Arról, hogy miért nem írtam rég

Egyszer eljutsz egy pontra, amikor olyasmik történnek veled, ill. benned, hogy az már nem tartozik a külvilágra. Főleg, hogy tudod - vagyis nem is tudod - hol és milyen szerver parkokban őrzik az adataidat, mondataidat, gondolataidat.

Van, aki ilyenkor indít egy zárt blogot, és van, aki egyszerűen csak nem ír.
Kaptam egyszer egy könyvet ajándékba. Egy amerikai lelkész (tehát családos ember) írt arról, milyennek kell lennie egy férfinak, hogy a családja, meg az egész társadalom számíthasson rá.
"Oszlop" - ez a szó hangzott el még valahol az elején és ez maradt meg bennem.

A most bennem megélt dolgok alapján jelenleg nem tekintem magam ilyen oszlopnak. Max egy karónak, amit a paradicsom palánta mellé szúrnak.
Szóval, amíg nem erősödök meg újra belül, nem írok olyan dolgokról.