Biztosítós reklám

Előző előtti bejegyzésben említettem, hogy láttam egy reklámot, ami nem tetszett. Van egy abszolút debil (minimum teljesen nem odaillő, könnyed) zene, emberek dolgozós ruhában sziklát másznak, és jólfésült biztosító tanácsadók tartják a lábukat és mutatják a következő lépést. eddig is tudtam, hogy a biztosítók gyakran tévesztik össze magukat Istennel. Ő nem tudom, mit szól ehhez, de én nem örülök. És nem azért, ami tavaly nyáron történt. Nem! Júliusban fent voltunk a Gross Glockner valamelyik szomszédján Öcsémmel. (Órákon keresztül memorizáltam a nevét, hogy tudjak mit mondani a helikopternek, ha gáz van - ez nem vicc!) Talán Gross Venediger Kopf, de nem biztos. jav.: Fuscherlkarkopf - a szerk. Annyi, hogy 1000m szintemelkedés, ami önmagában nem sok egy napra, de úgy mállott a szikla, mint a homok. Nem mertem a déli oldalon visszamenni, ezért az északi falon ereszkedtünk, ahol mászni kellett. Érdekes, hogy nem hallottunk debil zenét, ellenben dörgést meg vihar hangját igen és egy biztosítási ügynök nem volt a közelben, viszont Isten igen! Kétszer álltunk meg imádkozni, amikor tényleg mindent rábíztam a Jóistenre, lévén más választásom nem volt. Útközben sokszor Laci mondta, vgy mutatta, hová tegyem a lábam, hová lépjek, mit fogjak. Hozzáteszem: térképen jelölt túrista út volt a déli oldali, mégis a körülmények miatt elég durva. Fönt meg ugye nem maradhattunk. Várt a vacsora: rántott szelet, sült krumpli. Istenem, de messze volt akkor a kaja, Isten viszont közel.
Ennyit a reklámokról.