2011. október 21., péntek

hajjaj

Szakadék tátong. Nyílik az olló. Ilyenek jutnak eszembe, amikor arra gondolok, hogy vannak (normális) emberek, akik sose játszanak már, miután felnőttek lettek.

Vannak FELNŐTTEKNEK szóló lego blogok. Egyet olvasok közülük én is. És írtam is korábban a kutatásomról, amit senki se értett, pedig tök egyszerű: vagyok én, nem érdekel, hány éves vagyok, felfedezem a kutatás tárgyát képező (új) betonkeverőt (hiszen volt egy eredeti régi is), megszerzem (barátom, Ati segítségével, aki a közelmúltban társaságban sem átallott égetni a történet körülményeivel), míg végül rájövök, hogy játszani (is) csak együtt jó.

És rájöttek Atiék is, legutóbb pedig Gyuri. Ez kééész.. Mikor megyünk és kezdjük tologatni ezeket a gépeket a szőnyegen?

Már van egy hónapja is, amikor Atival beszéltünk telefonon és ki kellett volna találnom, hogy a 8052 mit takar. Ennyi: 8052. Nem találtam ki rögtön, de kinyomoztam (itt a neten..), hát erről van szó:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése