Szabó család

Volt egy műsor a rádióban, a Szabó család. Egyszer véletlenül hallgattam belőle néhány percet. Elég lehangoló volt az a néhány monoton hang. Hát az én Szabó családom, akikről ez a bejegyzés szól, egyáltalán nem ilyenek. Sőt!
Azért jutottak most eszembe, mert az ő kis nyaralójukban laktam eddig Fonyódligeten. Nem így terveztem, de csak nagyobb albérleteket, ill. egy leharcolt házat találtam augusztus végéig, ezért szinte megváltás volt a lehetőség, hogy odaköltözhetek. Zsuzsa néni, aki már háromszoros nagymama olyan, mintha a pót anyukám lenne. (Anyu tudja ezt, most szerintem inkább mosolyog, mintsem búslakodna ezen) Bármikor mehetek arrafelé, ha "véletlenül" Kaposváron járok, biztos, hogy van finom vacsora és ott is aludhatok. Persze Te is meg én is tudom, hogy nem a kaja a lényeg, de nem kezdhetsz el rögtön a szeretetről dörgedelmes szavakban beszélni már a küszöbön, a finom étel pedig magáért beszél. Na, mindíg elkanyarodok..
A fiuk, Lackó autóversenyző. Életem 8 évében meghatározó volt ez. A srác sokat motorozott a barátaival és mivel a nagyszüleim szomszédai voltak, a mi járdánkon is lazítottak, húzták a gázt, szedték a meggyet meg a szilvát. A mamám sokszor kiszólt az ablakon, hogy Lacikám, a gyerekek nem tudnak aludni ebéd után. A gyerekek meg nem szóltak ki, hogy nem is akarunk..
Laci sose szégyellte a nála sokkal fiatalabb kis takonypócokat és ha néztünk boci szemekkel, el is vitt egy körre. Akkoriban a Simson volt a menő és a sok egyforma közül az övé mégis kilógott a sorból: sárga matricából pengével kivágott CAMEL felirat volt az oldalán. Láttam, amikor csinálta. Párszor üldögéltem a garázsukban, amikor szerelt, és boldog voltam, amikor adhadtam egy csavarkulcsot, vagy krovát a kezébe, mikor szólt az aknából. Több olyan tavasz is volt, mikor éppen náluk voltam a versenyautó első beindításánál. Hát ilyenek.