Számomra különleges volt a készület nagyon sok pillanata, sok próbatétellel, nehézséggel és egyben örömmel is. Mindezek a vetítésen és után könnyekben és nevetésben szakadtak fel mindannyiunkból.
Egy gondolat a rábízásról. A gyerekek az utolsó előtti napig nem látták a vágott anyagot. A nyersanyagot is csak részben, azt is hang nélkül. Mégis úgy voltak vele, hogy én biztos megcsinálom és elkészül időben. Én pedig úgy voltam vele, hogy kértem az Istent, segítsen. Voltak nehéz esték, amikor már nemigen volt erőm folytatni, és akkor valahogy mégis lett.
Súlyos rábízások ezek. Mély bizalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése