Játszunk egy játékot, mit szólsz? Figyi, te elmész a teszkóba vásárolni, viszel egy kocsit is, mert a kiskosárba úgyse fér bele, amit veszel. Én már akkor odamegyek hozzád, amikor még ki se szálltál az autóból és artikulálatlanul kérdezek valamit. Mikor kijössz, véletlenül megint találkozunk, én éppen két másik barátommal arról beszélgetek, kit mikor raboltak ki. Kicsit ittasak vagyunk, de amúgy életerősek, szóval te nem igazán érted, miért éppen ott múlatjuk az időt ahelyett, hogy dolgoznánk valahol. De ez most nem lényeges. Még ki se pakoltál a kocsiból, én már oda állok és nézlek. Barátaim 2 lépésre mögöttem. Mikor végeztél, megkérdezem, hogy oda'dod a kocsit (értsd: a százast) mire te nem mondod ki, amit közben gondolsz, nem megyünk bele abba se, miért nem dolgozom, pedig tudnék azt is én pedig cserébe nem kérdezem, honnan van neked az a százas; mert esetleg az is lehet, hogy találtad..
Ahogy korábban mondtam, írtam, bennem ezek a dolgok mostanában nem egyszerű gondolatokat szülnek.
Ati, köszönöm az előző kommented, sokat jelent!
szeretetté válás
13 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése