Kisfiam

Ma jöttem haza hittanos kiscsoport megbeszélésre és a városban hallgattam a rádiót. Még apukám állította be a Mária rádiót, ez ment, amikor kivettem a kazettát. Kívánságműsor volt éppen. Valaki kérte Borka Zsolt: Advent (3:17, ez az Imperfectum együttes előadásának egy amatőr felvétele, keresd meg eredetiben!) című számát. Mennyiszer hallottam már, és mennyire jó, hogy ma megint hallottam! Arról szól, hogy megszületik Jézus. Félek, hogy így fél három felé túl szentül hangzik, de nem lehet elégszer meghallgatni, hgy mekkora dolog az, amikor Isten a Fiát ideküldi, hozzánk, emberek közé, hogy vegyük már végre a lapot.
Nem sokkal ez után kérte valaki Sillye Jenő: Kisfiam című dalát. Elkezdődött, dúdoltam én is, hiszen ismertem már. De különösképpen érintett meg ma este ez az ének.
Anyu, Apu, veletek voltam abban a néhány percben.

"Kisfiam, ülj ide mellém,
figyeld jól, amit most mondok!
Kisfiam, én csak azt szeretném,
hogy mindig jó légy és boldog.

Életünk rövid a földön,
de lelkünk örökre megmarad,
életünk rövid a földön,
és az idő gyorsan elszalad.

Kisfiam, még nagyon kicsi vagy,
de egyszer te is nagy leszel,
nem érted most még e szavakat,
de később sokszor mondd majd el!

Szent, szent, szent az Isten,
Õ a világ Ura és Teremtője,
dicsősége betölti földünket és mindent,
mit az ember még nem ismerhet!"

Van Valaki, KELL Valakinek lennie, aki irgalommal nézi, hogy bénázunk, bukdácsolunk, keresünk, sokszor sírunk, de sokszor nevetünk!

És szeret.