Nem tudom pontosan, ki mindenki olvassa ezt a blogot. Valószínű, nincsenek túl sokan, de akkor se tudom. Nem tudom azt sem, kiknek kell magyarázkodni, ha valamit nem értenek, vagy esetleg félreértenek. Az előbb elolvastam az Istennel való találkozás élményéről szóló bejegyzésemet és rájöttem, hogy az utolsó mondat simán félreérthető. Mert nem csak rólam van szó, szerintem bárkiről, aki magában keresei a Teremtőt. De ha elkezdenék magyarázni minden mondatot, nem lenne az egésznek semmi értelme. Örülök, hogy valaki olvassa ezeket a sorokat, mert ez azt jelenti, életre kelt egy új formája a kapcsolatnak és rábízom a Jóistenre a félreértett mondatokat, gondolatokat, azt remélve, a Szentlélek idejében rendbeteszi, ami összekuszálódott.
Kérem ezért.
Megdöbbentő volt számomra, hogy az egyik blog gyártó ismerősöm mennyire hasonló kérdésekkel néz szembe időnként. Egyáltalán nem vonok párhuzamot, csak érdekes volt felfedezni, hogy van bennünk hasonlóság.
Sok dologról írsz, amit megélsz, vágysz a mélységre, de hamar a határokat kezded feszegetni. Ha történt veled valami és nem egyedül voltál, nagyon valószínű, hogy más is volt ott. Nem biztos, hogy ő örülne, ha itt látná viszont az eseményeket. Vagy ha egyedül éltél meg valamit, amit talán még magad sem hiszel (persze titkon örülsz, mert remélted, hogy Isten végtelen szeretetében nem csak Barátok közt-i magasságokba lehet emelkedni, hanem kicsit feljebb is..) és egyszerűen félsz, hogy azt gondolják mások: nem vagy normális. Félsz lecsupaszítani magad. Pedig előbb utóbb úgyis sor kerül rá. Lesz egy pillanat, amikor Jézus előtt nem lehet mellébeszélni. Addig pedig lehet szerepeket játszani, álarcok mögé bújni, vagy éppen levetni ezeket.
szeretetté válás
13 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése