Imádságos alvás

Tegnap nem írtam, akkor történt, amikor hazaértem (a főnököm a ház előtt tett ki, pedig holt fáradt volt, mégis tett egy kerülőt emiatt) hogy elkezdtem mesélni a szüleimnek, és nem is éreztem magam álmosnak. Anyukám mondta, hogy aludjak, én meg pörögtem. Mikor mégis lefeküdtem, belegondoltam, hogy igazából meg kell hálálnom a Jóistennek, hogy nem aludtam el vezetés közben és bírtam az egész hetet. Ő ébren tartott, amikor kellett, én meg most alszok, amikor meg azt kell. Káposztásmegyeren sokszor szóba kerül az ima. Legjobb egész nap a Jóistennel lenni, de ugye van a reggeli meg az esti ima. Reggel még, este meg már alszik az ember. Most mégis úgy éreztem, az alvás lehet egy hálaadás mindenért.