2009. október 2., péntek

Csokis történet 2

Nem akartam rögtön a címben a címben lelőni a poént, de a következő áldozatok takarítónénik voltak. Ők járkálnak körbe napjában többször és ürítik ki a szemeteskosarakat. Az egyik különösen megfogott ma. Láttam, hogy jön, megragadtam egy kis mini csokit, odaadtam neki és hirtelen megdöbbentem, mert nem számítottam rá, mennyire megörül. Láttam, hogy felnéz, felderül az arca. Megköszönte. (eddig csupa jó szót tanulatam bolgárul) Pedig csak egy apró csoki volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése