2009. december 14., hétfő

XYCT

Husztra készülök. Sok oldalt töltenének meg azok az élmények, amiket leírtam erről a helyről és főleg az itt élő Kvascsuk családról, mennyi sok szép mennyországi pillanat. ÉS EZ NEM TÚLZÁS. Mindíg Marikával mentünk eddig. Most éreztem egy hívást, neki mondtam el először, de nem tud jönni, mert nála a két Ünnep közötti időszak teltházas program. Mint minden NORMÁLIS embernél, hozzáteszem. Egyedül megyek, ahogy Tiranából is egyedül jöttem haza. haha. Legalább is így látni a határon. Istennel megyek. Ő hívott, hát akkor Vele megyek. Unokaöcsém hívott fel pénteken, hogy mellékállásából van egy kis jövedelme, amit felajánl a karitásznak, ha találok neki helyet. Mindezt úgy, hogy kisgyermekük alig múlt fél éves, egyedül tartja el a családot. Kösz' Jocó. Tudom, hogy Istennek gondja lesz rátok, Ő hálálja meg az adományt. Mivel tudatosan nem szerettem volna elhalmozni ajándékokkal a családot, nem is hírdettem eddig a Közösségben, meg ezután sem fogom a gyűjtést. Nem lesz gyűjtés. Épp ezért ért váratlanul ez a felajánlás is, amiből pont megjárom az utat oda vissza.
Néhány hasznos tartós dolgon kívül nem viszek mást, hogy a "Lényegre" figyeljünk, Jézusra magunk között.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése