3

3 éve volt a napokban, hogy Öcsém elköltözött. Tavaly írtam egy bejegyzést az évfordulóján. Most elolvastam. Tényleg nem lesz 3 klipp, ahogy 3 kakaó se' lesz.
Biztos furcsán hangzik, de vártam ezt az időt. Valaki azt mondta nekem a temetés után, hogy idővel majd elmúlik az akkori érzés. És akkor megkérdeztem tőle, hogy mennyi idő múlva? Azt felelte, 3 év.

Hát, most mondom, hogy "az" az érzés nem múlt el. Ő az a mennyországi lakó, aki a legközelebb áll hozzám. A Nagyszüleimnél még nem igazán gondolkoztam ezen, nem "kerestem" őket úgy. Persze, hogy hiányoznak, mindegyikükhöz fűznek olyan élmények, amikkel hiszem, hogy kevesebb lett a világ. A földi élet..

Napról napra keresem a kapcsolatot a védőszentemmel, Pio atyával, aki szintén a Mennyországban van és biztos, hogy nem unatkozik, hiszen milliók fordulnak hozzá. Szeretem őt, és nem a csodái miatt. Keresem őt, mert sokszor válaszolt már, biztosított arról, hogy ő bizony él.

Mégis, Laci áll legközelebb hozzám mind közül. Segít nekem, sokszor biztos nevet rajtam, de a legfontosabb, hogy szeret.