érkezik

Két hete Mikulás rallyn voltunk Gyurival. Jó volt. Azért is, mert már régen nem voltunk, másrészt pedig úgy töltöttünk együtt egy egész napot, hogy kicsit sem dolgoztunk. Másik, hogy ő vezetett oda-vissza, ami önmagában is egy élmény volt!

Kicsit túlvállalt a Seat..

... ez lett belőle.

És nem csak egy legény van talpon a vidéken :)




Jön a segítség, mert ez egy ilyen sport.





A nap leglátványosabb húzásait a kis Ford produkálta.





Rally-front az I. Golfon :)




A legszebb zsigulis ugrás volt. (Fotó: sunnyfoto.hu)

Ez a nap már nem számít bele a Bajnokságba, mégis odatették a csapaatok. És megvolt, amit már régóta hiányoltunk a srácokkal: látványos kanyarvételek, igazából nekieresztett ugratások. Meg nem is volt annyira hideg. Volt olyan év, amikor vékony cípőben mentem és este fél órán keresztül olvasztottam ki a lábam a melegvízben.

Tudnám, miért

Amióta kapok bérletet a cégtől, sokat utazom metrón, meg buszon. A héten egyik nap felszállt két idős ember. Egy néni, meg egy bácsi. Mint később láttam, nem együtt utaztak. Alig hinné az ember, de mindkettejüknek azonnal átadták a helyet az ott ülők.


A néni szimplán nem fogadta el és úgy szorította a korlátot, mintha kolbászt töltene. A bácsi kicsit cifrább volt. Megfogta a srác kabátját, mikor éppen felállt volna és rángatta vissza, hogy üljön le. A gyerek se hagyta magát, két megálló múlva a bácsi már ült is a helyén.

Sok ilyen élményem volt már nekem is. És ennek ellenére máig felállok, hogy átadjam a helyem. Volt már olyan, hogy megkérdeztem, hogy tessék mondani, akkor miért mondogatják, hogy bezzeg a mai fiatalok?

Arról, hogy miért nem írtam rég

Egyszer eljutsz egy pontra, amikor olyasmik történnek veled, ill. benned, hogy az már nem tartozik a külvilágra. Főleg, hogy tudod - vagyis nem is tudod - hol és milyen szerver parkokban őrzik az adataidat, mondataidat, gondolataidat.

Van, aki ilyenkor indít egy zárt blogot, és van, aki egyszerűen csak nem ír.
Kaptam egyszer egy könyvet ajándékba. Egy amerikai lelkész (tehát családos ember) írt arról, milyennek kell lennie egy férfinak, hogy a családja, meg az egész társadalom számíthasson rá.
"Oszlop" - ez a szó hangzott el még valahol az elején és ez maradt meg bennem.

A most bennem megélt dolgok alapján jelenleg nem tekintem magam ilyen oszlopnak. Max egy karónak, amit a paradicsom palánta mellé szúrnak.
Szóval, amíg nem erősödök meg újra belül, nem írok olyan dolgokról.

Adomány

Egy néninél voltam vasárnap délelőtt, aki ruhákat ajánlott fel a Karitásznak. Tudtam, hogy elhunyt a férje és azt is, hogy télikabát, meg zakók is lesznek, nem szabad hagyni, hogy összegyűrődjenek.

Egy feszélyezett negyedórás kanyarra készültem; még előtte fel is hívtam, hogy ne ijedjen meg attól, hogy esetleg idegen csönget. Nyitott ajtó várt, köszöntem és megláttam a kutyáját is. Egy veterán telt tacskó csoszogott a kövön komótosan. Kérdeztem, nem harap? "Áá, ez, még ugatni se szokott.."

Nézem az összekészített ruhákat, mindegyik behajtogatva papírtáskákba. Miközben megmutatta őket és láttam, szinte új mind, gyakorlatilag összehajtogatta őket mégegyszer.
Amikor a zakókat, öltönyöket rendezgettük másik vállfára, hogy szállítható legyen, láttam, ahogy készítgeti össze őket és nem bírtam megállni, hogy meg ne kérdezzem, nem fakad-e sírva az üres szekrény láttán?
Azt mondta, nem a ruhái tartják őt meg számára. Ő belül őrzi az emlékeket.

Mekkora nagy titok ez!! A néni tudja.. Tudja, mit jelent kapcsolatban maradni valakivel, aki már nem a másik szobában ül a fotelban, vagy betegen nyomja az ágyat, hanem nálunk bármelyikünknél friatalabban, ragyogó tekintettel néz ránk a Mennyországból, közbenjár minden lépésünkért. (Nem mennék bele a tisztítótűz teológiai mélységeibe, mert nem ismerem ezeket, én úgy látom, a halál után az örök élet vár ránk és a Mennyország időtlen, idő nélküli távlatából ez akár lehet a jelen pillanatban is)

Többször fordultam a lifttel, le a kocsihoz. Amikor végül elköszöntünk, lejöttem az utcára, vissza a világba, még integetett a néni az erkélyről.

Mentők

Múlt hétvégén találtam itthon egy borítékot. Az Országos Mentőszolgálat alapítványa küldte, így Karácsony közeledtével. Mivel eddig egyikünknek se volt hozzájuk túl sok köze, nagyjából kitaláltam, miről szólhat.

Itt tartunk, pedig az életünket köszönhetjük nekik nap mint nap. Ők nem kérdezik, hogy ugyan, tényleg annyira rosszul vagy, esetleg kicsit sokat ittál, nem vagy beszámítható és egy marha nagy maflást kapunk, amikor kiszállunk a mentőautóból, vagy amikor picit fáj, ha beadunk egy szurit..

Legfeljebb csak a bajszuk alatt morognak, ha valaki után ki kell takarítani az egész kocsit, miután bekoszolta, vagy telehányta.


Hogy nevettünk az öregen, aki a mentősofőrt alakította a szomszédokban és időnként a kávé mellé leküldött egy kis töményet. Pedig sokan közülük máshogy nem bírják az állandó nyomást.

Mindenki felkapja a fejét, amikor véletlenül egy mentőautó szenved el, vagy nagy ritkán okoz egy közlekedési balesetet, pedig mennyire eltörpülnek ezek ahhoz képest, amennyien utcán vannak ők.

És senki nem figyel oda rájuk, amikor házasságok, családok mennek tönkre, mert nem tudnak választani, vagynem jól választanak hívatás és hívatás között.

Ezek jártak a fejemben a napokban, és elhatároztam, hogy keresek egy képet a neten a régi, jó öreg Nizzákról, amik gyerekkoromban szolgáltak. Egy ilyen autó gyakran állt Kaposváron a Fekete István utcában.

Tegnap találtam ezt a képet, ma pedig láttam egy IGAZIT ÉLŐBEN a Rakparton. Talán éppen ezt...

1 kisbabáért

Imádkozom egy kisbabáért, aki nemrég született és életveszélyes állapotban van.

Jöttem haza...

... hittanról és nagyon fáztam. Az autókra már ráfagyott a pára. Fehér deres köpeny borítja őket az utcán. Nem volt rajtam pulóver, csak a kabát; meg a sál kivételesen.
Hetek óta foglalkoztatnak a Lehel téri hajléktalanok, de megkockáztatom: akit ma kitiltanak egy zárt (meleg) helyről, azt abban a pillanatban halálraítélték.

Nem tudom, miért nem tisztálkodnak legalább néha (elvileg a szállókon lévő tetvek miatt, meg azért, mert amíg fürdik, mások ellopják a cuccait), de ne most kelljen megtanulniuk az öngondoskodást. Hiszen közülünk is kevésnek megy a dolog. De van hová hazamennünk.

Egyre inkább...

... foglalkoztatnak/bántanak/zavarnak/érdekelnek/mozgatnak dolgok körülöttem, meg a hírekben.

Nekem kimaradt az a megszokott kép az életemből, hogy lefekvés után az éjjeli lámpa fényénél még elolvasok néhány oldalt egy szépirodalmi műből, vagy bármilyen könyvből. És nem azért, mert nincs éjjelilámpám. Hanem, mert addig vagyok ébren (talpon), ameddig bírok, utána meg ott dőlők el, ahol éppen vagyok.

Tegnap elolvastam néhány oldalt egy könyvből, ami felzaklatott. Emberekről szól, társadalmakról, empátiáról, annak hiányáról, kisemmizésről, dolgok magasról leszxrásáról és hasonlók. Olyan dolgokról, amiket nem szeretnék igaznak hinni, mert én nem ilyen értékrend szerint nőttem bele a világba, de végignézve úgy tűnik, mégis igazak az ott leírtak.

A címét nem írom ide, mert nem akarom, hogy Neked ez fontosabb legyen most hirtelen, mint amennyire amúgy fontos. Jobban örülnék, ha az, amit Te olvasol, csupa vidámságról szól..

Nem tudok elmenni dolgok mellett, mintha mi se történt volna, de tenni se sokat tudok..
Sokat gondolkozom azon, mit tehetnék. És amikor teszek is, azon, vajon ez a jó?

gyorskaja

A héten találkoztam a metrón egy középiskolai osztálytársammal, aki egy gyorsétterem láncnál dolgozik. Érettségi után egy étteremben dolgozott és nem volt valami nagy imidzse, úgy emlékszem. Most beszélgettem vele, mesélt néhány dolgot, főleg azt, hogy hajt, mint állat. És vitte valamire. Jó volt találkozni, beszélgetni!

Lehel

A cím arra utal, hogy baromi hidegek vannak mostanában..

A Lehel téri aluljáróban mindig van valaki, aki éhes. Ha éppen a rendőrök, vagy a Menhelyesek kirakták a hajléktalanokat, akkor én. Megyek a piacra a csirkéshez, vagy a palacsintásnénihez.

Ma vittem egy kicsi kakaóskalácsot, amit egy kedves néninek szántam, akit eddig még csak mosolyogni láttam, ha kapott valamit és sose követelőzött.

De nem volt ott a néni. Volt viszont 3 nem éppen ápolt bácsi, akiket igazoltattak a rendőrök. Állok ott, a kezemben a kaláccsal és a szélső ember kezébe nyomom, akit reméltem, hogy kívül esik a rendőr tekintetén. Nem esett kívül..

A kalácsot már fogta a bácsi, a rendőr rámnézett én meg kérdeztem, hogy ezt odaadhatom neki, mintha hülye lennék és nem tudnám, hogy egy éhes embernek csak adhatok egy falat ételt.
Azt mondta, oda és leírhatatlan pozitív tekintete volt. Örültem.

Mint a metrón

November 6-án az alábbi Evangéliumot Kaposváron hallottam. Ott voltam misén, ahol barátaink esküdtek majd 17 éve.

2011. november 6. – Évközi 32. vasárnap

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
„Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt
válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony
mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem
ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Egy "új" templomban mindig jobban figyelek, mert minden új: a környezet, az emberek, a pap, szóval minden. Hazafelé eszembejutott, hogy valami hasonló a lényeg a metrón is, amikor bemondják, hogy "Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak." Csak itt valahogy nagyobb a tét.

Érdekes, hogy mindenki szerint Jézus a vőlegény. De hogy tudna elkésni Jézus bárhonnan is?

Egyébként összefogás eredménye volt, hogy ott tudtam lenni. Nem voltam netközelben, de innen van az infó: országos miseidőpontok.

Jenő bácsi

Megosztom most Jenő bácsi fb profilját, itt tájékozódhattok mindig.
Tehát: Sillye Jenő bácsi a facebook-on.

fel nőtt

Tegnap kirándulni voltunk a Közösséggel. A Rám-szakadékban az egyik kissrác bokáig sáros lett, mire anyukája teljesen kiakadt. A gyerek annyit mondott, olyan, mint egy kalandtúra. Hazafelé a villamosmegállóban a gyerekek kergetőztek. Ugyanez a kisgyerek kicsit nagyobb ívben menekült a többiek elől és majdnem kiszaladt a villamos sínre. Ott álltam és csak annyit mondtam ijedtemben, hogy HÉÉ!

Széles és mély szakadék tátong immár a gyermek és a felnőtt lét között. Időről időre próbálok hidat verni a két part között.

20 deka liszt

Biztosan sok recept kezdődik így. De ma máshogy van.

Ma 200 éves Liszt Ferenc.

ma délelőtt

Itthon voltam, elmaradt egy kirándulás, amit a fiúkkal terveztünk.
Regeli közben elkeseredtem, hogy a Bakony sajt se magyar, hanem cseh termék. Volt egy jó kis beszélgetés Nemcsák Károllyal, aki 2 hónapja igazgatja a József Attila Színházat. Én még a Szomszédok Ferijeként ismertem időszámításunk előttről, meg azt tudtam, hogy elég jól focizik. Tök jó volt hallani, mennyire nem ragadták el a riporter kissé provokatívkérdései, amelyek napjainkban már a kultúra, a színház világában is szokássá váltak. Egyik kérdésében ezt meg is jegyezte a riporter, meglepődött.

Törőcsik Mariról olvastam egy rövid beszélgetést az újságban, ill. hallgattam a Rádiókabarét is. Látom, mennyire tehetséges az új generáció, de egyszerűen elkeserítő, mennyire nyomatják ők is a házastársas poénokat. Néhány éve azt gondoltam, ezek a sárkány anyósos, kibírhatatlan feleséges, hűtlen férjes poénok kikopnak majd. Egyelőre nem úgy tűnik sajnos. Pedig a rádiót sokan hallgatják. Milyen jó lenne elmondani nekik, hogy jó lenne jó kapcsolatot ápolni az anyósoddal, ha másért nem (hiszen nem biztos, hogy azonnal szimpatikus is), hát azért, mert ő a gyereked nagymamája. És egy gyereknek fontosak a nagyszülők.

Beszélgettünk a Szüleimmel, szóba került Apukám sok évvel ezelőtti autóbalesete, ahol centiken múlt egyrészt a lába, másrészt az élete. Érdekes volt belegondolnom, hogy az, ami idelenn néhány centi, az maga a Végtelen. Mennyire jó, hogy ez így van!

hajjaj

Szakadék tátong. Nyílik az olló. Ilyenek jutnak eszembe, amikor arra gondolok, hogy vannak (normális) emberek, akik sose játszanak már, miután felnőttek lettek.

Vannak FELNŐTTEKNEK szóló lego blogok. Egyet olvasok közülük én is. És írtam is korábban a kutatásomról, amit senki se értett, pedig tök egyszerű: vagyok én, nem érdekel, hány éves vagyok, felfedezem a kutatás tárgyát képező (új) betonkeverőt (hiszen volt egy eredeti régi is), megszerzem (barátom, Ati segítségével, aki a közelmúltban társaságban sem átallott égetni a történet körülményeivel), míg végül rájövök, hogy játszani (is) csak együtt jó.

És rájöttek Atiék is, legutóbb pedig Gyuri. Ez kééész.. Mikor megyünk és kezdjük tologatni ezeket a gépeket a szőnyegen?

Már van egy hónapja is, amikor Atival beszéltünk telefonon és ki kellett volna találnom, hogy a 8052 mit takar. Ennyi: 8052. Nem találtam ki rögtön, de kinyomoztam (itt a neten..), hát erről van szó:

Sillye Jenő

Ismét Sillye Jenő és Barátai koncert lesz Káposztásmegyeren.
2011 november 12-én Csipkebokor címmel zenélnek nekünk, akik eljövünk megnézni, meghallgatni Őket és hálát adni Istennek mindazért, amiért még ma is azt mondom: Szép a világ!



És hogy találsz ide:


Nagyobb térképre váltás

Eddig a hír..

Természetesen ezer másik helyen is megtalálható a plakát, de Jenő bácsi az, akinek a blog látogatóinak több, mint a felét köszönhetem, hiszen korábban is írtam róla és koncertjeire, CD-ire sokan kerestek rá itt az interneten.

Isten éltessen Jenő bácsi!!

hol megy, hol nem

Valamikor úgy érzem, nehezebben megy és egyszer csak könnyebb lesz.
Amikor meg mennek a dolgok és kezdeném megszokni, hirtelen beüt valami.

Ezt most alapból a munkára értem, de sokszor megfigyeltem már.
Még nem sokat gondolkoztam az okán, de valami olyasmit sejtek, hogy attól függ, rágörcsölök-e.

talált pénz

Ma reggel a rádióban arról beszélgettek, hogy ki mit tenne, ha sok pénzt találna az utcán. Annak apropóján, hogy egy ember a kocsija tetején hagyta az adásvételből kapott összeget. Háromból csak

1

ember volt, aki azt mondta, hogy nem futna el gyorsan vele. Te mit tennél?


Amikor Németországban voltam gyakorlaton, egy barátommal egy pad mellett találtunk sok eurot, amikor mászkáltunk a belvárosban. Megszámoltuk, emlékeim szerint több, mint 50 euro volt. Nem hagytuk ott, hanem fogtuk és beültünk vele egy sörözőbe. Az ablakból néztük, hogy esetleg visszajön-e valaki keresni. Majdnem 2 órát ültünk ott és figyeltünk. Közben eszünkbejutott, hogy esetleg valaki szórakozott és ő figyel minket. Végül odaadtam neki az egészet, mert ő csak tanult és nem volt gyakhelye (értsd: fizetése).

De több százezer forintot?! Felmerült a rádióban az is, hogy esetleg hitelt akart valaki törleszteni ebből az összegből.

másik szemüvegen keresztül

Ma voltam szemészeti szűrővizsgálaton és kiedrült, hogy feles a szemem.
Lehet, hogy szemüveges leszek.

Egyébként október a látás hónapja, állítólag. A rádióban hallottam.

apró jel

A napokban kaptam ezt a videót.


a néni fiától..

Nem ismertem. Munkaidő végén, a nap végén megnéztem és úgy éreztem, ismerem Őt. Vagyis nem is Őt, hanem amiről beszél, Akiről tanúságot tesz. Akiben hisz, Akire az életét bízta. Rám tört valami késztetés, hogy a fiának a gmailen magyarázzak a jelen pillanatról, az örök szeretetről, amit a srác már úgyis tud.. Mennyien vagyunk, akiket 1el többen szeretnek Odaföntről.

Istenem, milyen jó, hogy vannak Ők, hogy nem veszed el tőlünk Őket. Hogy szereted Őket és segíted Őket szeretni minket.

Ha azt hinném, messze Vagy, ha azt gondolnám, messze vannak Ők, esélyem se lenne életben maradni. De itt szeretsz köztünk, bennünk. Velük

még2kép

Megláttam ezt a két fényképet.




Mindkettő szép, nekem mindkettő más. Neked melyik tetszik jobban?

Elképzelem

Gyuriék evezős túrán jártak. Amikor találkoztunk, megnézegettük a fényképeket.
Amikor megláttam ezt a képet, nagyon tetszett!


Ezek a képek nem tudják visszaadni azt a pillanatot. Mi késztette rá, hogy exponáljon? éppen akkor.. Ezek a kis képpontok képtelenek sugározni az ébredő tó hatalmas erejét. Mert erős. Hiába nyugszik, ahogy elterül, nagyon erős. Mindent tud a természetről.
Felkel a Nap, beindul az élet és ez az elmúló pillanat talán sosem ismétlődik meg.

A másik képet két majd' egyforma közül választottam. Ugyanott állt, amikor készültek, ugyanaz a töltés, a fák, mégis inkább ez volt, amelyik megszólított.


Ha hiszed, ha nem, ezek a képen még szarvasok is vannak. Lehet, hogy kinevetsz, de a valóságban tényleg..
A hajnal hangulata, amikor az éjjel már visszavonhatatlanul tovaszállt, normális ember még alszik ilyenkor, de a szarvasok ugye.. És a töltés, ami a hátán hordott már ki tdja mi mindent. Ezen a képen köszönnek a fák. Egymásnak köszönnek, de talán te is hallhatod, ha nagyon figyelsz.

kérek egy százast

Játszunk egy játékot, mit szólsz? Figyi, te elmész a teszkóba vásárolni, viszel egy kocsit is, mert a kiskosárba úgyse fér bele, amit veszel. Én már akkor odamegyek hozzád, amikor még ki se szálltál az autóból és artikulálatlanul kérdezek valamit. Mikor kijössz, véletlenül megint találkozunk, én éppen két másik barátommal arról beszélgetek, kit mikor raboltak ki. Kicsit ittasak vagyunk, de amúgy életerősek, szóval te nem igazán érted, miért éppen ott múlatjuk az időt ahelyett, hogy dolgoznánk valahol. De ez most nem lényeges. Még ki se pakoltál a kocsiból, én már oda állok és nézlek. Barátaim 2 lépésre mögöttem. Mikor végeztél, megkérdezem, hogy oda'dod a kocsit (értsd: a százast) mire te nem mondod ki, amit közben gondolsz, nem megyünk bele abba se, miért nem dolgozom, pedig tudnék azt is én pedig cserébe nem kérdezem, honnan van neked az a százas; mert esetleg az is lehet, hogy találtad..

Ahogy korábban mondtam, írtam, bennem ezek a dolgok mostanában nem egyszerű gondolatokat szülnek.

Ati, köszönöm az előző kommented, sokat jelent!

wow

Ma reggel felfedeztem, hogy a fánkos néninél van palacsinta is a Lehelen. Nem vettem, mert volt otthon hétvégén, de tök jó!!

ezt nem értem

Elbuktam karitászból..
Tegnap este bejött a misére egy szerencsétlen hajléktalan ember. A végén pénzt kért vonatjegyre. Mutatott egy papírt, ami állítólagos betegségét volt hivatott igazolni, ill. hivatkozott egy 300 km-re lévő rehab otthonra, ahová szerdáig el kell jutnia. Mondtam neki, hogy másnap reggel menjen be a karitász helyiségünkbe (elég jól szervezett karitász tevékenység folyik Káposztásmegyeren) és ott kérjen segítséget.

Mondta, hogy ruhát kapott, de pénzt nem. Akkor én sem akartam pénzt adni. Elindultam haza és a következő sarokról visszafordulva kezdtem egy papírbankót keresgélni, hogy azt mégis odaadom neki. Mire visszaértem, addigra eltűnt, már sehol nem láttam.

Marika mondta egyszer, hogy nem azért fordul hozzám, hogy elítéljem azért, mert esetleg italt vesz a pénzen, hanem hogy segítsek neki. Próbáljak valódi segítséget adni neki.
Természetesen megállapítottam magamban, hogy biztosan ivott és száz, hogy az a pénz nem lesz meg szerdáig..

DEHÁT AKKOR IS!

Mi lesz így a köztünk lévő Mennyországgal, ha még segíteni se tudok valakin?!

(Ez nem hatásvadász költői kérdés, hanem valami, ami tegnap este megrázott és újra elgondolkoztatott)

ezek a srácok nem viccelnek

Az egészet azzal kezdeném, hogy MOC. My Own Creation a lego világában, ha beírod a keresőbe, mikkió képet találhatsz (többnyire) tényleg abszolút igényes építményekből.

Illetve, hogy pontos legyek, a LEGO saját készletei között is voltak élethű(bb) darabok, ez most a non plus ultra.
Egyszerűen annyira odavág, hogy teljesen kész..

(Asszem, ez az, amire a mai tizenévesek már más szavakat használnak, de mindegy.)

Eleve ott kezdődik, hogy az igazi T1 formája olyan eredeti és tökéletes; nem csoda, hogy mindenkit megichlet a garázsban és a gyerekszobában is.

Sikerült jó nagy körítést tenni a téma mellé egy kis álbakival a LEGO saját You tube csatornáján, amiről a már korábban idézett kockagyár blog augusztusban be is számolt.

Meglátjuk.

A "kutatásról" meg annyit, hogy ez a T1 kemping busz olyan, mint egy jó növényvédőszer, vagy sampon. A gyökerektől hat.

újra

Kedves Olvasó!

Ha egyáltalán még van valaki, aki ellátogat ide..
Az, hogy egy blog nem bővül, még nem jelenti azt, hogy nem történik semmi. Sőt..
Általában történik.

2 hete például egy - sajnos - valódi autós üldözésnek voltam részese. Egy viszonylag alacsony ingerküszöbbel rendelkező autós társam vélt, vagy valós sérelme miatt csikorgó kerekekkel fordult utánam és kb. 5-6 percen keresztül üldözött. Ez az idő esetleg kevésnek tűnhet egy normális ember számára (számodra), de hidd el, benne lenni elég sok.

Folyamatosan le akart szorítani, ill. elém vágni. Nekem 2 dolog számított közben, időnként nem tudtam, melyik volt fontosabb: ne derüljön ki, hogy mit szeretne mondani, a másik, hogy közben ne sérüljön meg senki. Ez sajnos nem vicc. Engem nem úgy neveltek a Szüleim, hogy kérdezés előtt üssek, viszont mit mondok a főnökömnek, ha bevert pofával állítok be dolgozni.

Előző hétvégén pedig Öcsém 30. születésnapja volt. Nem ünnepeltünk látványosan, nem csináltunk úgy, mintha, viszont szép volt! Voltunk misén, amire Unokaöcsém és Laci legjobb barátja és Anyu unokatesója is eljött, ill. azok is velünk voltak, akik nem jöttek el. Na, ez a szép!! És otthon volt palacsinta.

Egyre kevesebbszer esik meg, hogy beszélek róla. Nem annyira keresem az alkalmakat és nam annyira adódnak. Sokszor úgy érzem, hogy a világ nehezen fogadja be ezt a fajta kapcsolatot. Nem, nem azt mondom, hogy egy olyan emberrel, aki meghalt. Hanem valakivel, aki él. Csak annyi történt, hogy nagyon nagy változás történt. Már máshogy él. A Testvérem.

Balázs barátom új blogot indított, ezúttal egy zárt körnek. De továbbra is bátorítalak, olvasgasd a korábbi bejegyzéseit!!

Szép napot!!

elindult

... labor vizsgálómérnöki karrierem :)

A nélkülözhetetlen háttérrel, persze..

ebéd

3. napja dolgozom Gyurival, de már kezd kiismerni, ha figyel :)

Délelőt elkezdek éhes lenni és ez az állapot eltart egészen ebédig.

A hely, ahova járnak, egy aranyos alagsori hamizó. És amiért az egészet elkezdtem írni, az egyik dekoráció. A falakat ugyanis régi hímzett faliterítők díszítik. Az egyiken ez a szöveg áll:

"A világon legtöbbet ér Isten szava és a kenyér"

Domi blogol

Most van éppen a Madridi Ifjúsági Találkozó, de az is lehet, hogy máshogy hívják. Egyik káposztási ifi testvérem, Zsuzsi kérdezte az indulásuk előtt, hogy láttam-e Domi blogját, mert hogy van neki. Mondtam, hogy nem, de ami késik..

Életemben 2x találkoztam a sráccal, az egyikre ő nem emlékszik, mert nem is beszéltünk, a másik pedig az egyetemi koli rádiójuk egy adása volt, ahol a vörösiszap katasztrófa lelki hátteréről beszélgettünk.

A madridi eseményekről itt és itt láthatsz/olvashatsz.

Ennek kapcsán elgondolkoztam, hogy ha van egy esemény, amire maga a Jóisten hívja meg az embereket és közben van a net, hogy lehessen hírét vinni azoknak is, akik fizikailag nem lehetnek ott, milyen lenne, ha Jézus itt lenne és lenne egy okostelefonja, amin időnként írogatna a blogjára. Ha kétezer éve beült egy csónakba, meg fával dolgozott, akkor ma akár blogolhatna is.

Vajon milyen lenne a látogatottsága? Lenne-e mobilszolgáltató, aki szponzorálná? Vagy díjcsomagot nevezne el Róla? És Ő vajon elfogadná-e?
Hülye kérdés-e ez abban a világban, amikor a Vatikán csatornát indít a Youtubeon?

A díjcsomagot talán elfelejthetjük, de azt hiszem, Ő már gondoskodott elegendő blogbejegyzésről, előkészítette a tudósításokat; jó régen, 'mikor elküldte Szentlelkét. Madridra és máshová, akár a szomszédba is elküldte a meghívót, amire csak annyi van írva: "ne hozz semmit, csak szeress"

3

3 éve volt a napokban, hogy Öcsém elköltözött. Tavaly írtam egy bejegyzést az évfordulóján. Most elolvastam. Tényleg nem lesz 3 klipp, ahogy 3 kakaó se' lesz.
Biztos furcsán hangzik, de vártam ezt az időt. Valaki azt mondta nekem a temetés után, hogy idővel majd elmúlik az akkori érzés. És akkor megkérdeztem tőle, hogy mennyi idő múlva? Azt felelte, 3 év.

Hát, most mondom, hogy "az" az érzés nem múlt el. Ő az a mennyországi lakó, aki a legközelebb áll hozzám. A Nagyszüleimnél még nem igazán gondolkoztam ezen, nem "kerestem" őket úgy. Persze, hogy hiányoznak, mindegyikükhöz fűznek olyan élmények, amikkel hiszem, hogy kevesebb lett a világ. A földi élet..

Napról napra keresem a kapcsolatot a védőszentemmel, Pio atyával, aki szintén a Mennyországban van és biztos, hogy nem unatkozik, hiszen milliók fordulnak hozzá. Szeretem őt, és nem a csodái miatt. Keresem őt, mert sokszor válaszolt már, biztosított arról, hogy ő bizony él.

Mégis, Laci áll legközelebb hozzám mind közül. Segít nekem, sokszor biztos nevet rajtam, de a legfontosabb, hogy szeret.

pláza

Az elég komoly már, nem, hogy a Nyugati skála üveghomlokzatán a Keleti árkád hírdetése szerepel?!

kapcsolat

Igen, ezt kerestem!! Vagyis nem.. mert nem tudtam, hogy van, aki már leírt ilyesmit.

Látok idős embereket, házaspárokat kézenfogva sétálni, akik úgy néznek egymásra, hogy még én pirulok el.

Nem hiszem, hogy ők szerencsések lennének. Ők szeretik egymást. És tudják, hogy Ő szereti őket. És ők is szeretik Őt.

És ez jó!

almalé

Az előbb megittam a dobozból az almalé végét és hátrahajolva megláttam a szalagfüggöny karnisát. Eszembe jutott, amikor jó 15 évvel ezelőtt Apukám munkahelyén valahogy a kezemben maradt az ottani szalagfüggöny zsinórja és leszakadt az egész nagy robajjal.
Éppen kint volt valahol és a zajra szaladt be.

kiskutya

Ma láttam azt a kiskutyát, aki múltkor magányosan kesergett a lift előtt a földszinten. Most a gazdája sétáltatta, egy idős néni. Lényeg, hogy minden oké.

mai

A mai nagyon jó!

Update (2017-04-26): link to Calder's page

zöld

Talán nyolcadikban vettük biológiából, hogy egy piros, meg egy fehér virág utódai milyen eséllyel lesznek piros, fehér, ill. rózsaszín virágok. Ha pedig az egyik színt kódoló gén domináns, akkor egy hajszállal még izgalmasabb a dolog. Nagyon szerettem ezt az anyagrészt.

Mendel ma 189 éve született.

Belépő

Barátaim nyaralni voltak egy szigeten, ahol ellátogattak egy templomba is, aminek már a lépcsőjén szóltak nekik, hogy héé, ott jobbra van a pénztár.

Ennek kapcsán kezdtünk el beszélgetni arról, hogy például a Mátyás templomban jogos-e, hogy pént kérnek a látogatásért. Egyáltalán ki szedi be ezt az összeget?

Úgy érzem, ez a gesztus lealacsonyítja Isten házát egy sima múzeum szintjére. Ha most azt mondod, hogy de ezt is kell pl. takarítani, akkor azt mondom, igen, tudom. De egy templomnak jellemzően van egy közössége, ami, ha élő képesa megszervezni egy felsöprést hetente egyszer. Ráadásul jellemzően nincs wc, amit külön takarítani kéne.

Isten meghív a Mennyországba, és bár sokszor nem erről szól a világ, egy mise találkozása egy jelentős lépés lehet ehhez.

Mint mindent, azt a kis pénzt is Istentől kaptam, úgy, mint a szabad akaratomat, amivel dönthetek az adományozás mellett. De a Kegyelem kiáradása ingyenes, úgy tudom..

Világítástervező állás

Az első (és egy darabig valószínűleg az utolsó) állásajánlat itt a blogon.

Világítástechnikai mérnök, szakmérnök embert keres budapesti cég, "mérnök üzletkötő" munkakörbe. Tevékenységek: világítástervezés, projekt előkészítés, árajánlat adás.

Aki úgy érzi, hogy ez neki szól, keressen meg engem!

Amerikából jöttem

Volt egy játék, amit az általános iskola alsó tagozatában nagyon szerettünk játszani.

Ez jutott eszembe, amikor megjött a csomag.



Kajakos Ati barátom hathatós közreműködésének hála itt a betonkeverő! Egy legós doboz 2007ből, bontatlanul!

A kutatást érintő kérdésekről, valamint arról, hogy hogyan hatott rám ez az időszak, ami a várakozással telt, egy későbbi bejegyzésben írok majd.

Ati reggel

Szerinted mekkora esélye van annak, hogy vodás Ati barátommal összefutunk a rakparton a reggeli forgalomban autóval?

kiskutya

Ma reggel találkoztam egy kiskutyával a földszinten. A lift előtt ült. Sokszor láttam már megjönni a sétából, de sajnos nem tudom, melyik lakásban lakik a gazdája. Néztem ezt a kiskutyát és láttam a szemében, hogy fél. Fölállt, leült, nézegetett körbe, kereste a gazdáját. Amikor nyílt a lift ajtó, gyorsan be akart szaladni. De mi lett volna vele akkor? Ott liftezik, még jobban megijedt volna. Jobb híján ott maradtam és egy kicsit beszélgettem vele. Láttam rajta, hogy már nem félt annyira.

Nem akarok most belemenni, hogy a kutya az nem ember, meg ilyenek. Ez a kiskutya félt és akkor ez számított.

Az amerikai szál

Érdekes fordulatot vett a kutatás, ami azt illeti.
Ati barátom (1.: a kajakos; 2.: nem tudom, meddig leszünk még brátok, ha ilyen akcióim lesznek) behozta a képbe az e-bay-t, mégpedig az amerikai vonalat.
Asszongyahogy: onnan olcsóbb. Postaköltséggel együtt. Felderített nekem egy ottani - az adott témára nézve a németnél jóval kedvezőbb - megoldást.

(A kép csak illusztráció)

Innentől kezdve új oldala is van a dolognak. Baráti kapcsolatok. Ki mit tesz meg a másikért, mondjuk ki: a barátjáért, mennyire elfoglalt amúgy, mennyire fontos neki ez a dolog. Nem hiszem, hogy Ati túl sokat agyalt ezen. Segíteni akart. Ennyi.

3 kívánság

Mindig érdekelt, hogy a rádiós kívánságműsorokban a hallgató tényleg beszélget-e a műsorvezetővel, vagy csak üzenetrögzítőről nyomják?

Ma A. Csaba műsorvezető előrejelzett egy dalt, majd a reklámblokk után köszönt (!) a hallgatónak, aki az előbb jelzett dalt kérte.

Rádiósok, segítsetek! Hogy van ez?

Breaking news

Tegnapi hír:

77193253 számú rendelés törlése, Betonkeverő gép 7990

"A rendelt terméket minden igyekezetünk ellenére nem tudjuk beszerezni.
Szíves elnézését kérjük a kellemetlenség miatt.
77193253 számú rendelését töröltük rendszerünkből."

Jaj, a Máté

És akkor essen szó Máté barátomról is; egyébként mindkettejük blogját eléred innen oldalt..

Szóval ez a srác ifjú kora ellenére már tekintélyes (ha nem is túl nagy számú, de annál tartalmasabb) publikációs listával büszkélkedhet(ne, ha nem lenne szerényebb annál)

Ő volt az első, akivel kuattásról beszélgettünk úgy, hogy közben nem éreztem nagyon hülyének magam, amiért nem értek az adott témához, meg a pszichológiához.

Ha jól emlékszem, a számítógépes játékok agresszióra gyakorolt hatását vizsgálta fiataloknál.

még meg sem száradt

... a tinta a papíron, amikor átnéztem Héjj kolléga blogjára és mi az első, amit meglátok??
- ?
- De igen..

a blogbejegyzés

a technika

Időnként meglepő fordulatokat hoz az élet.. és én meg is lepődöm :)

Kutatás

Kezdődjön akkor hát!

Bár, mire ezeket az első sorokat leírom, már túl vagyok egy beszélgetésen, ami fontosabb nekem mindannál, amik idekerülnek a blogra. Bármi legyen is az.

Elég rendhagyó lesz ez a kis tudománytalan kísérlet, hiszen eleve nem megismételhető (reprodukálható), én vezetem és én vagyok az alanya is.

A kutatás tárgya egy doboz LEGO. Célja pedig tisztázni, mit is szeretnék felnőttként kezdeni ezzel az egésszel, amit tekinthetünk akár jelenségnek is, valamint felszínre hozni bennem a mélyen húzódó kötődést, a játékhoz fűződő rajongást.

Közvetve pedig kikristályosítani, mit jelent a földi dolgokhoz való ragaszkodás a Mennyországba vágyódás útján. Istenhez tartani, közben gyermeknek maradni; merni, annak maradni.

A történet tegnap került konkrét mederbe, csak marha álmos voltam írni róla és kezd ez a hejzet lenni ma is. De ez jó is így.

Íme a kép a dobozról:

Ma este rájöttem, hogy nagyon messze visz ez a történet, meg szerteágaznak a szálai, de talán érdemes lesz a végére járni.

Nagyjából a következő témákat terveztem:

- Háttér történet, ami nekem is csak mostanában állt össze, ill. a jelen
- Milyen kép él bennem a Mennyországról, ahová vágyom
- A "szakirodalom", valamint fórumok
- Milyen érvek szól(hat)nak mellette, illetve ellene (mármint a felnőttként LEGOzás)

Meglátjuk.

ilyen is van

Időnként eltelsz dolgokkal. A benzin áremeléssel, az esős idővel, vagy éppen a kánikulával, vagy egyszerűen azzal, hogy mennyire jó ember próbálsz lenni.
Ha állsz a pirosnál és odajön egy újságos ember, hamar megideologizálod, miért nem adsz neki egy százast.
(esett már szó a nyolcszáz fokban italra pénzt kérő emberről, meg az Erzsébet híd alatt újságot áruló nem túl szép arcú, de mennyei mosolyú néniről)
... de mennyire meg tudom magyarázni, hogy most éppen nem segítek. Pedig Chiara Lubich meg maga Jézus is erre hív meg. Az adott Pillanatra.

Erre megáll mellettem egy kocsi a Móriczon és a sofőr ad egy százast a bácsinak, beszélget vele, mosolyog rá és miután elköszöntek, derűs, mosolygós arccal fordult előre. Ez hatalmas! Igazi.

Jó lecke.

Kellene írnom

Egyrészt Kárpátaljáról, mert ott jártunk a hétvégén.
Másrészt annyi minden másról. De most nem megy.
Bocs' Jocó..

Meg dolgozni is kéne.

Nyár

Ma van állítólag a nyár első napja.
És ez a zenének is nagy nap!!

Program itt

Ez tök jó

A mai google logo magyar vonatkozású.

Egy iskolásoknak kiírt pályázat nyertesének rajza.

Respect

A mai nagyon igenigen!

no komment

Nem nagyon vannak kommentek itten.
Kezd hasonlítani a bejegyzés egy kretén rádiós műsorára, aki Csiszár előtt szokta nyomni esténként és állandóan panaszkodik, hogy senki se' telefonál be a műsorba.

Hát, nem csodálom..

kor

Tegnap munka után meglátogattam anyukám nagy-nagynénjét, aki már elég közel van a százhoz, ami még gombócból is sok. Múlt héten kórházban volt. Egyébként azt mondta, hogy jó ellátást kapott. Én nem voltam mostanában kórházban hál' Istennek, csak látogatni, de ilyet még nem hallottam, legalábbis nem emlékszem rá.

Szóval, elszavalt egy verset, amit kb. 90 évvel ezelőtt tanult, "amikor a szentesi liget még csak 100 éves volt.." én meg leírtam. Utánanézek majd itt a neten, hogy ki írta és remélem, publikálhatom is majd.

Almafröccs

Szombaton meg vasárnap ittam almalét buborékos ásványvíttel. Tőlünk arrafelé, amerre lemegy a Nap, sokan szeretik így, azt mondják, nekik az almalé önmagában túl édes.
Egyik családtagunk, akit nem nevesítek, mert nem kérdeztem, hogy szabad-e, de többször megkínált már a söréből, ill. tavaly nyáron a kisbuszos kaland végén hazahozott autóval, most pedig részleges szalagszakadása van, ezért sokszor gondolok Rá, szóval ő is így szereti.


Egészségedre! és...

Jobbulást!

Michelisz és Csiszár

Hatalmas, amit ez a két ember tegnap este művelt.
Pedig semmi különöset nem csináltak (akkor éppen), csak beszélgettek..

Norbi olyat alakított a Hungaroringen, amire egyenként is felemelték a fejüket nagy emberek, de a hatás összességében már lehengerlő volt. A BMW gyári sport igazgatójától kezdve, a WTCC szervezőin át mindenkit lenyűgözött az, amit vasárnap Magyarország autó sportot szerető polgárai a hazájukért, egymásért, Norbiért műveltek.

Norbi az első futamon 2. lett, a második futam alatt elszenvedett ütközés után pedig a csapat pillanatok alatt kanalazta össze a kocsit, így Norbi - többek között - még egy leggyorsabb kört is futhatott.
Tegnap a rádióban így fogalmazott: "tűzbe mennék a csapatomért és megmutatták, hogy ők is értem" (nem szó szerinti idézet, de ezek a szavak hangzottak el).

Csiszár Jenő pedig beszélget az emberekkel. Az érdekli, hogy milyen jó dolgok történtek veled aznap. Milyen jó dolgok. Ma, egy kereskedelmi adón. Jó dolgok ezek.

Utoljára erről a filmről

Pénteken volt a vetítés. Már, ha érdekel. Mert itt a cégnél pl. nem érdekelt senkit, pedig az elmúlt hetekben eléggé észrevehető volt, hogy nem csak a munkára koncentráltam ezerrel.

Szóval elkészült a film, a maga technikai gyengeségeivel és Isten-adta pillanataival, képeivel, hangulatával. Csütörtökön megnéztük a stábbal, pénteken pedig a meghívottakkal együtt.
Érdekes, hogy csütörtökön megkönnyebbültem, és pénteken megint.

Lezárult egy időszak a film szempontjából, egy nehéz, de szép 3 hónap, de minden kincsét továbbvisszük. Én pl. egy pólót, amit a gyerekektől kaptam, rajta egy fotóval, ami egyébként ugynott készült, ahol felvettük a werk filmet.

A kisbusz

December 5-én jöttünk haza az adventi lelkigyakorlatunkról, a kisbusz akkor ment utoljára. Kapott egy defektet, emiatt nem nagyon ugráltam vele, mert kicsit macerás a kerékcseréje. Ma beindítottam és másodikra be is indult. Az ő korában ez több, mint remek!

Újra barátkozom az eladás gondolatával. Dehát így nehéz..

Vetítés

Elkészült a film. Csütörtökön megnéztük a szereplőkkel, pénteken este pedig a meghívottakkal, érdeklődőkkel.

Számomra különleges volt a készület nagyon sok pillanata, sok próbatétellel, nehézséggel és egyben örömmel is. Mindezek a vetítésen és után könnyekben és nevetésben szakadtak fel mindannyiunkból.

Egy gondolat a rábízásról. A gyerekek az utolsó előtti napig nem látták a vágott anyagot. A nyersanyagot is csak részben, azt is hang nélkül. Mégis úgy voltak vele, hogy én biztos megcsinálom és elkészül időben. Én pedig úgy voltam vele, hogy kértem az Istent, segítsen. Voltak nehéz esték, amikor már nemigen volt erőm folytatni, és akkor valahogy mégis lett.

Súlyos rábízások ezek. Mély bizalom.

Isten nyugosztalja

Elhunyt H. Bóna Márta.

Ő volt a kedvencem. A főnök után az ő nevét jegyeztem meg először.
Bírtam, amikor ő volt a képernyőn. Sokkal jobban, mint a többi bohócot.
A cikk a halálhíréről...

má' megin'

Unokaöcsém megint azt hitte, hogy jófej, amikor jelezte, hogy ritkán írok.
Tegnap este bejelentkeztünk fürdetésre itt a cybertérben. Magyarul: telefonáltunk és úgy halgattuk meg a jó éjszakát dalt, amit majd' 2 éve minden nap elénekelnek a Szülei.

Kis keresztfiam pedig a keresztapja nagy örömére cseperedik, szépen fejlődik.
Csak valahogy mindegyik családtag nevét szívesebben emlegeti, mint az enyémet.

Ezen beszx

Volt régen egy kaszkadőrös film, amit legalább háromszor láttam. Csak a TVben ment, tehát eltelt vagy 10 év az első és a harmadik között, de mindegyik alkalommal végignéztem. Nincs meg a film címe sajnos, ha meglesz frissítem.

Ha véletlenül Te tudod, küldd el légyszi kommentben és frissítem. Egy bajuszos csávó játszott benne, átugrattak egy kéményt is és tolatva ment az autópályán egy platóssal.

Na, ezek jutottak eszembe erről a cikkről, meg erről a videoról.

Lepányvázva

Lakik egy bácsi a házunkban, aki ponyva alatt tartja az autóját. Hónapokig azt sem tudtam, milyen autó, annyira gondosan le volt takarva mindig, hogy még a kereke se látszott ki. Hétvégén láttam a bácsit, meg a kocsit is. Egy ezüst Matiz szunnyad a ponyva alatt. Amikor ott jártam, éppen gumipókozta le az egész építményt.

Nekünk is volt ponyvás autónk. Ez akkoriban a garázs alternatívája volt. Akkor még nem volt napi használatban az autó. Nem csak a miénk, hanem úgy általában sem. Amikor elutaztunk, a fürdőkádban pihent a ponyva. Egyszer elvitte a szél, elsodorta az utcában, a szomszédunk hozta vissza. Rendes volt tőle.

Néztem az öreget egy pillanatig, ahogy takargatta le a kocsit. Felért egy időutazással.

célegyenesben

Eszembejutott, amikor néztük a Tour de France közvetítést a TVben. Nekem nagyon tetszettek a közeli képek, amikor a motoros operatőr közvetlen a biciklis mellett halad és szinte azt látod, amit ők. De most nem ez a lényeg.
Minden szakasz végén ott van a célegyenes. Ráfordulnak a versenyzők és mindent beleadnak, még a végén is 100% erőfeszítéssel. Te otthon ülsz a fotelban, ha úgy van, kimész inni egy szörpöt, ha pisilned kell, akkor is kimész, sőt, bármiért felállhatsz és ott hagyhatod egy pillanatra.

Ő nem szállhat ki. És nem azért az 1 másodpercért. Hanem, mert egyszerűen nem hagyhatja ott a bringát, meg a csapatot. Egészen a célig.

Itt állunk most. Folyik az utómunka. Vágás, zene alá, fóliák, kiírás.
A vetítés tervezett időpontja: péntek.

A Jóisten segítsége nélkül idáig se jutottunk volna el, de nagyon kell még, hogy be is tudjuk fejezni!

help

Gergő fölhívott tegnap és felajánlott egy gépet konvertálni.
Na, ez a nem semmi.

Fokoláros a srác..

A filmről

Néhány gondolat.

Ha jót akarsz nekem, meg főleg nekünk, így a gyerekekkel, akik szerepeltek, Rendezőnek, akkor kérlek, gondolj ránk; arra, hogy be tudjuk fejezni az utómunkákat időre.

Már nincs két hetem a vágással a vetítésig.

Még nem konvertáltam át minden anyagot aviba, és már így is 70 körül van a snittek száma, amin még erősst dolgozni kell.

Ami jó, hogy az utolsó forgatási napunk is szuper volt! A gyerekek hihetetlen őszíntén elmondták, hogy fáradtak, hogy sokszor semmi kedvük nem volt erőfeszítést tenni... és hihetetlen jól kiadták, ami a szívükben van. Élmény.

kinn

Pénteken mászkáltam a városban és 3 Porschét láttam. Ez nem mindennapi. És egy kedves anyukát, aki a BAH csomópontnál letekert ablakon keresztül átszólt, hogy beengedem-e, mert nem jó sávba sorolt. Naná. És azért volt ez jó, mert rájöttem, hogy nem ciki átbeszélgetni. Gyorsabb, egyértelműbb, mint csak kitenni az indexet, vagy dudálni, mintállat, ha nem vesznek észre :)

Hawking szerint

Stephen Hawking szerint a túlvilág csak mese

...szerintem meg nem. Laci, szerinted?

Roger Hargreaves

Lógok még egy évfordulóval (lehet, hogy csak magamnak?..)

Ez az úriember a fiának kezdte rajzolni ezeket a kis figurákat, amiket azután a g. is feldolgozott.

És íme, az eredeti: