Határon

Út közben arra gondoltam, leírom az egész út történetét, de aludtam egyet (kettőt) és rájöttem, hogy tök fölösleges. Az egész út kihívás volt, mert utánfutóval mentünk, és intézni kellett egy halom papírt, de ezt mind megúszhattuk volna, ha van Atakarne nyomtatványunk. De ami hazafelé volt a két határon, az talán beillik egy Találkozásnak.
A Macedón-Szerb határon leadtunk (elvettek) egy papírt, ami azt igazolta, hogy mindent kihoztunk az országból, amit előtte bevittünk. Vagyis nem kereskedtünk a cuccal. Örültünk, hogy ez megvan, amikor néhány száz méterre a szerbek kérték a macedón papírt. Mondtuk, hogy leadtuk nekik. Addig viszont itt nem engednek át, amíg nem adjuk oda nekik is. Mit adjak oda, ha nincs nálam? Tapasztalat, hogy onnantól nem beszélnek angolul, amikortól baj van. Visszasiettem a mecedón vámirodába (itt már ismertem a járást hétfő óta:) A hölgy nem beszélt se angolul, se németül, gyakorlatilag magyarul mondtam neki, hogy mit szeretnék. Szóval, az a papír, vagy egy példánya kellene, amit a kolléga elvett tőlünk. Ezt megértetni fél órába telt. Kinyitott két vastag dossziét, amiben csupa más formátumú doksi volt, a mi példányunkat pedig kézzel írták. Megláttam valahol az irodában heverni egy hasonlót, kézzel lábbal jeleztem, hogy olyasmit kéne keresni. A hölgy erre eltűnt, majd később visszajött egy újabb lefűzött paksamétával. A papírunk meg se lett, a hétfői eredeti alapján állította ki a szerbek példányát. Közben láttam a tévében a vásárról készült összeállítást. A szerb vámos volt a legnehezebb élményem aznap. Valamin felhúzta magát (azon, hogy felértem a kamionos terminál ablakát??) és nem adta vissza az útlevelemet. Majdnem ottfelejtettük. Kiderült, hogy visszafelé is kell spedíciót intéznünk. Olyan (civil) emberek sétáltak el a papírjainkkal, akikre egy ötforintost nem bíznék. Úgy kellett megkeresni őket utána. A 10 percből itt is egy óra lett.
Utolsó felvonás a Szerb-Magyar határ, ahol végigállva az autó sort, a vámos visszaküldött a kamionok mögé. Mondtuk, ne csinálja, látja, mekkora sor van? Beálltunk a sor mellé, de nem akartak beengedni. Elkezdtem beszélgetni egy görög sofőrrel németül, hogy végigálltuk a miénket, visszaküldtek, stb. Ha vissza kell mennünk, éjfélre sem végeztünk volna. Öt perc után intett, hogy mehetünk. Kapott egy fél zacskó ajándék perecet. Ezen az egészen meglepődtek a vámosok, meg a többi kamionos is. Különös érzések kerítik ilyenkor hatalmukba az embert..