Lehet, hogy nekem is futnom kéne kicsit gyakrabban. Ati, Gyuri meg a barátaik részt vettek szombaton a Budapest éjszakai futáson. Megbeszéltük, hogy előtte találkozunk a Roosvelt-téren. Eleve ott kezdődött, hogy a rakparton beállt a forgalom. Sorban fordulgattak meg az autók. Mire megfordultam, éreztem, szólnom kell mindenkinek, akit érek, hogy nem érdemes álldogálni. Volt a sorban egy öreg Merci (hallod, Csikós?!) hátsó ülésen kisgyerek aludt, azonnal szóltam nekik is. Az Arany János utcáig visszamentem letenni az autót. Éppen rajt előtt értek a híd lábához, de egyik srácot sem láttam elfutni. Lemntem a Rakpartra, ott Gyuri megismert, mikor elfutott mellettem. Állítólag megörült és még jobban rákapcsolt :-)
Miután beértek a célba, találkoztunk, beszélgettünk, örültünk. Én a csokinak, amit Atitól kaptam. Nem tudta, de reggel óta nem ettem. Jól esett, utána megittam rá egy liter vizet.
Gyuri elvitt az Arany János utcáig. Érdekes volt, ahogy megszólalt: 'kicsit megkeveredtem itt a házak között, nem tudom, hol vagyunk'. Kiszálltam, pont abban a kereszteződésben voltunk, ahol hagytam a kocsit (ez olyasmi, mint a szögletes tortapapíros történet).
Hazavittem ati barátját Dunakeszire, utána irány haza. [Ati barátjáról egy gondolat a következő bejegyzésben.]
szeretetté válás
13 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése