Időnként eltelsz dolgokkal. A benzin áremeléssel, az esős idővel, vagy éppen a kánikulával, vagy egyszerűen azzal, hogy mennyire jó ember próbálsz lenni.
Ha állsz a pirosnál és odajön egy újságos ember, hamar megideologizálod, miért nem adsz neki egy százast.
(esett már szó a nyolcszáz fokban italra pénzt kérő emberről, meg az Erzsébet híd alatt újságot áruló nem túl szép arcú, de mennyei mosolyú néniről)
... de mennyire meg tudom magyarázni, hogy most éppen nem segítek. Pedig Chiara Lubich meg maga Jézus is erre hív meg. Az adott Pillanatra.
Erre megáll mellettem egy kocsi a Móriczon és a sofőr ad egy százast a bácsinak, beszélget vele, mosolyog rá és miután elköszöntek, derűs, mosolygós arccal fordult előre. Ez hatalmas! Igazi.
Jó lecke.
szeretetté válás
13 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése