Óriási volt, döbbenetes... a BMG gólyatábor utolsó estéjéről

Ez a hét elég mozgalmasra sikerült eddig. Tegnap a volt sulim gólyatáborában voltam. Ez volt a tizedik alkalom, hogy meglepetés emberként részt vettem az amúgy is izgalmas bátorságpróbájukon. Így hívják az akadályversenyt a 21. században. A lényeg mindíg az, hogy a csapatkapitányok be vannak avatva, a gyerekek pedig nem, ebből mindíg jó kis egymásra mosolygás, odasandítás és meglepetés szokott lenni. Idén úgy gondoltam, még a csopvezeket is megviccelem és kicsit változtattam az előzetes koncepción. Minden csapathoz csatlakoztam, elhangzott egy kulcsmondat (ami teljesen lényegtelen, hogy mi volt, hiszen a szituáció adta a körítést, itt szinte értelmetlen). Este inkognitóban ott aludtam. Ma volt elvileg a tábor zárása, de mivel reggel hatkor már úton voltam hazafelé, erről lemaradtam. M. Sándor tanár úr felhívott telefonon, kihangosított a mikrofon mellett és mikor köszöntem és elmondtam azt a bizonyos kulcsmondatot, annyira hangosan ordítottak, hogy torzított a hangosítás is, meg a mobil is. Óriási volt!