Itt vagyok a budaörsi irodánkban, mert feljöttem Zsoltival, aki az informatikusunk. Az előbb ettünk egy pizzát, most ő dolgozik én meg...őőő...én is :)
Az előbb beszélgettünk az asztalnál és beugrott az évszázad reklámötlete. Mondtam Zsoltinak, nevettünk.
Ahogy jöttünk az autópályán a hóesésben, ment az a lemez a kocsiban, ami a balkáni menetekkor is forog (a főnököm top120 albuma) és éppen azon gondolkoztam, milyen régen nem írtam ide, meg mi legyen a címe, mikor Charlie elkezdte a "Nézz, nézz az ég felé" című számot énekelni. Hát ezekért is érdemes felkelni reggel, vállalni egy csomó nehézséget, fájdalmat, mert egyszer csak valahonnan az éterből, CD-ről, mindegy, hogy honnan azt mondja Isten: Semmi gond haver, itt vagyok!
Vannak felajánlásaim így Adventre. Egészen személyesek is, amik egyvalakiért lettek, meg mások is. Lényeg, hogy így már egy-egy nehézséget átszínez a pillanat. Már más. Már majdnem Jézus.
szeretetté válás
13 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése