Itt tartunk, pedig az életünket köszönhetjük nekik nap mint nap. Ők nem kérdezik, hogy ugyan, tényleg annyira rosszul vagy, esetleg kicsit sokat ittál, nem vagy beszámítható és egy marha nagy maflást kapunk, amikor kiszállunk a mentőautóból, vagy amikor picit fáj, ha beadunk egy szurit..
Legfeljebb csak a bajszuk alatt morognak, ha valaki után ki kell takarítani az egész kocsit, miután bekoszolta, vagy telehányta.
Hogy nevettünk az öregen, aki a mentősofőrt alakította a szomszédokban és időnként a kávé mellé leküldött egy kis töményet. Pedig sokan közülük máshogy nem bírják az állandó nyomást.
Mindenki felkapja a fejét, amikor véletlenül egy mentőautó szenved el, vagy nagy ritkán okoz egy közlekedési balesetet, pedig mennyire eltörpülnek ezek ahhoz képest, amennyien utcán vannak ők.
És senki nem figyel oda rájuk, amikor házasságok, családok mennek tönkre, mert nem tudnak választani, vagynem jól választanak hívatás és hívatás között.
Ezek jártak a fejemben a napokban, és elhatároztam, hogy keresek egy képet a neten a régi, jó öreg Nizzákról, amik gyerekkoromban szolgáltak. Egy ilyen autó gyakran állt Kaposváron a Fekete István utcában.
Tegnap találtam ezt a képet, ma pedig láttam egy IGAZIT ÉLŐBEN a Rakparton. Talán éppen ezt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése