újra Balázs

Az előbb olvastam Balázs blogján az éjszaka írt levelekről. Voltam már így egy párszor, a közösségi levelező listára is sokszor 11 után írok és előfordul, hogy másnap reggel azt érzem, legszívesebben kitörölném, ha tehetném. A németországi ösztöndíjra is éjjelente küldtem el az összes kapcsolódó levelet, magát a pályázatot és egyéb adatokat. Szinte leírható egy görbével a folyamat: az elején hihetetlen lelkes vagy, nagy lendületből leírod a dolgokat, az elküldés előtt egy kósza pillanatra megjelenik a gondolat, hogy mit fog szólni ehhez a világ, majd, ha már úgyis megírtad, el is küldöd. Kész vagy, alszol egyett, majd másnap reggel felerősödik a világ hangja. Érces hangon szólal meg a racionalitás. De az éjjeli levél vitézeknek a racionalitás ólomkatonái még a nyomukba se érhetnek. Sokszor úgy érzem, szükség van erre az éjszaka közepén lekörmölt, keskeny ösvényen elegyensúlyozgatott néhány gondolatra. Mert elhisszük, hogy van Valaki, aki a fülünkbe súgta ezeket.