Sokszor előfordul, hogy az, ami az egyiknek nem kerül szinte semmibe, a másiknak nagyon sokat jelent. Így esett szombaton, amikor mentem haza, láttam, hogy a szomszéd kirakott a lépcsőházba egy csomó bontott parkettát. Eszembe jutott, hogy 'karitászos' Marika több újpesti családnak is szokott segíteni tüzifát szállítani. Elkértem tőle a kisbuszt, a szomszédtól a parkettát és már repítettem is. Kb. a harmadik kört pakoltam le a másodikról, amikor meglöktem egy csokor szegélylécet, mire kijött a szomszéd megkérdezni, hogy segíthet-e. Közben meséltem neki a Karitászról, meg arról, hogy ennek a fának nagyon fog örülni a család. Akkor jött rá, hogy úgy tudott segíteni, hogy nem esett nehezére. Első alkalommal találkozott a karitász fogalmával, de ahogy elnéztem, nem utoljára. A cserépkályhás családfő mondta, hogy mikor meglát a kapuban, mindíg tudja, hogy valami jó fog vele történni. Én meg mondtam neki, hogy bármit bárhová elszállítok, ha vezethetem a kisbuszt :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése